Az R-18-tól a Bűvös kockáig

Sőt van még tovább is, de az már nem ipar, sokkal inkább művészet, a neve pedig nem más, mint jazz. Mi köti össze ezeket a látszóleg nem összetartozó dolgokat? Egy család, amely több nagy tehetséget is adott Magyarországnak! Pedig a történet korántsem indult valami fényesen…

Borítóképen: Az R-18 Kánya, és Rubik ernő a Rubik-kockával

Igen a Rubik családról van szó, először pedig Rubik Ernőt kell említenünk, aki magyar gépészmérnök, pilóta, feltaláló, repülőmérnök, cserkésztiszt volt. 1910-ben született Pöstyén településen, ami Csehszlovákiához került, így 1918-ban Magyarországra menekültek. Sajnos az édesapa ekkor már nem tarthatott velük, mert 1915-ben, az első világháború első időszakában, katonai szolgálat közben eltűnt az orosz fronton, hátrahagyva feleségét három kicsi gyermekkel…

A történelem nem bánt kesztyűs kézzel a családdal, de Rubik Ernő tehetsége mégis utat tört magának! Magyarországon édesanyja varrónőként kereste kenyerüket Szentesen, Orosházán, Tótkomlóson, aki fiát csak nagy nehézségek árán tudta taníttatni. Tótkomlóson végezte el az elemi iskola négy osztályát, ahol a tanító felfigyelt Rubik tehetségére.

1921-ben mint jól tanuló hadiárva, pályázat útján a váci Szilágyi Dezső Hadiárva Intézetbe került. 1929-ben a váci kegyesrendi katolikus gimnáziumban (ma: Váci Piarista Gimnázium és Kollégium) kiemelkedő eredménnyel érettségi vizsgát tett. Gimnazista éveiben cserkész őrsvezetői szolgálatot vállalt az iskolában működő 192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapatban.

A Népjóléti Minisztérium támogatásával beiratkozott a Műegyetem Gépészmérnöki Karára. A Műegyetemen kapcsolódott be az 1921-ben alapított Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) munkájába, ahol addigra már több repülőgépet építettek.

1929-től 1935-ig az MsrE repülőgép-tervezője (ez volt az első mélyszárnyú kabinos túragép). Rubik a Bánhidi Antal-féle Gerle sportrepülőgép tervezésében és építésében már fontos szerepet játszott, részt vett a tervrajzok elkészítésében. Az MSrE-ben, jutalmul az egyesületben végzett munkájáért, 1930-tól motorospilóta-kiképzésre javasolták. Így a nyarakat egy Érd-közeli repülőtéren töltötte.

1931 nyarán Lampich Árpád egyik gépének építésébe kapcsolódott be Budapesten, a Mester utcában. A motorospilóta-vizsgát 1934-ben tette le, majd 1935 decemberében egy Hol’s der Teufel géppel vitorlázó C-vizsgát tett. 1935-től 1937-ig a Műegyetemen tanársegéd és mint műszaki ellenőr segítette az egész országban a vitorlázórepülés terjedését. Ő alapozta meg a kétkormányos vitorlázógép-oktatást Magyarországon.

Rubik Ernő 1949-től 1951-ig az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) központi tervezőirodájának a vezetője, emellett a BME meghívott előadója volt. 1961–1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1971-ig a Malév műszaki tanácsadója volt.

Számunkra – minezen nagyszerű munka mellett – tevékenysége csúcsa az R–18 Kánya felsőszárnyas, kétszemélyes vontató és futárrepülőgép volt!

Már 1943-ban felmerült egy könnyű motoros futár- és vontató repülőgép gyártásának az ötlete. Rubik még 1944-ben elkezdte a gép tervezését, és több részegységet is elkészítettek. A konstrukcióhoz a kiváló rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkező német Fi 156 Storch futárrepülőgép szolgált alapult. A prototípus 1948-ra készült el.

Kezdetben ezeket a 130 LE teljesítményű Walter Major I hathengeres soros benzinmotort építették, majd a 160 LE-s hathengeres Walter Minor 6–III, de ez túlmelegedésre, így motorleállásra hajlamos volt, ezért aztán 1956-ban úgy döntöttek, hogy a soros motorok helyett az akkor kivont UT–2 iskolagépekből megmaradt M–11D csillagmotorokat építik a Kányákba.

A gép rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek érdekében a merevített felső szárnyak orrsegédszárnnyal és réselt fékszárnyakkal vannak ellátva. A gép sárkányszerkezete vegyes építésű. A törzs középső része acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet, a törzs hátsó része és a vezérsíkok fából készültek. Futóműve hagyományos, hárompontos.

