Bátori-Schulcz Bódog honvéd ezredes- Komárom egyik hősére emlékezünk születése napján
Bátori-Schulcz Bódog, a néhol Bátori-Sulcz Bódogként is ismert történelmi alak, Körmöcbánya városában látta meg a napvilágot 1804. január 4-én. Élete során jelentős hatást gyakorolt a magyar történelemre, különösen az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepével. Bódog honvédezredesként 23 csatában vett részt, ahol hősiességét és vezetői képességeit egyaránt bizonyította.
Szülei, Schulcz Antal, aki az osztrák hadsereg mérnökkari őrnagya volt és később a körmöcbányai bíróság tagja lett, valamint Benkó Jozefa erdélyi származású anyja, egy nagy családot neveltek, amely nem csak saját gyermekeikből, hanem nevelt árvákból is állt. Bódog ifjúkorában a kassai premontrei iskolában tanult, ahol a bölcsészet és jog tudományait is elsajátította, emellett több nyelven, többek között latinul, németül, olaszul és franciául is megtanult beszélni.
Karrierjét 1824-ben kezdte az osztrák császári hadseregben, ahol először a Bakonyi-ezredben szolgált hadapródként. Szolgálati helyei között szerepelt Besztercebánya, Komárom, majd Milánó, ahol Gollenhofer Ignác századában helyezték át. Fokozatosan emelkedett a ranglétrán, 1836-ban dandárnoki hadsegéd lett, majd 1839-ben átirányították a gránátos zászlóaljhoz, ahol Damjanich volt a felettese. 1841-ben Budára került, ahol raktárparancsnokként szolgált, majd 1844-ben Pago szigetre vezényelték, ahol az őrszolgálatot látták el a sóaknáknál. 1845-ben további kihívások vártak rá Léván és Zárában, ahol hadfogó parancsnokként tevékenykedett.
1848 tavaszán, a nagyothallása miatt főhadnagyi rangban nyugalmazták Bátori-Schulcz Bódogot, de ő nem hagyta magát a háttérbe szorítani. Önkéntesként visszatért az Itáliában harcoló századához, amelyet mélyen megragadott a pesti forradalom híre. Ennek hatására hazatért Magyarországra, és felajánlotta szolgálatait a szerveződő magyar honvédségnek. Októbertől a Bars vármegyében alakuló 17. honvédzászlóalj századosaként folytatta, majd decembertől, őrnagyi rangban, a zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Ebben a minőségben a Franz Schlik vezette császári csapatokkal harcoló felső-tiszai hadtest tagjaként szolgált.
A hadtest több vereséget is elszenvedett, többek között a budaméri, szikszói és kassai ütközetekben, ezért többször újjá kellett szervezni. A második átszervezéskor a hadtest Klapka György parancsnoksága alá került, ahol Schulcz az egyik dandár parancsnokává lépett elő. Ebben a rangban részt vett számos jelentős ütközetben, beleértve a bodrogkeresztúri, tokaji, kápolnai, mezőkövesdi, szolnoki, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysarlósi csatákban.
A sok ütközet során katonái a “Bátori” nevet adták neki, amit hivatalosan is felvett. Vitézsége elismeréseként áprilisban alezredessé léptették elő, és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június végén a II. hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezték ki, de ő inkább régi parancsnokához, Klapka György vezérőrnagyhoz csatlakozott a komáromi várban. Augusztusban ezredessé léptették elő, és amikor a vár kapitulált, ő is amnesztiát kapott.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Bátori-Schulcz Bódog nehéz időszakokon ment keresztül. Bátyjának, Sulcz garamkövesdi plébánosnak anyagi támogatásával teljes visszavonultságban élt. Azonban a császári hatalom nem hagyta békén; 1850-ben bebörtönözték, és még kétszer kihallgatták. Ezek a nehézségek ellenére sem törték meg a szellemét, és emlékiratait megírta, amelyek 1870-ben jelentek meg Pesten, így örökre rögzítve élettörténetét és a szabadságharc eseményeit.
