Az ötszázadik!
Bizony, 1893-ban a MÁV Gépgyára átadta ötszázadik mozdonyát is, amelyek az akkori kereskedelmi miniszter tiszteletére Lukács Béla névre kereszteltek. Magát a gépet is bemutatjuk, de talán lényegesebb, hogy akkor hol tartott a MÁVAG, hol tatorr az ország és milyen utat jártunk be, milyen utat járt be a gyártó, mire legyárthatta ötszázadik mozdonyát.
Birítóképen: Az ötszázadik mozdony!
Az 1880-as évek elejére újabb tehervonati mozdonybeszerzés vált időszerűvé. Ekkor úgy döntöttek, hogy a III. osztályú mozdonyokat áttervezik a műszaki fejlődés követelményeinek megfelelően. A tervezést a MÁV mozdonyszerkesztési osztálya a MÁV Gépgyár tervezőivel együttműködve végezte.
A III. osztályú gép korábbi cikkünk borítóképén:
A IIIe. osztályú mozdonyok tervezésekor a legnagyobb változtatások a kazánt érintették. A gőznyomást 8,5-ről 10 bar-ra emelték, mellyel a kazán teljesítményét jelentősen megnövelték.
Az állókazánt a problémás Crampton-rendszerű mennyezettartós kivitel helyett mennyezetcsavaros tűzszekrény-felfüggesztéssel, azaz porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazánnal váltották fel. Az állókazán lemezvastagság változatlanul 14 mm, illetve 20 mm vastag lemezekből készült. A rostély a III. osztályú mozdonyokéval közel azonos (1,65 m²) felülettel, azonban előrefelé 1/3-as lejtéssel, elöl buktatható résszel készült.
Ebből a sorozatból 158 darab készült, és gyártott ilyet a Wöhlert (10 darab), a Bécsújhelyi Mozdonygyár (90 darab), a Krauss (20 darab) és a MÁV Gépgyára is, mintegy 38 darabot.
Ez utóbbiak vezérműve kismértékben eltért a többitől: a tolattyúk külső túlfedése 26,5 mm, belső túlfedése 0 értékű volt. A mozdonyok kéményét kúpos, Prüssmann-rendszerű kivitelre cserélték és fokozatosan a korábbiakét is ilyenre cserélték.
Ami pedig igen fontos: a MÁV Gépgyára 1881-ben, egy év alatt mindössze 10 darab mozdonyt gyártott, addig 1893-ban már évi 113 mozdony állított elő!
És persze ezeket a gépeket nem csak legyártották, hanem volt is rá kereslet, ugyanis a MÁV is erőteljes fejlődésen ment keresztül, már csak azért is, mert 1889-ben 67, 1890-ben 168, 1891-ben már egyenesen 192 gyár létesült a magyar korona országaiban, és ezek szállítási igényeit ki kellett elégíteni.
Akkor friss fejleménynek számított, hogy a magyar kereskedelemügyi minisztérium 1889-es megalakítása utáni 3 év alatt 440 új gyár nőtt ki a földből, és ehhez a tulajdonosok 40 millió forint tőkebefektetést hajtottak végre!
