Az Érdy-kódex befejezése 1527 november 23.
Az Érdy-kódex, amelyet a Karthauzi Névtelenként is ismernek, egy 660 oldalas, kéthasábos írású mű, ami lényegében a latin egyházi irodalom és a magyar kolostori irodalom fontos eredményeit ötvözi. Ez a munka, amely körülbelül 1000 oldalas lenne nyomtatásban, megtartja a latin irodalom minőségét, miközben a magyar irodalmat önálló szintre emeli.
A kódex leginkább Temesvári Pelbárt 15. századi ismert egyházi író latin nyelvű alkotásai alapján készült, bár néhány beillesztett magyarázattal kiegészítve, nagy részben csak másolatnak tekinthető. Jelenlegi helye és korábbi tulajdonosai ismeretlenek. Tudjuk csak, hogy a 17. század végén a nagyszombati papi szemináriumé volt, majd 1814-ben Stipsics Ferenc apát felajánlásával került a Nemzeti Múzeum könyvtárába. Nevét Toldy Ferenc adta neki, Érdy János első ismertetője után. Ma a kötetet az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi.
A könyv 104 prédikációt tartalmaz az egyházi év ünnepeinek sorrendjében, bár az anyag nem fedi le az egész évkört. A prédikációk mellett 90 legenda és egy István királyról szóló ének is található benne, ezzel a kötet a magyar nyelvű legendák egyik leggazdagabb forrása.
A mű mondanivalója a világ végének közelségének tudatában alakul ki, de ebből nem a valóság elfogadása, hanem a történelem fejlődési irányával szembeni kétségbeesett ellenállás következik, ami összefonódik az egyház és az uralkodó osztály önkritikájával.
A szerző kritizálja a magyar urakat, akik gazdagságukat felélő fényűzésük közben nemcsak az egyháznak való adományozást hanyagolják el, hanem az egyház javait is fosztogatják: “az mostani országló és egyházbíró fejedelmekkel pokol, nem mennyország telik be.”
