Magyarság Tájak/korok Történelem

Az első tíz… amit még rengeteg követett!

1970. Ez sem ma volt, de örömhírt jelentett a Tolna Megyei Népújság – és a hírt átvevő többi lap is -, nevezetesen, hogy „A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár 100 kamiont gyárt ebben az évben. A 38 tonna súlyú, 215 lóerős RÁBA-MAN motorral működő, 18 méter hosszú, nehéz-tehergépkocsikból az első 10 elkészült, a Hungarocamion Vállalat megrendelésére”.

Borítóképen: Az első tíz, immár szériában készült Rába kamion

Miért nagyon fontos ez? Mert bizony a KGST keretein belül feltehetően nem volt egyszerű elintézni azt, hogy az akkor még mindig érvényben lévő, a szakosodást mintegy kötelezővé tevő szabályaival nem teljesen egyező gyártói tevékenységet folytasson Magyarországon egy gyártó.

Talán annak, hogy ez mégis sikerült, az 1968. január 1.-én meghirdetett ún. új gazdasági mechanizmus volt. De mit is jelentett ez a gyakorlatban? Nos, ennek is komoly története van, hiszen akkoriban a „béketábor” országainak mozgástere igencsak szűkös volt.

Egyébként arról, hogy mit is jelent a „mechanizmus”, még oktatófilmek is készültek, íme egy ilyen:

De most a valós történeti tényeket tekintsük át! Az első korlátozott reformterveket már 1961–1963 között kidolgozták, hiszen az újonnan szervezett mezőgazdasági szövetkezetek működését alapvetően eltérően képzelték el, mint a szovjet kolhozmodell. Önálló, vállalatszerű gazdálkodást, közvetlen anyagi érdekeltséget, a tagságnak a tsz ügyeibe való bizonyos fokú beleszólását tartalmazták.

Ezt persze a kor keretein belül kell értelmezni a mai értelemben szó nem volt a vállalkozás szabadságáról, ugyanakkor a szovjet modelltől ez fényévekre volt!

Talán a szövetkezetek sikere, talán a lanyhuló növekedés okán, de 1964 végén az MSZMP Központi Bizottsága határozatot fogadott el az egész gazdasági mechanizmus kritikai felülvizsgálatáról. Fontos tudni, hogy a munkában részt vevők – számos értelmiségi volt köztük ez újdonság volt akkoriban! – többsége meg volt győződve arról, hogy a meglévő irányítási rendszer észszerűsítése nem orvosolja a problémákat!

A megoldást a piaci koordináció és a szocialista politikai és tulajdonosi rendszer egyesítésében látták.

Budapesti Nemzetközi Vásár, 1973: már egész modellsorozatot mutatott be a gyártó

Kádár nem volt reformer, a változtatások eshetőségét kizárólag a szocialista projekt és az életszínvonal-politika szempontjából mérlegelte. A szovjet típusú rendszer politikai alapjaihoz nem is engedett hozzányúlni, s mindig aggályosan figyelt a Szovjetunió vezetésének reakciójára.

Tudni kell, hogy a Nyers Rezső vezette reformer pártvezetés ettől sokkal többet akart, de Kádár minden valószínűség szerint egyszerűen félt attól, hogy a merészebb reformok (mert ekkor már ezt a szót is merték használni!) újra az ’56-os eseményekhez hasonlókhoz vezet majd.

„Körülraktuk mi ezt a reformot mindazon biztosítékokkal, amelyekre kötelezve vagyunk és amelyek lehetségesek, addig a határig, ameddig ez azért mégis ténylegesen reform” – mondta Kádár, aki a reformerek, és a minden változást ellenzők között lavírozott, de egy dologgal nem számolt:

Ha marad az állami tulajdon, ha azok a bizonyos szovjet típusú gazdasági és politikai alapok érintetlenek maradnak, a reformok gazdasági hozadéka nem éri el azon a kiadási tételek mértékét, melyet az életszínvonal emelésére fordítottak.

1976-ra már valódi nagyüzemi termelésben készültek a Rábák (forrás: Fortepan, Gábor Viktor)

Véleményünk szerint valamikor a ’80-as évek közepétől kezdett a rendszer olyan irányt venni, amit annak idején ’68-ban a reformerek elképzeltek, de akkor már késő volt, az eladósodás, illetve a világpolitikai helyzet változása alapjaiban rengette meg a magyar gazdaságot.

Véleményünk szerint a reform az eredeti elképzelés szerint tett volna, hogy egyfajta állami dominancia mellett teret ad a magánvállalkozásoknak, illetve a teljesítmény-arányos bérezésnek, valamint az önálló paci megjelenésre, melyet korábban évtizedekig a kereskedelmi vállalatok és az „impexek” sajátítottak ki maguk számára.

Ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy voltak eredmények, és mi ilyennek tartjuk a Rába kamionok megjelenését, valamint azt is, hogy az Ikarus nyugati irányba is tudott terjeszkedni. És persze a mezőgazdaság sikeres volt, nem kétséges. Ezek viszont inkább szigetszerű sikerek voltak, általánosságban tulajdonképpen olyan nagyon sok minden nem változott.

Ajánlott Cikkek