Magyarság Tájak/korok Történelem

Az utolsó bihari betyár: Vitális Imre, Sárrét réme

„A minapában rablógyilkosság történt a Püspökfürdő határában. Szirb György gazdag hajói marhakereskedőt megölték és kifosztották. Golyó ütötte át a szivét. A gyilkost nagy apparátussal keresték, de eredménytelenül” – Írta a Pesti Hírlap 1910 szeptember 4.-i száma.

Borítóképen: A bihari haramia halála. Vitális Imrét, a hírhedt bihari haramiát, — mint ismeretes, — Berettyószentmártonban, a saját házában a csendőrök agyonlőtték. A helyszínen készült fényképfelvételeink azokat a jeleneteket ábrázolják, melyek a csendőrök és a haramia között lejátszódtak. 1. Vitális Imre holtteste. A puskagolyóktól szétroncsolt fejen az arcz felismerhetetlen. 2. Vitális háza, melyet csendőrök vesznek körül. Az ajtó és ablakok előtt lövésre készen tartják fegyverüket. 3. Fekete László csendőr, aki először lőtt Vitálisra. 4. Szilágyi Sándorné, aki Vitális levelét elvitte a haramia feleségéhez, de előbb értesítette a csendőröket, hogy Vitális otthon van a lakásában. 5. Az egyik csendőr betörte Vitális szobájának ajtaját, s belép a szobájába. 6. Vitális elfogatására kirendelt csendőrök, akik három hétig keresték a veszedelmes haramiát, Vitális házának az a szobája, ahol a haramiát agyonlőtték. Az asztalon látható egy ír papír, amelyre Vitális levelet írt a feleségének – Tolnai Világlapja, 1910 október 9.

Az idézett cikk címe egyébként „Az utolsó bihari betyár”, amiből azért érezhetjük, hogy ez már igencsak a betyárvilág vége, sőt, annak igazán már az 1900-as évek beköszönte előtt vége lehetett. De – mint látjuk – voltak még akik „űzték az ipart”…

„Ezt a Vitális Imrét mindenki ismeri a Sárréten. Berettyószentmártonban lakik. Veszedelmes ember. Valamikor nagy vagyona volt, de elurizálta. Budapestre, Nagyváradra járt kártyázni, vadászni. Az egyszerű paraszt Montecarlóban is megfordult úri barátjaival” – írja a már idézett lap.

A történet folytatása sem éppen leányregény…:

„Vitális azonban nem volt sehol, hiába kutatták fel a házat. Csak éjjel került elő, mikor már messze jártak a zsandárok. Kérdőre vonta az anyósát, mit mondott a csendőröknek. Valószínű, hogy az asszony elszólta magát, mert a veje két lövéssel megölte. A gyilkos elmenekült. A falubelieket megfenyegette:

— Megöltem ezt a dögöt. Aki elárul, a halálfia.

Velevitte a Bancasterét sok töltéssel, ötven csendőr gyalog és lóháton üldözi most a haramiát, aki bevette magát a sárréti nádasokba. A csendőrök óriási területet kerítettek körül, hogy a gyilkost elfoghassák.”

Ekkor már a karhatalom is elszántan keresi, élve vagy halva elő kell keríteniük a mocsárvilágba menekült haramiát. A korabeli beszámolókból kiderül, hogy…

150 csendőrt állítottak csatasorba az üldözéshez!

„A bihari csendőrség legutóbb körülfogta, de Vitális agyonlőtte Várady József őrsvezetőt, egy tizedest megsebesített és utána megugrott. Vitális Imrét most a csendőrök óriási apparátussal üldözik” – ezt már 1910 szeptember 9-én írta a Szeged és Vidéke című lap.

Látható, hogy milyen elkeseredett harccá vált az üldözés, és sajnos ennek az akciónak is volt halálos áldozata… De itt még nem volt vége! Azzal együtt, hogy szorult a hurok, a betyár egyre vakmerőbb lett! A következő napokban arról számolt be a sajtó, hogy a nyomozást vezető Erkényi Gyula csendőrfőhadnagy és Vajk Imre csendőrhadnagy, akik egy jegyzői lakban voltak elszállásolva, könnyen támadás áldozataivá válhattak volna!

