Bajnok – Piller György, kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros Európa-bajnok

Jekelfalussy Piller György, felsőtárkányi (Eger, 1899. június 19. – San Francisco, 1960. szeptember 6 ) kétszeres olimpiai bajnok magyar vívó, edző.

Borítóképen: Piller György

Piller György, az elismert honvédtiszt, 1918-ban fejezte be tanulmányait a híres Ludovika Akadémián. Ezt követően szolgálatot teljesített Miskolcon, ahol katonai kötelezettségeit teljesítette. Piller, aki kiemelkedő eredményeket ért el a sportban, később, az 1920-as években Budapestre költözve, bontakoztatta ki igazán tehetségét ezen a területen.

1925 és 1927 között a Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) részt vett, ahol sikeresen elvégezte a honvéd sportoktató tanfolyamot. Ezután a honvédségnél vállalt munkát, ahol vívást, ökölvívást és birkózást oktatott. Meglepve mindent és mindenkit, Piller 1928-ban és 1929-ben megnyerte a Honvéd TVE összetett vívóversenyét. Az amszterdami olimpián, 1928-ban, részt vett tőr- és párbajtőrvívásban is: a tőrcsapat tagjaként 5. helyezést ért el, míg a párbajtőrcsapat nem jutott be a legjobb hat közé. A következő évben, 1929-ben, kinevezték a Magyar AC vívókapitányává.

1930-ban Piller aranyérmet nyert a kardvívás egyéni és csapatversenyein az Európa-bajnokságon. Karrierje során további négy Európa-bajnoki címet szerzett. Piller új fejezetet nyitott a magyar kardvívás történetében azzal, hogy folyamatosan változtatta technikáját, és mindig az ellenfél stílusához igazodott. Ezért vívása kiszámíthatatlanná vált, és senki sem tudta pontosan megjósolni, milyen módon támad majd.

Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián Piller bajnoki címet szerzett mind az egyéni, mind a csapatversenyben. 1933-tól a magyar válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett, de egészen 1934-ig aktív versenyzőként is részt vett.

1933-tól 1944-ig a Magyar Királyi Testőrségnél szolgált, 1944-ben alezredesként esett szovjet hadifogságba. 1945-ben térhetett vissza Magyarországra, ahol a Magyar Királyi Testőrségben szolgált egészen 1944-ig.

Hazatérése után a Budapesti Vasas edzőjeként, egyúttal a magyar vívó válogatott szövetségi kapitányaként folytatta pályafutását. Kapitányként összesen négy olimpián vezette a magyar válogatottat.

Az 1956. évi Melbourne-i olimpiáról nem tért haza. Súlyos, gyógyíthatatlan betegen az Egyesült Államokban telepedett le, ahol megoperáltatta magát. Ezután vívóedző lett.