Az Ősbemutató 1844 Január 27. a Nemzetiben – Hunyadi László opera

A Hunyadi László Erkel Ferenc háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. Ősbemutatójára 1844. január 27-én került sor a pesti Nemzeti Színházban.

borítókép :

A reformkorból a forradalom felé haladó években különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hunyadiakkal kapcsolatos témák. Ezt népszínművek, festmények, költemények sora bizonyítja. Erkel a Bátori Mária sikerén felbuzdulva hamar újabb operatémát kezdett keresni. Magának a darab keletkezésének körülményei nem teljesen tisztázottak. Erkel első életrajzírója, Ábrányi Kornél szerint a mű létrejötte egy véletlen találkozás eredménye volt, és Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg Bartay Endrének szánt librettót.

A bemutató 1844. január 27-én zajlott le, és minden addiginál nagyobb sikert aratott. Ehhez kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy Habsburg származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: V. László a darabban döntésképtelen, a hatalomra törő arisztokrata oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó V. Ferdinánddal kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték. Persze az opera szépségei, a verbunkoszenét alapul vevő zenei alapszövet, az európai színvonalú magyar nemzeti opera létrejötte is lelkesítette a közönséget.

Az ősbemutatóról minden jelentősebb lap beszámolt. Vahot Imre és társai azt kifogásolták, hogy a szerző a magyar történelem szereplőit énekelteti a színpadon, ami szerintük komolytalanságot kölcsönöz a műnek. Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851) részletes elemző tanulmányt írt a darabról a Honderűben. A művet még a 19. században színre vitték Bécsben, Zágrábban és Bukarestben is, sajnos a párizsi bemutató végül meghiúsult.

A premiert követő előadások után Erkel tovább alakította operáját. A mű nyitányát csak a következő évben készítette el, és az első ízben az 1845. október 2-ai előadáson hangzott el. Két évvel később a korszak egyik leghíresebb magyar énekesnőjének, Hollósy Kornéliának ajánlva készült el Gara Mária harmadik felvonásbeli cabalettája. 1850. július 18-án a neves francia énekesnő, Anne de la Grange alakította Szilágyi Erzsébet szerepét. Az ő vendégszereplése alkalmából illesztette a partitúrába Erkel a második felvonás úgy nevezett La Grange-áriáját. Szintén erre az előadásra készült el az eredetileg csárdás megjelölésű, palotás. 1859-ben Stréger Ferenc tenorista alakította a címszerepet, az ő tiszteletére Erkel kiegészítette Hunyadi László első felvonásbeli áriáját. 1878-ban sort kerített a nyitány zenei anyagának a tömörítésére. Szinte rögtön a darab ősbemutatója után a szerző kihúzta Gara és Hunyadi László, a harmadik felvonás elején énekelt kettősét. Mindezen kiegészítések után jelent meg az opera zongorakivonata 1896-ban, Kern Aurél szerkesztésében.

Radnai Miklós (1892–1935) operaigazgatósága idején (1925–1935) több tanulmányban is foglalkozott a darabbal. Úgy látta, hogy a 20. században a közönség azért kezdett elfordulni a műtől, mert az több kirívó dramaturgiai hibát tartalmazott, emellett a szöveg is már nagyon régiesnek hatott. Radnai ezért elhatározta az egész Erkel életmű modernizálását, de ő és társai végül csak két operát szabtak át jelentősen: a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót.

A Hunyadi László átdolgozására az 1935-ös felújítás alkalmával került sor. A zenét Radnai, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások voltak. Az operát ezután egészen a műsorrendről történő ideiglenes levételéig e verzió alapján játszották. Ezt a változatot rögzítette a Komor Vilmos vezényelte hanglemez is, amelynek létrejöttében olyan kiváló énekesek működtek közre, mint Simándy József (Hunyadi László) vagy Déry Gabriella (Szilágyi Erzsébet), Orosz Júlia (Gara Mária), Szabó Miklós (V. László). A zenei megvalósítás magas színvonala miatt sajnálatos, hogy ez a verzió csak részleteiben került kiadásra CD-n.

1984-ben elkészítették a teljes opera újrafelvételét, Kovács János vezénylésével, Gulyás Dénessel, Sass Sylviával, Kalmár Magdával, Molnár Andrással és Gáti Istvánnal a főbb szerepekben. A felvétel zenei anyagát Németh Amadé gondozta, aki elővette az 1896-os zongorakivonatot, és ez alapján rekonstruálta az eredeti operát. Összesen tizenhét, az átdolgozók által kihagyott számot állított vissza, valamint nélkülözte Radnai és Komor Vilmos betéteit. Az operaház az 1989-es felújítás alkalmával már ezt a változatot tűzte műsorra, igaz, nem az eredeti szöveggel. Az új szöveget Fodor Ákos alakította ki. Ez a változat került bemutatásra a 2003–2004-es évadban lezajlott, Szinetár Miklós rendezte felújítás alkalmával is.

Az Erkel Színház bezárása óta a Magyar Állami Operaház 2012-ben újra bemutatta a darabot, de annak nem az eredeti, hanem az átdolgozott változatát. Ily módon megint visszatértünk a Radnai–Nádasdy–Oláh verzióhoz, eltávolodva az autentikusabbnak tekinthető, 1989-es felújítástól. Ráadásul ez esetben se a plakátokon, se a műsorfüzetben nem jelzik, hogy nem az eredeti, hanem az átdolgozott kiadást játsszák (pedig a két verzió között lényeges különbségek vannak, amelyek fölött nem szabadna átsiklani).

Az opera egyetlen, minden tekintetben autentikusnak tekinthető modern bemutatójára Debrecenben került sor 2010-ben, az Erkel-emlékév keretein belül. Debrecenben sem a szövegen, sem a zenén nem változtattak, húzásokkal se nagyon éltek. Az előadás alapjául a kritikai kiadás szolgált. A bemutató sikeres volt, de csak egy évadig volt színpadon a produkció.

Az Operaház 2012. augusztus végén és szeptember első napjaiban elkészítette az opera 1860-as végső, Erkel által fokozatosan kialakított formájának hangfelvételét, amit CD-kiadványként forgalmaznak. Így ha a színpadon nem is, de CD-n minden operakedvelő megismerkedhet az opera eredeti formájával.

források : wikipedia, arcanum oszk