Aztalhoz Magyar! Libamáj, a „vitatkozós” magyar világsiker
Igen, tudjuk, hogy a libamáj nem az az étel, amit megengedhetünk magunknak, ám mégis szentelünk neki egy írást, hiszen, ha libamájat vesz az ember szinte bárhol a világon – bár sok helyen a francia foie gras néven ismerik… – az bizony nagy eséllyel Magyarországról származik. Persze, csomagolni tudni kell…
A magyar lúd májának feldolgozásával készült libamáj tehát Magyarország egyik fontos exportcikke, kétség nem fér hozzá, hogy ha nem is eszünk ilyet, csak elvétve, akkor is a magyar konyha része és a magyar gazdaság terméke!
Hogy mennyire fontos eleme ez a magyar gasztronómiának, azt egy 1932-ben megjelent írás részletével érzékeltetjük, ami a Magyarság című lapban jelent meg a jelzett év májusában:
Igen, már akkor ínyencségnek számított, és már akkor is tömték a libát (és a kacsát). Erről még lesz szó, de menjünk „kicsit” vissza, hiszen a hízott libamájnak igen komoly történelme van!
Előállításával már a rómaiak is foglalkoztak, mégpedig liszt, tej és méz keverékének feletetésével. A kukoricatermesztés elterjedése óta Magyarországon paraszti hagyománnyá vált a hizlalt liba előállítása.
A ludakat ősszel fogták hízóba, szűk helyen tartották és naponta kétszer vízben ázott, sózott kukoricával tömték.
Az így tartott liba egy hónap alatt hízott meg. A dél-alföldi települések parasztságának a libatömés fontos kereseti forrása volt. Távoli vidékekre is elmentek, hogy minél olcsóbban kapjanak sovány libát.
És akkor térjünk ki a liba (kacsa) tömésére! Egy állatvédő szervezet (nevük mindegy, nem személyeskedünk!) 2008-ban kampányba kezdett a kényszertömés betiltására, melynek hatására néhány – külföldi érdekeltségű – kereskedelmi lánc bojkottot hirdetett a kifogásolt technikát alkalmazó termékek ellen.
A legnagyobb magyar gyártó – ami egyébként az európai piacon is az elsők között van! – ekkor megszüntette a hízott baromfi vágását és elbocsátott 200 dolgozót…
Az állatvédőket idegen érdekek kiszolgálásával vádolták, a gyártó pedig azt állította, hogy betartja az összes érvényben lévő, a gazdasági állatok tartására vonatkozó EU-ajánlást.
Hogy kinek volt igaza, ma már mindegy, hiszen 2012-ben az EU elutasította az indítvány, ami a libatömés betiltására irányult, egyébként pedig az 1998-as állatvédelmi törvény – ami a gazdasági állatok védelmét hivatott biztosítani – értelmében a kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés.
Elismerve a magyar gasztronómiában és gazdaságban betöltött szerepét, a hízott libából előállított termékeket a Hungarikum Bizottság Székesfehérvárott tartott 2013. szeptember 24-i ülésén felvette a Hungarikumok Gyűjteményébe. Ebbe a fogalmi körbe tartozik a hízott libamáj is.
Ez tehát a „vitatkozós” libamáj története, ami jól mutatja, hogy igazán csínján kell bánni értékeinkkel, mert könnyen elbukhatunk belső ellentéteink miatt a nemzetközi versenyben.
És hogyan készítsük el? Sokféleképpen lehet, mi most a legegyszerűbbet utatjuk, mert sokszor az egyszerű a legjobb!
