„… bár nem a magunk kultúrájából épült, hanem évszázados elnyomattatásunk emlékeztetője” – az érdi minaret

„Az érdi minaret olyan jelentékeny műemlék – bár nem a magunk kultúrájából épült, hanem évszázados elnyomattatásunk emlékeztetője -, hogy nem hiábavaló dolog érette némi áldozatot hoznunk. Állapítsuk meg körülötte a telkek és a beépítés mértékét, hogy ne csak a minarethez hozzájutást, hanem minden oldalról való zavartalan megtekintését is biztosítsuk” – írta a Technika című lap 1942. évi 3. száma.

Borítóképen: Az érdi minaret ma, és annak rajzai 1942-ből

A török korból nem sok építészeti emlékünk maradt, ugyanis az oszmán birodalom a városépítésre nem sok gondot fordított, az olyan szakrális épületekre viszont, ahol hitüket gyakorolták, illetve hitükhöz kapcsolódott, kiűzetésük után pusztulás várt. Ezek alól kivételt jelentettek a fürdők, de a mecseteket nem kímélték.

Ez érthető, hiszen az Oszmán Birodalom az általa követett hit nevében terjeszkedett, így utánuk ennek emlékeit is igyekeztek eltörölni.

Az egri minaretet mindenki ismeri, ugyanakkor nem annyira közismert talán, hogy Érden is van egy minaret, ami valamilyen oknál fogva mégis megmaradt, bár a mecset, amihez tartozott, már régen nincs… Szerencsére – ahogy a bevezetőben is olvashattuk – egy idő után voltak, akik védelemre méltónak érezték még akkor is, ha maga az építmény egy igen sanyarú korra emlékeztetett.

Akik a minaret védelmére keltek, sokkal inkább a műemléki értéket látták benne, semmint az idegen hatalom jelképét.

A tények kedvéért el kell mondani, hogy egy 1783-as térkép még feltüntette a mecsetet, de a későbbi időkben már nyomát sem találjuk. Ennek legvalószínűbb oka, hogy az 1838-as nagy árvíz egyszerűen lerombolta az épületet, annak helyreállítását pedig minden valószínűség szerint meg sem kísérelték. Ellenben köveit lehet, hogy beépítették más épületekbe – már amennyiben azokból maradt valami. 1664-ben ott járt Evlija Cselebi Hamza bégnek tulajdonította a mecsetet.

Az idézett cikk már a ’40-es években szorgalmazta a területen lefolytatandó ásatásokat, de arra csak 1962-ben került sor, Fehér Géza irányításával, és három évig tartott. Ekkor tárták fel a minarethez tartozó 9,8×9,8 méteres mecset alapfalait.

Igen, jól látható, hogy az egyébként is a szokottnál kisebb építmény bizony hiányos volt. Azt is felvetették, hogy áldozni kellene a felújítására, védelmére, de az akkori időkben erre nem kerülhetett sor.

A minareten ’60-as évekbeli ásatásokat követően, 1970–1971 között végeztek felújítási és helyreállítási munkálatok. Ferenczy Károly tervei alapján ekkor rekonstruálták vasbetonból a körerkély korábban elpusztult mellvédjét, a kast és a süveget, valamint kiépítették a bejárathoz felvezető betonlépcsőt.

Azzal együtt, hogy történt egyfajta rekonstrukció megtörtént, az több, mint 50 éve volt, így az építmény állapota miatt 2020-tól nem látogatható.