Hírek

Az USA és a NATO provokálja Kínát

Legalábbis ezt állítja a Xinhua Hírügynökség újságírója, Han Bing. Azt írja, hogy „Stoltenberg NATO-főtitkár a közelmúltban alaptalan vádakat és ócska rágalmakat fogalmazott meg Kínával szemben Ukrajna-kérdéssel kapcsolatban, sőt hamisan azt állította, hogy Kína nem hajlandó elítélni Oroszországot. Téves megjegyzései eltorzítják azt a tárgyilagos és igazságos álláspontot, amelyet Kína mindig is képviselt, figyelmen kívül hagyja Kína konstruktív erőfeszítéseit a válság megoldására.”

Borítóképen: Az arany kínai sárkány csillaggal vörös mező felett. A sárkányt a Qing zászlóból módosították (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Сђіиа, licenc: CC BY 3.0) A kép illusztráció

Bing arra is magyarázatot ad, hogy mindez miért történik:

„A közvéleményt befolyásolja az Egyesült Államok és a NATO, hogy a jó és a rossz felcserélésével továbbra is elnyomják Kínát A megfélemlítésnek ez a rágalmazással és elnyomással összefonódó rutinja ismét leleplezi a NATO-t uraló Egyesült Államok aljas és baljós természetét, amely minden eszközzel megvédi hegemóniáját és személyes érdekeit.”

Tehát azzal, hogy Kínát vádolja a Nyugat, nem más a célja, mint az, hogy Kína továbbra is alávetett ország maradjon. Ezek szerint Peking elérkezettnek látja az időt arra, hogy a világgazdaságban elfoglalt helyének megfelelő politikai helyet kapjon végre. Ezt csak mi tesszük hozzá, de a cikkíró megközelítéséből erre lehet következtetni.

Úgy tűnik, Kínában egyre világosabban fogalmaznak meg olyan véleményeket, amelyeket korábban csak nagyon szőr mentén kezeltek. Mindig is jellemző volt Pekingre az óvatosság, és a cikk mintha erre célozna a következőkben:

„A konfliktus kitörése óta Kína ragaszkodik a jóhoz és a rosszhoz, ragaszkodik a függetlenséghez, és ragaszkodik az objektivitáshoz, valamint a tisztességhez. Ami a probléma kiváltó okát illeti, Kína átfogóan mérlegelte a történelmi szélességi és hosszúsági fokokat, valamint az összetett status quo-t, és nyomatékosan rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok vezette NATO korlátlan keleti terjeszkedése okozza az ellentmondást Oroszország és Ukrajna között.”

Kínából tehát úgy látják az orosz-ukrán konfliktust, hogy azt a NATO terjeszkedése váltotta ki, és úgy tűnik, hogy szoros összefüggést vélnek felfedezni a Kínát ért kritikák, és a háborús helyzet között. Ennek talán az az oka, hogy ők is érzik azt a nyomulást, ami Kelet-Európában megtörtént, és amibe Moszkvának Ukrajna már nem fért bele!

Igen, Tajvan kérdése akár hasonlítható is. Persze mi nem tudjuk kitalálni, mi jár a pekingi vezetés fejében, a keleti gondolkodás elég csavaros, de azt ide tuduk idézni, hogy Bing hogyan látja a helyzetet:

„Kína határozottan közölte: minden körülmények között politikai bátorságot kell tanúsítanunk, teret kell teremtenünk a békének, és teret kell hagynunk a politikai rendezésnek. Kína terve kiegyensúlyozott, és figyelembe veszi az azonnali prioritásokat; a párbeszéd és a tárgyalások előmozdítása, a tüzek és harcok mielőbbi beszüntetése, a polgári áldozatok elkerülése, valamint a hosszú távú perspektívát is ad; a hidegháborús mentalitás feladása, a csoportos részvétel mellőzése.”

A szerző tehát úgy látja Pekingből, hogy a béke híve a vezetés, minden eszközzel megpróbál objektív maradni, és terve is van arra, hogyan lehet lezárni a háborút, és a hosszabb távon is fenntartható békét tekintve is vannak elképzeléseik. Mi nem fogjuk ezt minősíteni, de azt tudjuk, hogy a nyugati vélemény a kínai szöges ellentéte, így pedig elég nehéz lesz érvényesíteni a fentiekben leírtakat.

Azon túl, hogy a kínai fenyegetést igencsak eltúlozza a Nyugat, és ezzel próbálja leplezni az ukrajnai eseményekben játszott szerepét, a cikkíró azt is állítja, hogy;

„Az idén júniusban sorra kerülő NATO-csúcs valószínűleg a Tajpeji Szerződés új stratégiai koncepciójával fog előrukkolni, a NATO hivatalos álláspontjából több alkalommal ítélve Kína megcélzása fontos irány a stratégiai koncepció kiigazításában.”

Az 1979 -es tajvani kapcsolatokról szóló törvény megállapodásban, az Egyesült Államok beleegyezett, hogy a szigetet a Kínai Népköztársaság szerves részének tekinti, és vállalta, hogy nem avatkozik be a két állam közeledési folyamatába, különösen azzal, hogy vállalja, Tajpejnek kizárólag védelmi célú felszerelésekre katonai felszerelések szállít, és vállalja, hogy nem von be katonai erőket a szigetre, bár ez az utolsó pont szándékosan kétértelmű…

forrás: meta-defense.fr

Úgy tűnik tehát, hogy Pekingből erős párhuzamosságot vélnek felfedezni Tajvan és Ukrajna között… Ez nem sok jóval kecsegtet, mert ha igaz, akkor előbb-utóbb hasonló eseményeknek lehetünk szemtanúi, mint most Ukrajnában.

Persze mindez Pekingből látszik így, de érdemes figyelni az onnan jövő hangokra is, mert nem az a lényeg, hogy kinek van igaza (a nemzetközi politikában nem is tudjuk értelmezni az igazság fogalmát…), hanem az, hogy mit gondol, milyen motivációk mentén cselekszik.

Ajánlott Cikkek