Hírek

Bajban a román állam, bajban a munkavállalók!

Helyesebben máris megindult a masszívan veszteséges állami vállalatoknál a felmondólevelek kikézbesítése. Általános jelenség, hogy az elavult eszközparkkal, a piaci versenytársakhoz képest még mindig túl sok foglalkoztatottal működő cégek alighanem az utolsó esélyt kapják ezzel, de még így sem látszik biztosnak a megmenekülésük. Ráadásul az elbocsátások jelentős egyszeri kiadást jelentenek… És mi lesz azután?

Borítókép: A CFR Marfa 47-es sorozata (forrás: cfr.stfp.net)

Nagy valószínűséggel a mostani létszámleépítés sem hozza meg a várt eredményt, mert az alapvető probléma nem a foglalkoztatotti létszám, hanem az elavult üzleti modell (ha van ilyen egyáltalán), illetve az a tény, hogy az Unió immár nem engedi a nyakló nélküli állami támogatások juttatását ezeknek a vállalatoknak. Sajnos ezen a területen (sem) történt meg az a gazdasági rendszerváltás, amit a szabad piac illetve az Uniós csatlakozás egyébként már régen megkövetelne!

Az állami légitársaság, a TAROM – hasonlóan más nemzeti légitársaságokkal – képtelen felvenni a kesztyűt a diszkont légitársaságokkal, és persze a pandémiás időszak éppen úgy megviselte, mint versenytársait. Ez lehet a szerencséje, ugyanis tavaly sikerült egy 37 millió lejes megmentési csomagot juttatnia az államnak, hivatkozással a járványhelyzet okozta, előre nem látható gazdasági krízisre. Igen ám, de már akkor feltétel volt az Unió részéről, hogy a kormány vállalja a tevékenység ésszerűsítését, a járműflotta felújítását, és a kiadások lefaragását.

Ezek a feltételek pedig már akkor egyértelműen a létszámleépítés irányába mutattak. Az pedig rejtély, hogy miként lehet egyszerre csökkenteni a kiadásokat, és felújítani az eszközparkot…

A kormány ugyan készül egy 190 millió lejes tőkeinjekcióval a vállalatot, de ez még a teljes adósságot sem fedezi, hiszen csak tavaly 430 lejes vesztesége volt a vállalatnak, míg erre az évre 230 milliós veszteséget prognosztizálnak.

Az állami vasúttársaság teherfuvarozó ága, a CFR Marfa sincs jobb helyzetben, ugyanis piaci részesedése immár csak 20% körüli, miközben alkalmazotti létszáma jelentősen meghaladja a versenytársakét. Mindezt úgy, hogy az 1998-ban még 37.000 alkalmazottal működő vállalat már „csak” 4.700 munkavállalónak ad munkát, de ez is sok… 1.400 alkalmazottnak mennie kell! Az ok a hatékonyság növelése. Meg kell jegyezni, hogy itt aztán tényleg igaz, hogy a létszám – bár magas – semmit nem jelent ahhoz a technikai elmaradottsághoz képest, ami jellemzi a vállalatot, így a túlélés csak egy átfogó, a vállalat egészére kiterjedő modernizációval érhető el. De erről nincs hír…

De az energetika sem marad ki, hiszen a szenes erőműveket lassan be kell zárni, így a bányák alkalmazottaira is nehéz idők várnak. Románia 2050-re vállalta a karbonsemlegesség elérését, és ez a barna- és feketekőszénre alapuló erőművekkel nem teljesíthető… A vajdahunyadi hőerőmű 1.500 dolgozója már megkapta a felmondólevelét, de ebben az ágazatban további lépések várhatók, hiszen itt nem is a nyereség/veszteség a kérdés! Persze itt is lehetne korszerűsíteni, és más típusú energiatermelésre áttérni, de erről sem szólnak a hírek…

Vége van tehát annak a modellnek, amikor az állam szociális alapon tart fenn olyan veszteséges vállalatokat, melyek sok embernek adnak munkát, és az állam a veszteséges működésből adódó hiányokat folyamatosan pótolja, tehát végső soron segélyt fizet a dolgozóknak! Ez nagy veszteség a munkavállalóknak, de alighanem az még komolyabb probléma, hogy az állam nem gondolkodik abban, hogy ezeket a cégeket valahogy korszerűsítse, és átvezesse végre a 21. századba!

És a pénz csak folyik ki a lyukakon…

Ez a vonat elment, mert a Ceaușescu utáni kormányok elszalasztották azt a lehetőséget, amit a végletekig kizsigerelt, ámde külső adósság nélküli gazdaság kínált számukra, és nem modernizációba kezdtek, hanem szociális foglalkoztatóvá tették az állami szektort!

Ajánlott Cikkek