Vélemény Vélemény-cikkeink

Az ukrán elnök nagy felismerése: semmijük nincs!

Ezt az az államfő gazdasági tanácsadója persze nem így nevezte, hanem azzal a szófordulattal élt, hogy Zelenszkij ukrán elnök megkezdte az ország „oligarchamentesítését”. Érdekes dolgok ezek, ugyanis emlékezhetünk, hogy ilyenre már sor került Putyin első elnöki periódusa alatt Oroszországban. Akkor annyi történt, hogy a korábban Jelcin alatt „önállósodott” oligarchákat kisöpörték – majd jött egy új generáció, ami már Putyin hű embereiből állt – és áll a mai napig.

Címlapon: Zelenszkij eskütétele – a tekintete Smeagol-é, amikor meglátja Zsákos Frodónál a Gyűrűt…

A problémát az okozza most az ukrán vezetés számára, hogy rájött; semmilyen eszköz nincs a kezében arra, hogy az ország gazdaságára hasson, miközben nyilván léteznek fennálló kötelezettségei. A segélynek nevezett hitelekre ugyanis ketyeg a kamat, még akkor is, ha most (még) a hiteleket elég olcsón mérik, de az állami bevételek elmaradnak a várttól, és a gazdaság megrekedt a ’90-es évek szintjén. Figyelem, ez az ukrán ’90-es évek, ami már akkor is óriási lemaradást jelentett a fejlett világhoz mérten!

Erre maga a tanácsadó hozott példát (bár azért az nem tejesen világos, hogy honnan vette az általa feltételezett számot…):

„Ha az ukrajnai gazdasági helyzet nem rekedt volna meg az 1990-es évek szintjén, tavaly a GDP 400 milliárd dollár lehetett volna. Ezzel szemben valójában alig több mint 160 milliárd dollár volt.”

Persze a dolgot most úgy kell előadni, hogy nem egyes érdekcsoportok ellen harcolnak (nem nehéz kitalálni, azok ellen, akik nem feltétlen hívei a mai kormánynak és/vagy inkább Putyin hívei), de nincsenek kétségek afelől, hogy itt valójában egyfajta „ukránosítás” zajlik (de ez csak az első kör!). Miért is ne? Ha a nyelvtörvény, az oktatás, a művelődés terén ez működik, miért éppen a gazdaságot hagyná ki a kormány? Nézzük a szépnem megfogalmazott célokat:

„Az ukrán elnök megkezdte az oligarchamentesítési folyamatot, aminek a célja nem a nagyvállalkozások egyes képviselői elleni harc, hanem a rendszerváltás, az üzleti élet korlátainak csökkentése és a mindenki számára egyforma játékszabályok kialakítása.”

Ez bizony szép dolog, de ahogy ez már csak arrafelé szokás, amit a száj mond, nem azt csinálja a kéz, így most már látható, hogy az USA támogatta kormány olyan önbizalmat kapott, hogy minden további nélkül nekimegy azoknak, akik számára nem megfelelőek, de az ország egyes stratégiai ágazatát a kezükben tartják. Nem is beszélve arról, hogy Ukrajnában – ezek szerint – még csak most terveznek (!!!) rendszerváltást, holott ezt már vagy húsz éve megtehették volna, de soha nem volt rá politikai akarat.

Akkor most miért van ilyen komoly nekibuzdulás? Mert ha a hiteleket nem tudják visszafizetni (így nem fog menni!), akkor bizony meg kell engedni, hogy az eddigi urak helyett – akik jellemzően keleti kötődésűek… – most nyugatiakat kell keríteni, csakhogy egy adásvétel ide kevés, hiszen a hitelekkel a nyugatiak máris bevásárolták magukat, így a fizetség megvolt, most már csak meg kell szerezni az ellenértékként felkínálható cégeket, vagy akár egész gazdasági ágazatokat. Ez a második kör…

A legpontosabb kifejezés tehát az, hogy megágyaznak. Megágyaznak azoknak a nyugati (leginkább USA) befektetőknek, akik majd aztán szép nyereséggel tudnak Ukrajnában működni- és persze a lakosság ebből semmit nem fog érezni… De nem is beszél róluk senki, nem őket célozza ez a „program” sem! Mi lesz ennek a vége? Könnyen előfordulhat, hogy a Barátság kőolajvezetéken amerikai gáz érkezik majd az országba…

Hát ennyit az ukránokról, oligarchákról és a fene nagy segélyekről.

Ui.:

Mi közünk mindehhez? Gondoljunk bele; a koronavírusnak nincs nemzetisége, de az olajnak igenis van!

Ajánlott Cikkek