Báthory Erzsébet: Vérgrófnő, vagy áldozat?

Báthory Erzsébetről mindenkinek egy rettegett alak jelenik meg a szeme előtt, aki szűz lányok vérét issza, és mindenféle válogatott kínzásoknak vet alá fiatal lányokat. Nádasdy Ferenc gróf özvegyének története a mai napig is sokakat foglalkoztat, a vele kapcsolatos könyvek és filmek pedig egyre inkább kiszínezik történetét. De valóban az az ördögi lény volt, mint amit ezekből a művekből megismerhetünk?

A Báthory Erzsébet bűnösségét alátámasztani igyekvő jegyzőkönyvek a négy szolgálója elleni tanúvallomásokat tartalmazzák. “Özvegy Nádasdy úrnő egy lányt oly kegyetlenül megkorbácsoltatott, hogy patakzott a vére. A verés után pedig csalánnal bedörzsöltette, és mezítelenül, kitárt karokkal, egy karóhoz kötöztetve, szolgája által hideg vízzel öntette le” – vallotta például egy Saáry László nevű tanú.

A háromszáz tanú vallomásának és a vádlottakból kicsikart beismerésnek meg is lett az eredménye: nyolc lány meggyilkolásának vádjával három szolgálót kivégeztek.

Miután állításuk szerint a lányok gyötrését „parancsra tették”, illetve számos tanú beszámolt a Nádasdyné keze által okozott sérülésekről – gyertyával égetés, húskitépés -, az úrnőt házi őrizetbe kényszerítették, és ott is maradt négy évvel későbbi haláláig.

Túróczi László jezsuita atya 1729-ben írt ellenreformációs tanmeséjéhez csavart egyet az igazságon. A valójában protestánsnak született Báthory Erzsébetet szerinte az sodorta bűnbe, hogy „kézfogójakor elhagyta katolikus hitét”. Túróczi másban is túllőtt a célon. Megteremtette például azt a legendát, hogy Báthory Erzsébet a szerencsétlen leányok vérében fürdött.

Pedig ilyesmi fel sem bukkan a jegyzőkönyvekben, már csak azért sem, mert a vér gyors alvadása miatt lehetetlen is lenne kivitelezni.

Hogy a szadista orgiák valóban megtörténtek-e, azt először Benda Kálmán történész vette alaposabban szemügyre 1980-ban. A per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát – a tanúk csak mástól hallottak a tortúrákról -, és hogy az egyetlen, kínzásokat túlélő lányt be sem idézték. A per akár „kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett” – következtetett Benda.

A háttérben rágalomhadjáratot sejtő történészek választ találtak arra is, miért kellett kivonni a forgalomból Nádasdy özvegyét:

A három részre szakadt Magyarországon a Magyar Királyság területén azok, akik a Habsburgok híveinek számítottak, nem akarták, hogy az erdélyi fejedelemség erőre kapjon. Márpedig Báthory Gábor, Báthory Erzsébet unokaöccse tehetségesen uralkodó fejedelemnek bizonyult, mígnem 1613-ban meggyilkolták.

Báthory Erzsébet nevének befeketítése alkalmas lehetett a család hírnevének aláásására. A szolgálók ellen pert indító Thurzó György nádor azért vette célba a Báthory család nevének megtépázását, mert valószínűleg fiának szánta az erdélyi fejedelemséget – feltételezi Szádeczky-Kardoss Irma jogásznő, a téma kutatója.

Felmerült az is, hogy Báthory Erzsébet két veje állt a vádak mögött, hogy így szerezzék meg a jelentős Nádasdy-birtokot. Miként az sem kizárt, hogy Báthory Erzsébet birtokainak az özvegy szigorú felügyelete alatt élő vezetése elégelte meg a kemény asszonyi kéz ellenőrzését.

Hogy mi lehet az igazság? Akár azt is mondhatnánk, hogy ennyi év távlatából mindegy, de mi mégis azon az állásponton vagyunk, hogy jobb a puszta igazság, mint bármilyen hazugság – még ha az igen fantáziadús fordulataival filmeket, vagy más alkotásokat is generál…

ÉS az sem mindegy, hogy Báthory Erzsébet, és a róla terjesztett rémségek hogyan hatnak vissza a magyarság általános megítélésére a világben!