Az 1953-ban gyártott HA-RUF lajstromjelű példányt pedig a Goldtimer Alapítvány felújította és 2012-re repülőképes állapotba hozta. A gép a budaörsi repülőtéren állomásozik. A gép M–11RF csillagmotorját a szolnoki repülőmúzeum biztosította (amely eredetileg M–11D változatú motor volt).

Az 1960-as évek közepén Rubik Ernő továbbfejlesztette az R–18 Kányát és áttervezte fémépítésűre. A tervek szerint már többcélúnak szánt R–28 Fém-Kánya típusjelzésű repülőgép teljesen fémépítésű félhéjszerkezet lett volna. A gép gyártását ugyan elkezdték a MALÉV ferihegyi javító bázisán, de végül egy példány sem készült el.

Rubik Ernő azonos nevű fia sikereit szerencsére megélhette, hiszen 86 éves korában 1997-ben távozott közülünk, amikor a Rubik-kocka már bőven elárasztotta a világot!

És ez nem túlzás! 1980-ra a Rubik-kocka az egész világon forgalomba került, több, mint 100 millió eredeti darabot értékesítettek belőle, leginkább a kibocsátást követő, nagy népszerűséget hozó, első három év során. A mai napig több mint 350 millió Rubik-kocka került értékesítésre, így ez minden idők egyik legkelendőbb játéka!

De hogyan jutott el idáig Rubik Ernő? Aki nem sokkal Budapest ostroma előtt született, így az ő esetében sem voltak jók az előjelek…

Fontos tudni, hogy édesanyja, Szántó Magdolna költő volt, így a mérnöki és művészi véna folytatására kiváló lehetőséget biztosított a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, ahol ötvös-, festő- és szobrásztanulmányokat folytatott, 1967-ben építészmérnökként végzett a BME Építészmérnöki Karán, majd 1971-ig az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és belsőépítészetet tanult tovább.

Igen, ezek a tudások mind-mind kellettek ahhoz, hogy megszülessen a zseniális találmány, a Rubik-kocka!

1971 és 1979 között Rubik építészetet tanított a Budapesti Iparművészeti Főiskolán, ahol tanársegéd, majd adjunktus, végül docens lett. Az akadémia tervező professzoraként geometriás modellek készítésével foglalkozott.

Az egyik a kocka prototípusa volt, amely 27 fatömbből készült; Rubiknak egy hónapjába került, amíg rájött a kocka problémájának megoldására.

A fadaraboktól és a gumiszalagoktól kiindulva Rubik elhatározta, hogy olyan szerkezetet hoz létre, amely lehetővé teszi az egyes darabok mozgatását anélkül, hogy az egész szerkezet szétesne.

Rubik megmutatta prototípusát az osztályának, és tanulóinak nagyon tetszett. Rubik rájött, hogy a kocka egyszerű felépítése miatt viszonylag egyszerűen gyártható, és nagyobb közönség számára is vonzó lehet. Rubik apja több szabadalommal rendelkezett, így Rubik ismerte az eljárást és szabadalmat kért a találmányára.

Ezután elhatározta, hogy gyártót keres Magyarországon, ám ez nagy nehézségekbe ütközött abban az időben a magyar merev tervgazdaság miatt. Végül Rubiknak sikerült találnia egy kis céget, amely műanyaggal dolgozott és sakkdarabokat készített. A kocka eredetileg Magyarországon „Bűvöskocka” néven került forgalmazásra.

Mivel hasznos eszköznek bizonyult az algebrai csoportelmélet oktatásában, 1977 végén a Konsumex, egy magyar állami kereskedelmi vállalat elkezdte forgalmazni.

Rubik 1979-ben engedélyezte a Magic Cube-ot az Ideal Toys, egy amerikai társaság számára. Az Ideal a Magic Cube-ot a tömeggyártásra koncentrálva újratervezte, mielőtt 1980-ban bemutatta volna a nemzetközi közönségnek. A kocka prototípusától a jelentős tömegtermelésig tartó folyamat hat évig tartott.

A Rubik-kocka azonnali siker lett világszerte, több Év Játék-díját nyerte el, és az 1980-as évek tömegkultúrájának meghatározója lett. 1980-ra a Rubik kocka az egész világon forgalomba került.

A Rubik-kocka 40. évfordulóját 2014-ben világszerte megünnepelték.

Fia Rubik Ernő Zoltán zeneszerző, jazz-zongorista. Ő ezek szerint a család művészeti irányzatát viszi tovább, de nem lepődnénk meg, ha egyszer ő is előállna valamilyen nagyszerű találmánnyal!