Hírek

Az megvan, hogy Putyin megint az orránál fogva vezeti Európát?

Kedves kereskedők, kedves tőzsdei szakemberek, tessék végre kihúzni a fejüket a monitorból, ami a másodpercenként változó gázárakat mutatja, és egy kicsit elgondolkodni, hogy mi is történik valójában! Persze egy ilyen kérés biztosan nem talál be a percembereknél, de nem árt tudni, hogy mi a valós történet, mert rettenetes marhaságok terjengenek az éterben.

A dolog ott kezdődött, hogy a legkorábban éledező kínai gazdaság erőltetett ütemben tért – és tér ma is – át a szenes erőművekről a gázzal működőkre, és a termelés beindulása is a 2020-as kereslet többszörösét indukálta a távol-keleti óriás gazdaságában.

Ez megindította az áremelkedést, Európa azonban semmit nem reagált, mert a gázkereskedelmi szabályozók nem teszik lehetővé a stratégiai tervezést! A rövid határidőkre alapozott kereskedelmi gyakorlat miatt ugyanis kizárólag taktikai időtávra (maximum pár hét!) optimalizálható az ár, illetve a mennyiség.

Annak, hogy ez így alakult ki, a szabályozók az okai, amit az az alapelv vezérel, hogy a fogyasztó a mindenkori árat fizesse meg, totálisan piaci alapon.

Fals gondolat, mert – mint ezt bemutatjuk a továbbiakban – a szabályozó feltételezi a tökéletes piac tankönyvi példájának megtestesülését az európai gázpiacon.

A tökéletes piac fogalma

A tökéletesen versenyző piac jellemzője, hogy egy eladóhoz vagy egy vásárlóhoz képest a piac végtelenül nagy, egy piaci szereplő nem képes az árat befolyásolni, az külső adottság számára. A piacra való belépés és onnan a kilépés egyszerű, könnyű.

Nos, az európai gázfogyasztás 30-50%-át a Gazprom (avagy Oroszország, majdnem mindegy!) adja. Számára vajon végtelenül nagy a piac? Ugye, nem gondolja senki komolyan! Egyszerű kilépni? Bármelyik európai vevő megengedheti magának, hogy bármikor kilépjen a piacról? Egy-egy európai cég kiléphet ugyan, de a nemzetgazdaságok szintjén van egy folyamatos igény, így kilépni lehetetlen.

Az egy más kérdés, hogy a Gazprom (avagy Oroszország) a kínai szállítások felfutásával egyre könnyebben kiléphet – ha azt érdekei úgy kívánják!

Ez eddig erősen elméleti volt, így nézzük a valós történéseket ahhoz, hogy megértsük, miként is működik valójában az a piac, ami közel sem tökéletes, és ebből következően miért elhibázott erre a piacra építeni a gázkereskedelmet!

  • 2021. október 28.: Putyin utasítást ad az európai gáztározók feltöltésére

Az irányadó TTF gáz ára 87-ről 64 dollárra esik. Tovább nem tud, és ennek két oka van. Az egyik, hogy a korábban magasabb árak miatt az elhalasztott vásárlások fenntartják, illetve erősítik a keresletet, a másik pedig megint az oroszok lépése:

  • 2021. október 30.: Oroszország teljesen leállítja a Lengyelországon keresztül történő gáztranzitot

Pár nap alatt megint 70 dollár fölé megy a TTF ára, november 8-ra már 79 dolláron áll a jegyzés.

  • 2021. november 9.: Újraindul az orosz földgáz szállítása Németország felé a Jamal-Európa vezetéken

A hírre visszaesik az ár, de nem tudja letörni a 70 dolláros szintet, ugyanis amíg tartott a para a Jamal elzárása miatt újabb vásárlásokat halasztottak el, a kereslet pedig tovább nő, ráadásul egyre hidegebb lesz, és egyre nagyobb teljesítménnyel kell üzemeltetni az egyre nagyobb számú német gázerőművet, hiszen a szél sem fúj, na meg a nap sem süt túlsokat… december 13-án eléri a korábbi csúcsát a TTF 116 dollár fölötti jegyzéssel. Miért is? Ezért:

  • 2021. november 15.: Lukasenka fehérorosz elnök a Jamal-Európa vezeték elzárásával fenyegetőzik újabb európai szankciók bevezetésének esetére

Ekkor ugrik 90 dollár fölé a TTF, és azóta sem volt alatta, sőt!

  • 2021. december 20.: Az oroszok megfordították a gázszállítás irányát a Jamal vezetékben

Új csúcsra, egészen 180 dollárig száll el a TTF ára, úgy tűnik, soha nincs vége az áremelkedésnek. De aztán történik valami, és az újságok öles címekkel hozzák le, „Nagyot zuhant a gáz ára!”, ja, honnan? És meddig?

  • 2021. december 22.: Újraindul a Jamalon a gázszállítás Európa irányába

180 dollárról a cikk írásának időpontjára (2021 december 23 17:00 óra körül) 135 dollárra esik a jegyzés. Van ám öröm!  De minek is örülnek egyesek? És persze nem is mindenki örül…

Ez utóbbiak nyilván agyroggyant zöld komcsik, akiknek mindegy, csak végre megváltoztathassák a világot. Miután a kommunista kísérlet direktben csődöt mondott, most „haladóként” lépnek fel, zöldre maszkírozott kollégáikkal vállvetve…

És minek örülünk? Netán annak, hogy egy masszív, 25%-os esés után most pontosan a tízszeresébe kerül a gáz, mint egy éve? Hát gratulálunk, az a piac, amit így meg lehet vezetni, az meg is érdemli sorsát!

A baj „csak” az, hogy míg a kereskedők és a brókerek szépen leveszik a sápot, addig az egészet az európai fogyasztó fizeti meg!

Az európai fogyasztó, aki felett egy olyam műintézmény gyakorolja a valós hatalmat, mint az Európai Bizottság, amelynek halvány lila fogalma nincs, hogy mekkora károkat okoz! És ez még a jóindulatú megközelítés, mert mi van, ha tudatában vannak károkozásuknak?

Na de most vissza egy kicsit az elmélethez! Az oroszok úgy játszanak a piaccal, ahogy csak akarnak; húzd meg – ereszd meg stratégiájuk eredménye pedig az, hogy vannak ugyan nagyobb áresések, de ezek mindig óriási csúcsokról következnek be, és az ár nem tér vissza a nagy emelkedés előtti szintekre (vagy az alá!), hanem egy magasabb szinten stabilizálódik. Mindaddig, amíg el nem indítanak egy következő kört…

Mert az oroszok pontosan tudják, hogy a piac közel sem tökéletes, mert számukra nem végtelen, az európai fogyasztó pedig nincs abban a helyzetben, hogy bármikor kilépjen… Aggasztó, hogy pusztán játékelméleti alapon hogy megvezetik az erről mit sem sejtő Európát!

Ajánlott Cikkek