Bajza József költő, színigazgató, kritikus születésnapjára emlékezünk
Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.
Bajza művelt kisnemesi családban született, 1804-ben. Atyja nemes Bajza Mihály, anyja Bornemissza Zsófia volt. Nagyapja Bajza Pál, az árvai uradalom tiszttartója, 1792. július 26.-án szerzett nemességet Ferenc királytól, nagyanyja, Gerhard Anna volt. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában. A legfelső gimnáziumi osztályt 1817/1818-ban Pesten, a piaristáknál végezte. 1818 és 1822 között a pesti egyetemen hallgatott bölcsészetet, majd 1822/1823-ban jogot, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt. Felesége csajághi Csajághy Júlia (1818-1885) úrnő volt.
Bajza politikus alkat volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.
Néha találni az utczán egy férfit csendes, halk léptekkel ballagva, szemöldei mozdulatlan homloka elejére összevonva, szép, kifejezésteljes szemei merően maga elé szegezve; rendesen egy szép, halavány, szelid arczu ifju vezeti. Ez Bajza és gyermeke. Emeljetek kalapot előtte és haladjatok el mellette csendesen. Ő nem ismer senkit; nem ismeri önmagát sem.
Jókai Mór: Magyar költők sorsa
