Az utca két oldala, vagy utca a házon át? Az Anker-palota története

Úgy tűnik, hogy a világvárosok már csak olyanok, hogy egyes részeik gyárak, mások lakóövezetek, megint más területeik pedig üzleteket vonzanak – és vannak olyanok is, amelyek a pénzintézeteket vonzzák. Ilyen volt Budapesten az Arany János utca, illetve a Szabadság tér környéke Lipótvárosban, de úgy tűnik, hogy a belvárosban a Deák tér környéke is ilyen.
Borítóképen: Az Anker-palota 1929-ben
Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az Adria Biztosító székháza az Erzsébet téren épült fel, de nem ez volt az első olyan épület, ami egy pénzintézetnek épült! Bizony, vele szemben az Adria épületének átadása idején már három éve ott ékeskedett az Anker Élet- és Járadékbiztosító Rt. székháza!
Ahogy az manapság is szokás, a nagyobb pénzintézetek elegáns, nagyságot sugárzó épületeket emeltek, de – szintén hasonlóan a mai tendenciához! – a nagyobb vállalatok is tartottak fenn irodákat, pontosabban székházakat Budapesten, még ha érdemi működésük a fővárostól távol is esett. Így volt ez a Lipótvárosban a Salgótarjáni szénbányák esetében is:
Persze ez utóbbi jóval szerényebb kivitelű, de igényes, és azt a fajta monumentalitást is magán hordozza, mint kora hasonló funkciójú épületei: az épületbe látogatónak a nagyság, a biztonság érzését sugallja. Persze csak a látogató előtt feltáruló terek tekintetében, de nem lehetett minden pénzt (is) székházakra költeni.

A történet 1907-ben kezdődött, amikor az Anker tulajdonában lévő, a Király utca és a Deák tér sarkán álló épülete mellett megszerezte a Váci-körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) illetve a Király utca irányába található szomszédos épületeket, hogy az így immár 1312 négyszögöles telken építse fel székházát.
A tervek beszerzésére a háztulajdonos szűkebb körű pályázatot rendezett, a beérkezett terveket Bécsben megbíráltatta, a bírálat alapján pedig az építkezés művezetésével Alpár Ignácot bízta meg.

A pályázók többsége egyfajta bazár-szerű kialakítást javasolt pályaművében, hasonlóan, mint a szintén 1907-ben kiírt Belvárosi Takarékpénztár székháza esetében, amit manapság Párizsi udvarként ismerünk. Alpár azonban nem ilyet tervezett, de egy tulajdonképpeni bazársort így sem hagyott el. Csakhogy!
Az építész szerint az üvegtetővel fedett bazár – ami a keleti bazárok utánérzéseként egyre nagyobb teret nyert és megjelent Milánóban, Nápolyban, sőt még Berlinben is – ugyan kétségkívül jó szolgálatot tesz esőben, és nem kétséges, hogy hangulatos éjszaka kivilágítva, ugyanakkor a legjobb tetőmegoldások is árnyékot vetnek, és akadályozzák a levegő szabad áramlását. Márpedig a modern nagyvárosokban ez különösen nagy hátrány, ezért úgy gondolta, hogy a fedett bazár nem lenne jó megoldás!
Alpár Ignác szerint az üvegtetőkkel fedett térből nyíló boltok, üzletek, és más szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára nemhogy előnyös a fedett tér, hanem még el is vesz értékükből!
Ezért lehet az – na meg más okai is voltak, de erről még lesz szó -, hogy Alpár Ignác tehát a ma Anker közként ismert utcácskát nem fedte le. De ha az ember csak kicsit is figyel, akkor rájön, hogy ez a köz az épületen halad keresztül, hiszen majdnem a beépítendő telek átlójában helyezkedik el.

Az persze pontosan nem igaz, hogy két épület, amit épített Alpár, de ezt csak akkor tudnánk jobban érzékelni, ha eredeti állapotában látnánk az elkészült művet. Így csak az marad, hogy megmutatjuk az Anker közt mai állapotában, és a képről kiderül, hogy egységes épületről beszélünk, csak a mai úttest okán tűnik elsőre kettőnek…:

Nos, ez a megoldás bizony merőben szokatlan lehet, de tudni kell, hogy az Anker Biztosító csak az első emeletet foglalta el, a földszinten – a földszinti helyiségekhez tartozó pincékkel együtt – üzlethelyiségek kerültek kialakításra, az első emelet felett pedig bérlakások kerültek kialakításra.
A történet része, hogy az épület a háború után állami kézbe került – mint minden -, és tanácsi bérházként működött. Többek között itt lakott Hofi Géza is.
Ugyan a mai napig meghatározó látványossága Budapest belvárosának, azonban egyre romló állapota miatt életveszélyessé vált. Tatarozása tudomásunk szerint egyelőre várat magára.