Erdély Hírek Magyarság Történelem

“Baj van Köpecen!” – A székely mártírfalu

Az egykori faluháza, a mai kultúrotthon előtt áll az az obeliszk, amely Köpec 1848-as pusztulásának emlékét őrzi, néhai baróti Prázsmári István kő- és versfaragó műve 1901-ből. 1848 December 9. Fekete nap marad az amúgy sem boldog székely-magyar történelemben

A faluháza. Albert Levente felvétele

A történet szerint Heydte császári százados a Kányás-mezői véres ütközet után 1848. december 9-én hadisarcot rótt ki Köpecre, és megígérte, ha azt megkapja, senkinek sem esik bántódása. A bíró a sarcot megadta, mégis, amikor a falu népe nyugovóra tért, az osztrák dragonyosok és a velük tartó szász és ágostonfalvi népfelkelők egyszerre több helyen felgyújtották a falut, és a pánikba esett lakosság soraiból a lehető legnagyobb kegyetlenséggel, nem nézve sem asszonyt, sem gyermeket, 51 személyt legyilkoltak – írta be az egyház halottas anyakönyvébe Zsigmond Ferenc, az akkori pap. A mészárlás következtében 106 gyermek maradt árván.

„A férfit hozzákötözték a fához, a feleségnek meg egy tálat nyomtak a kezébe, odaállították, hogy fogja fel a férjeura csorgó vérét” – írta visszaemlékezései­ben néhai baróti Balázs Béla. „A nőknek levágták az emlőjét. Ágakból font kerítések töviseivel szurkálták tele az áldozatok körmét. Akik tehették, télvíz idején elbujdostak a közeli Szénégető nevű erdőbe, mások pedig a tűz lángjánál, hozzátartozójuk halotti teteme mellett sírtak.” Ehhez és ehhez hasonló történeket lehetett hallani a még élőktől 1960 táján is, amikor a bányavállalat alkalmazottja lettem. A halottakat a hozzátartozók a kertekbe elföldelték, s az új lelkész azokat – egyenként, ahogy szokás – három hónap alatt temette el.

Egy kétségbeesett lovas futár vitte azonnal a veszedelem hírét Barótra. „Baj van Köpecen” – mondta, és azonnal összeesett. „Heydte báró! Czímeredbe / belevésve legyen, / Mint tartád meg adott szavad / a szegény Köpecen” – írta Köpecz 1848–1901 című versében a kőfaragó és versíró Prázsmári István. A tragédiát megelőző napon a harcban elesett áldozatokat tömegsírba temették, melyet egy emlékkopja jelöl a Keresztúttól Köpec felé tartó műút mellett.

Máskor is volt baj

1459-ben Kepecz néven említik. A mai falu a 17. században Kis- és Nagyköpec egyesüléséből keletkezett. Az egykori Kisköpec helyén ma is találhatók romtöredékek. Egykori kápolnája a Varjúvár nevű magaslaton állott, ahol egykor a Varjúvár nevű kora középkori erőd is volt, eredete, sorsa ismeretlen, nyoma alig maradt. Határában a Csemeréte nevű helyen volt 1661-ben a csemeréti-csata, ahol Barcsay Gáspár serege legyőzte a meghódolni nem akaró háromszéki székelyeket. 1848. december 9-én a köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal, a falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújtatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: Baj van Köpecen. December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak. 1901-ben a falu piacára emlékoszlop került. A keresztúti csata helyén 1970-ben állították fel a törött kardot ábrázoló emlékművet.

1944-ben a román Maniu-gárdisták pusztítottak itt.

A falu határában 1872 és 1967 között lignitbánya működött.

1910-ben 1299 lakosából 1286 magyar, 7 román, 3 német, 3 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott. 1992-ben 1213 lakosából 1190 magyar, 22 román, 1 német volt.

A falu túlnyomó része a református felekezethez tartozik.

forrás 3szek.ro

Ajánlott Cikkek