Vitális Imre ugyanis a jegyzői lak palánkján mászott át éppen, amikor Paradi csendőrtizedes meglátta, és megállásra szólította fel, de Vitális azzal a lendülettel a palánk túloldalára vetette magát, de közben a tizedes tüzelt rá, és megállapítást nyert, hogy a haramia megsérült, méghozzá a kezén.

Az újabb incidens még nagyobb erők mozgósítására ösztönzi a karhatalmat, innentől immár 250 csendőr üldözi Vitálist!

Vitális Imre

„Hol van Vitális? Egész Biharban, de a szomszédos megyékben is ezt kérdezgetik egymástól az emberek s már-már legendás alakká teszi a nép. Vitális Imrét, a bujdosó haramiát, akit eddig hiába kergetnek a csendőrök” – írta a Budapesti Hírlap 1910 szeptember 13.i száma.

Igen, még ebben a korban is jellemző, hogy az alapvetően köztörvényes bűnök elkövetése miatt üldözött betyár oldalára áll a közvélemény azon része, amely a véleménye szerint elnyomó hatalommal szemben lép fel. Vannak olyan betyárok, akiknek a történetében vannak jócskán pozitív cselekedetek is, de Vitális Imre esetében ilyet nemigen találni…

Az ember azt gondolná, hogy a haramiát kizárólag a vadonban, valami csalitosban elbújva találhatják meg, de az Abauj-Kassai Közlöny 1910 szeptember 15.-i száma arról számol be, hogy;

„A kisvárdai vasútvonalon egy kocsiszakaszban, vadászruhában, szalmakalapban utazva felismerték Vitális Imrét a rablógyilkost, aki Beregszászra utazott. A legközelebbi állomásról megkeresték Beregszászt a gyilkos letartóztatása iránt.”

Ezek szerint Vitális Imre vonatozott, és nem feltétlenül csak a lápon bujkált? Ekkorra már semmi nem volt biztos… A bejelentések egyre záporoztak, volt, aki félelemből, volt, aki pedig kifejezetten a csendőrök félrevezetése szándékával jelentett, de sok esetben ez félrevezette a hatóságokat… A fenti idézettel egy napon jelent meg ugyanis a következő hír a Budapesti Hírlapban:

„Békéscsabáról jelentik: A békés megyei Kőröstarcsán Rácz Antal gulyás ma délelőtt egy füzes mellett találkozott Vitális Imrével. Rácz a lerongyolt ruhájú és fegyveres Vitálist megállította, mire ez rálött és megsebesítette Ráczot, majd azután futva elmenekült.”

Ezzel szemben az igazság az, hogy a csendőrök pedig egészen 1910. szeptember 25-ig nem leltek a nyomára!

Vitális Imre utolsó levele

Ekkor azonban Vitális elkövetett egy nagy hibát… túlságosan is bízott abban, hogy a csendőrök figyelmét lekötik a különböző álhírek, miszerint az ország távolabbi részére menekült. Naivan hazatért a házába, nem törődve azzal, ki láthatja meg.

Ezen a napon délután egy órakor Szilágyi Sándorné, egy idős berettyószentmártoni asszony lépett be a községháza ajtaján és a csendőrök vezetőjét kereste. Erkényi főhadnagynak elmondta, hogy Vitális a saját házában tartózkodik.

A hír hallatára a csendőrök azonnal a házhoz rohantak és körbezárták az épületet. Vitális látva, hogy bekerítették, az utcafronti ablakon két célzott lövést adott le a csendőrök felé a Lancaster puskájából.

Ezúttal azonban a híresen jó céllövő kezei reszkettek a félelemtől és egyik lövése sem talált. Látva, hogy minden bizonnyal csendőrkézre fog kerülni, menekülésre pedig nincs lehetősége, megtöltötte fegyverét és maga felé fordította. Félelmében viszont még ezt is elvétette.

A kertjébe bejutott csendőrök kisvártatva sortüzet nyitottak a férfira, aki holtan rogyott a konyha padlójára. Mikor beléptek az épületbe a férfi már halott volt.

Ajánlott Cikkek