Vasárnapi Ujság – 1884-02-10 / 6. szám / Bátori Schulcz Bódog életéhez. Sass Károly 91. oldal
BÁTORI SCHULCZBÚLLOG ÉLETÉHEZ. A szabadságharcz még élő legidősebb tábornokának, a 80-ik évét a mult hóban betöltött Bátori Schulcz Bódognakéletéhez a következő adalékokat közli velünk egy volt bajtársa. Engedje meg, szerkesztő úr, hogy a Horatius Cocleséhez hasonló sziklajellemű öreg hadfi születésének 80-ik évében hadd tűzzek én is egy nefelejcset harczi babérai közé, mint a ki az 1848/9-iki dicső küzdelemben az első honvédhadtest tábori törzspapja voltam. E hadtestnek egyik kiegészítő részét tette a Bátori Schulcz Bódogparancsnoksága alatt levő barsmegyei 17-ik zászlóalj is. Nem lehettem ugyan szerencsés közelebbi viszonyban állani a derék hadastyánnal, de mivel a 19-ik és 52-ik zászlóaljak parancsnokaival, a hónáért hőn lángoló Nyereggyártó Jánossal és Stetinával tartottam többnyire s a harcz fergetegei közt mindenütt ott voltam: szemmel láttam a kassai, keresztúri, tápió-bicskei, isaszegi, nagy-sarlói, komáromi ütközetekben, valamint Budavár bevételénél s több helyeken honvédeink halálmegvető hősi elszántságát, a mint a hazájok szabadságáért vivott küzdelemben dicsőséget arattak, valahányszor a harcz fergetege felviharzott. Bátori Schulcz Bódogama koszorúzott hősöknek mindig első sorában állt. A kassai ütközetben, 1849 január 4-én, mig az ütközet állott, hadsegédi szerepet vittem Perczel és gróf Wartensleben parancsnokok alatt. Az ágyuzürben az arcz előtt lovam alá estem s hogy akkor hadi fogollyá nem lettem, azt Schulcznakköszönöm, ki az ő zászlóaljával az előre rohanó osztrák lovasságnak eléje vetette magát s a hídfőnél ama római hős példájára az üldöző ellenséget jó ideig fentartotta. Ez alatt szabadultam meg én is lovam alól s menekülhettem a visszavonuló sereg után. Majd Uj-Pest alatt, az erdőben, hol a hadi törvényszék együtt ült, mikor a honvédtábor Buda vára visszafoglalására indult, Schulcz, mint a jelzett törvényszék elnöke, kérelmemre egy bevádolt egyéniségnek adta vissza szabadságát. Az ekkop megszabadult érdemesnek is mutatta magát a kegyelemre, mert Budavár visszafoglalása nagy napján egyike lett azoknak, a kik érdemjelt nyertek vitézségükért. A budai ostrom alkalmával Schulczaz ő 17-ik zászlóalját a Nádor-kert felől vezette ostromlajtorján föl a várba, rettenetes golyó-zápor között, melyben e zászlóalj Balogh nevü századosa homlokon találva esett el. De Schulczfölvezette azért a maga hőseit, s e nap dicsőségéből oroszlánrész illeti meg őt. Komárom alatt, mikor Windischgrätz a vár alól elhajtatott, a monostori vonalon tábori isteni tiszteletet tartottam. E szép és magasztos isteni tiszteletnek Bátori Schulcz Bódogvolt a rendezője. Egyszerű elvonultságban és szent harczunknak Dessaix-ra emlékeztető ez agg oroszlánja. Igaza van Ovidiusnak: Difficile est, fateo, sed tendit in ardua virtus, Mercede caret perseque pedenda est Externis virtus in comitata bonis. S elmondhatjuk sokan: Nostra per adversas agitur fortuna procellas. Honvédemlékek dicsőitik mindenfelé aj 48—49-ki hadjáratot. Az élő emlékek, az ak-kori hősök maradványai pedig elvonulva, szerényen, egyszerűen élnek imitt-amott. Derék honfi, élj még te is számos évekig, tiszta öntudatod tegye derültté életed alkonyát! Ezt kivánja szívből az akkori hadjáratnak egy igénytelen papja:
SASS KÁROLY, albisi lelkész.
Az utókor és az emlékezet méltó módon adózik tiszteletének: Bátori-Schulcz Bódogot az Esztergom-szentgyörgymezői 48-as honvéd temetőben helyezték örök nyugalomra 1885. március 11-én. A sírján lévő felirat szerint a Magyar Katonai Érdemrend I. és II. osztályának tulajdonosa volt, bár a fennmaradt okmányok ezt nem igazolják. Ez a kitüntetés Bem Józsefnek és Görgei Artúrnak is megítélték, azonban utóbbi nem fogadta el azt. Bátori-Schulcz Bódog emlékezete így összefonódik a magyar történelem hősi korával és azokkal a kiváló katonai vezetőkkel, akik az 1848-49-es szabadságharc során a magyar függetlenségért küzdöttek.
wikipedia arcanum
