Barényi Béla – A magyar mérnök aki nélkül nem lenne Volkswagen Bogár
Barényi Béla (Osztrák-Magyar Monarchia, Hirtenberg, 1907. március 1. – Németország, Böblingen, 1997. május 30.) magyar származású mérnök, termékeny feltaláló, zsenialitását sokszor Edisonéhoz hasonlítják. Barényi kiemelkedő szerepet játszott az autógyártás és a járműbiztonság területén, az autótervezés biztonságtechnikája atyjának tekintik.
Detroittól nem messze található az Automotive Hall of Fame, az autóipari halhatatlanok csarnoka, amelynek máig egyetlen magyar származású tagja van, akit ráadásul példa nélküli módon, még az életében beválasztottak ide. Barényi Béla egy magyar katonatiszt és egy gazdag osztrák gyárörökösnő gyermeként született, de miután apja elesett az I. világháborúban, a család elszegényedett. Barényi mégis kitanulta a mérnöki hivatást, és a német autóiparba került.
RÉSZT VETT A VOLKSWAGEN BOGÁR TERVEZÉSÉBEN,
majd 1939-től a Mercedesnél dolgozott, ahol elsősorban a biztonsági fejlesztéseknek szentelte az életét.
A nevéhez fűződik az összecsukódó biztonsági kormányoszlop, a gyűrődőzóna, a biztonsági fejtámla vagy a nem deformálódó utastér, de ő kezdte el az ütközéses tesztelést is a Mercedesnél. Kétezer-ötszáz találmányt, szabadalmat köszönhet neki a német autógyár, köztük olyanokat is, amelyek azóta is meghatározzák nemcsak a Benz gyártmányait, hanem általában véve az autógyártás egészét.
Barényi Bécs mellett, Hirtenbergben született. Apja, Barényi Jenő (1866–1917) magyar katonatiszt, a pozsonyi katonai akadémia tanára, anyja Maria Keller, egy gazdag osztrák gyáros leánya volt. Az I. világháború előtt a Keller család a Monarchia leggazdagabbjai közé tartozott. 1917-ben azonban Barényi édesapja elesett a fronton, az 1918-at követő években nagyapja elszegényedett. Barényi baleseteket elemezve felismeri az alkatrészek, például a merev kormányoszlop veszélyét ütközéskor. 1924-ben Bécsben gépészmérnök-technikumi tanulmányokat folytat, majd 1926-ban vizsgamunkaként hathengeres és 3600 percenkénti fordulatnál 50 lóerős teljesítményű motort épít: ebben az évben végzett a bécsi műszaki főiskolán, ezt követően különböző osztrák autógyárakban, a Steyerben, majd az Austro-Daimlernél, később az Adlernél folytatta pályafutását. Erősen foglalkoztatta az olcsó népautó gondolata. Tervezett is egyet, munkáját 1929-ben közzétette, de nem szabadalmaztatta.
A központi csővázas és léghűtéses boxermotoros jármű tervét „érkező Volkswagenként“ mutatja be 1934-es címlapján a Motor-Kritik újság. Ebben az évben a frankfurti Adlerwerke-nél dolgozik majd a GETEFO (Műszaki Fejlesztési Társaság) munkatársa lesz, ahol a szilentblokk rezgéscsillapítók fejlesztésén dolgozik. 1935 októberében a GETEFO Párizsba küldi, ahol 1936-ban a Société de Progrès Technique (SOPROTEC) munkatársa lesz.
A Ferdinand Porsche által 1936-ban bemutatott Volkswagen Bogár konstrukciója nagyon hasonlított Barényi terveihez, aki emellett erősen bírálta a “Bogár” merev, ütközéskor életveszélyes kormányszerkezetét is. A személyét ért támadások miatt végül pert indított, amit 1955-ben nyert meg. A Daimler-Benz mérnökeként (1939–1972) kidolgozta az autók passzív biztonságvédelmének elvét, valamint számos konkrét, azóta is megkerülhetetlen elemét, mint a gyűrődési zóna, a nem deformálódó utastér, a teleszkópszerűen benyomódó kormányoszlop. Több mint 2500 találmánya volt. Az 1940-es években ő vezette be a biztonsági törésteszteket is az autógyártásba.
forrás: wikipedia, origo, arcanum
