Az MLSZ előtt #1: Az első nyilvános mérkőzés
1897 október 31. Ezen a napon mérettette meg magát az első magyar futball klub – mindjárt egy külföldi ellenféllel szemben. Mert az igaz ugyan, hogy a Monarchia másik országából, pontosabban Bécsből érkeztek, de az osztrák és a magyar labdarúgószövetség mindig is különálló szervezetek voltak – már amikor megalakultak… Az akkori vendégcsapat, a Vienna Cricket and Football Club 2:0 arányban ugyan felülmúlta a BTC (Budapesti Torna Club) csapatát, azonban ez a mérkőzés egy hihetetlen történet elindítója volt.
Borítóképen: Sarokrúgás, 1899
Persze a BTC nem a semmiből jött, a mérkőzésre nem csak úgy „az utcáról” álltak össze! Vannak adatok, cikkek és leírások arról, hogy már 1897 előtt is ismerték a futballlabdát, a játék szabályait is megpróbálták leírni (elég szerény eredménnyel), de tényleg szervezett formában 1897-ben indult el a hazai labdarúgás.
Senki ne gondoljon nagyszabású indulásra, csupán arról volt szó, hogy pár lelkes sportoló (jellemzően tornászok, illetve kerékpárversenyzők) rájött: a „céltalan rugdalózás” nem csak mulattató, hanem;
Az addig kizárólag egyéni sportokat űző sportembereket együttes munkára készteti, amivel megerősíti sporttársi összetartozásukat!
A BTC 1885-ben alakult meg, de a kezdeti időkben természetesen nem volt futball szakosztálya. De változtak az idők! A Millennium évében ugyan voltak sportrendezvények is, azonban a futball nem szerepelt a műsoron, ahogy az ebben az évben Athénban megrendezett első újkori Olimpián sem. Ezzel együtt a Millenáris pálya megépült – nem futball céljaira! – és ezzel máris kínálkozott a lehetőség egy olyan „stadion” kialakítására, ami alkalmas nagyobb számú néző befogadására és kiszolgálására.
Fent csatolt cikkünkben olvasható a Millenáris pálya további történet (is), de történetünkben még közel nem tartunk ott, hogy a futball széles körben ismert sport lenne. Ezzel együtt a „céltalan rugdalózás” olyannyira népszerű volt a BTC sportolói között, hogy 1897 február 7.-én megalakították Magyarország első futballcsapatát!
Első edzését a hivatalos megalakulást követő első napon, 1897. február 8-án a Millenáris pályán, Ray Ferenc vezetésével tartotta az egyesület tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakított két csapat.
Ezek után a BTC kék-fehér és piros-fehér csapatai vasárnaponként rendszeresen trenírozták magukat a Millenáris pályán. Bár nem gyakoroltak olyan régen a csapatok, mégis híre ment, hogy készülődik valami Budapesten, mert a bécsi angolok által életre hívott I. Vienna Cricket and Football Club meginvitálta Bécsbe a BTC csapatát.
Egyes – talán nem igazán bizonyított? – források szerint az első hazai nyilvános mérkőzés korábban volt a Pékerdőn (1896 november 1.):
1897 május 9.-én aztán megtartották az első nyilvános mérkőzést is! A két BTC-csapat összecsapása nem csak egy premier volt, hanem azt is szolgálta, hogy Ray Ferenc csapatvezető a legjobbakat kiválogassa a „Kriketerek” elleni mérkőzésre. A meccset egyébként a korabeli sajtó jó előre beharangozta, így egy addigra már kialakult közönség előtt játszott a BTC két gárdája: nagyrészt a sportegyesületek tagjaiból, az iskolák lelkes diákjaiból, az új „tornajáték“ iránt részben önként, részben hivatalosan érdeklődő tornatanárokból és a meghívott szakértőkből verbuválódott.
A mérkőzés előtt azt írták, hogy a piros-fehérek igen jó erőkből álltak – „bármely régi csapatban megállnák helyüket” -, míg a kék-fehérek inkább a jó csapatjátékban bízhattak és a védekezésre igyekeztek összpontosítani. Az eredmény – 4:0-ás félidő után – 5:0 lett a piros-fehérek javára.
Azt ugyan nem tudjuk, hogy mit akart jelenteni a „bármely régi csapat”, de értjük, hogy az újságíró talán arra gondolt, hogy koruk legjobb hazai játékosai lehettek. Mondhatnánk erre, hogy nem igazán volt konkurencia, így pedig könnyű volt, de ez nem lenne igazságos!
Ugyanis ebben az időben a hazai futballban még nem alakult ki a rivalizálás, a másik minden áron való legyőzésének életérzése!
A BTC az edzéseken mindenkit szívesen látott, gyakorlataikat megmutatták az érdeklődőknek, és az edzések után a Csömöri úton lévő kiskocsmában az elméleti tudást is megosztották bárkivel.
A következő rész:
