Bajnok születik – Adler Zsigmond ökölvívó és mesteredző
Mint ahogy Rocky nem lett volna Mickey Goldmill nélkül, úgy forrt össze Papp László neve Adler Zsigmondéval.
Adler Zsigmond (Budapest, Terézváros, 1901. április 17. – Budapest, 1982. február 12.) ökölvívó, kétszeres magyar bajnok, szövetségi kapitány; Papp László edzője, az első magyar ökölvívó mesteredző.
1901. április 17-én született Adler Márkus Joel sütősegéd és Kohn Terézia (1876–1937) fiaként. Apja a gácsországi Jawornikból költözött Magyarországra, anyja Felsőpáhokról származott.
Edzőként a magyar ökölvívó sport kiemelkedő egyénisége. Tevékenysége közel fél évszázadon át hatással volt a sportág magyarországi fejlődésére. Még aktív sportolóként, 1927-től vállalt egyesületénél edzői feladatokat. 1928-tól 1948-ig megszakításokkal a BTK, egyúttal 1930-ban és 1934-ben az Európa-bajnokságon, 1932-ben és 1936-ban az olimpián induló magyar ökölvívó válogatott edzője volt. 1940-ben a Testnevelési Főiskolán ökölvívó mesteri – mai szóhasználattal: ökölvívó szakedzői – oklevelet szerzett. A BTK megszűnése után, 1948-tól 1970-ig a Vasas és az Újpesti Dózsa edzője, illetve 1952-től 1972-ig a magyar válogatott vezető edzője és szövetségi kapitánya volt. Legeredményesebb tanítványa a háromszoros olimpiai bajnok Papp László, akinek felkészülését 1953-tól 1962-ig irányította. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1961-ben – Szántó Imre, Bondi Miksa és Szegfy László mellett – elsőként szerzett Magyarországon ökölvívó mesteredzői képesítést.
A hazai sportirányítással fennálló ellentétei miatt több nagy nemzetközi versenyre nem kapott kiutazási engedélyt, így nem ő vezette a magyar ökölvívó válogatottat az 1964. évi tokiói és az 1968. évi mexikóvárosi olimpián sem. Az 1972. évi müncheni olimpia után vonult nyugalomba. Emlékét 1984-től a Vasas által rendezett Adler Zsigmond-emlékverseny őrzi.
Szegő András így köszönt el tőle:
“Mindig a szemét néztem, amikor tanított. A mindig mosolygó, pajkos tekintet ilyenkor merőben megváltozott. Volt benne valami gyémántkemény szigorúság, valami szívbemarkoló melegség és valami megfogalmazhatatlan révület, ami azt hiszem, csak a nagy alkotóknál lelhető meg. Azokban a pillanatokban éreztem először, hogy e tekintet révén talán közelebb jutottam személyének megfejthetetlen titkához. E szem immár örökre lezárult, és lezárult vele egy korszak is. Hogy hogy lesz Adler Zsigmond nélkül magyar ökölvívás, nem tudom. Csupán abban vagyok biztos, hogy ő azóta már a kisangyalokat tanítja bokszolni.”
Szegő András
wikipedia arcanum
