Bek János különös utazása, avagy; hogyan NE utazzunk!

Ki az a Bek János? Nos, kiejtés szerint tekintve a dolgot két hírességet is ismerünk, de itt és most sem Beck János Nepomuk orvosról (1789 december 13 – 1833 április 13.), és nem is Beck János Nepomuk bariton operaénekesről (1827 május 5. – 1904 április 9.) szól a történet, hanem Bek János festőlegényről.

Borítóképen: Bek János utazása – illusztráció, 1902 (Tolnai Világlapja)

Főhősünk Budapesten élt, és dolgozott – volna… ha kap munkát, de az sajnos elkerülte. Ennek okán aztán úgy gondolta, hogy ha Budapesten nem kap munkát, akkor majd kap Németországban!

Igen ám, de Németországban sem sikerült munkához jutnia, de Hamburgban támadt egy ötlete!

Szeretett volna Amerikába menni, de arra nem volt pénze, hogy megvegye akár a legolcsóbb jegyet is valamelyik gőzösre… Mit lehetett mit tenni, az utazásról le kellett mondani! Vagy mégsem? Az ötlet ugyanis már megfogant a festőlegény fejében, és azt végig is akarta csinálni!

Vett egy ládát, amit német feliratokkal látott el, úgymint „MINTA!” „FIGYELEM!” és „GONDOSAN KEZELENDŐ!”.

Ezek után a ládára lyukakat fúrt, amelyek a szellőzést biztosították, és betárazott élelmiszert: néhány üveg tejet, kávét, több rúd csokoládét, kenyeret, szilvát, na meg annak folyékony változatát is egy üveg szilvórium képében.

Elment egy hamburgi fuvarvállalathoz, kifizette a láda viteldíját, és meghagyta, hogy a lakásáról elszállítandó ládát jó alaposan szögezzék le.

Ezek után hazament, bebújt a ládába, a szállító pedig a megbízásnak megfelelően járt el. Ez eddig rendben is van, a csomag Bek Jánossal útnak indult, de mi lesz majd az érkezési helyen, New Yorkban? A festőlegény erről sem feledkezett meg, és – mint később kiderült – ez mentette meg az életét!

Bek Jánosnak volt annyi esze, hogy előzetesen a New Yorkban lakó, a Hungária szálló tulajdonosának írt és egyúttal utalva jó szívűségére, kérte, hogy az odaérkező ládát váltsa ki!

Miért volt ez életmentő ötlet? Nos, az út során hamar elfogyott az élelem, és rettenetes hideg volt a ládában a hajó rakodóterében, így, ha a vendéglős nem keresteti meg, és nem találják meg gyorsan a ládát, bizony csak az egykori festőlegény holttestét találták volna a csomagban…

Az akkori beszámolók szerint Bek egy gazdag bankár szolgálatába állt, és ezzel megalapozta tengerentúli életét.

Hogy mi igaz, és mi nem, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy 1897-ben a Kaiser Wilhelm der Kaiser 14.000 tonnás német hajó 139,7 órás rekorddal nyerte el a Kék Szalagot. Ez majdnem 6 teljes nap, de abban biztosak lehetünk, hogy egy tehergőzös jóval lassabb volt, és az út lehetett akár két hét időtartamú is.

Lehetséges egy ilyen út? Túlélhető egy szűk ládában, a fűtetlen raktérben ennyi idő úgy, hogy közben elfogy az élelem, és csak igen minimális mozgásra van lehetőség?

Ezt már soha nem tudjuk meg, de elviekben lehetséges. Mégis úgy gondoljuk, hogy ez a cikk – és még számos másik – voltaképpen inkább mintha valamilyen amerikai munkaerős toborzást szolgált volna, mert a lényeg a vége; bármilyen nehéz is eljutni New Yorkba, aki megérkezik oda, annak máris szerencséje van, és igen könnyen megalapozhatja jövőjét.

Lehet, hogy nagyot tévedünk, de akkor, amikor a század elején volt egy gazdasági válság, a szegényebb rétegek igen érzékenyek voltak ezekre a témákra.