Felvidék Hírek Vélemény-cikkeink

Beneš-dekrétumok: az EP bizottsága tárgyalja az ügyet!

„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja.” 1920. február 23-án Beneš ezekkel a szavakkal fordult a nemzetgyűléshez… Beneš – mint hithű kommunista – 1945 után a Csehszlovák államot megalapozó 143 elnöki rendelet bocsátott ki a Nemzeti Tanács nevében, melyek közül – szűkebb értelemben – azt a 13 jogszabályt nevezik Beneš-dekrétumoknak, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették.

Címlapon: emberiség elleni bűncselekmények elkövetői – Masaryk és Beneš

A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét. Az üzenet nyilvánvaló: Beneš külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult Magyarország világháborúkban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez, és a trianoni békeszerződésben meghatározott területvesztéseihez. Ma pedig – önálló identitás nem lévén – északi szomszédunk önmeghatározásához szükség van valaki ellenében elhelyezni magukat a nemzetek világtérképén.

Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. Csak címszavakban arról, hogy mi következett a dekrétumokból: Kassai magyar per (600 elítélt, a kollektív bűnösség elvén), kényszermunkatábor, halálbüntetések, deportálás, tömeggyilkosság, lakosságcsere, erőszakos szlovákosítás…

Beneš éppen a németek és magyarok kollektív bűnösségét hirdető dekrétumot ír alá – ezzel németek és magyarok halálos ítéletét is…

Nos, van egy Uniós állam (helyesebben kettő…), amely alapelveiben ezekre a dekrétumokra épül, és ezeken az erkölcsi alapokon áll. De ez nem elég, ezt meg is erősítették az emberiség elleni bűncselekmények elkövetője, Beneš alapelveit! És ez senkinek nem fáj, senki nem kérdezi meg, hogy is lehetséges ez a XXI. században… Szomorú, nagyon szomorú!

És egyben magyarázatot arra, hogy miért van az erkölcs a legutolsó sorban a mai szlovák politikusok szótárában, és viselkedési normáiban, a maffia-állam pedig arrafelé hagyománynak tekinthető, hiszen Beneš politikai pályafutását 1915-ben azzal nyitotta, hogy titkos ellenállási mozgalmat szervezett Maffia néven, melynek feladatai között szerepelt a Tomáš Masaryk irányában fenntartani a kapcsolatot, aki éppen akkor Svájcban tartózkodott. Úgy tűnik, hogy ez egy komcsi szokás, miszerint a „népfelkelést” luxus körülmények között élve, biztonságos – lehetőleg semleges – államokból szervezik…

De vissza a mához! A szlovákiai jogszabály ellen Hahn-Seidl Alida, a németországi Hunnia Baráti Kör képviselője és Juhász Imre európai jogi szakjogász még 2012-ben nyújtott be civil kezdeményezést az EP petíciós bizottságának. A másik, 2014-es beadvány benyújtói, Práznovszky Miklós érsekújvári ügyvéd és Thajnay Mária, az Emberi Jogok Közép-európai Bizottságának főtitkára az emberi jogi kérdések mellett a szlovákiai kárpótlási rendszer hiányosságaira hívják fel a figyelmet a dekrétumokkal kapcsolatban.

Ez nem a világháború, hanem Beneš, és rablóhordája műve – lakosságcsere…

Bizony, bizony… Az nem elég, hogy az emberi mivoltukban sokszorosan megalázott magyarokat a múltban milyen atrocitások érték, még a kárpótlás során is sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy abban is hátrányt szenvedjen az, aki egyáltalán még élt akkor, vagy annak leszármazottja… Sajnos a rabló-módszerek itt is működtek! Azt nem tudni, hogy meddig kell még, és mit kell még elviselni ezektől a nyilvánvalóan emberi jogokat sértő hordáktól, de most végre európai szintre került a dolog, ahol a minimum-elvárás a dekrétumok eltörlése, és a nyilvános bocsánatkérés!

A hivatalos megfogalmazás szerint a kezdeményezések célja, hogy az Európai Unió érdemben foglalkozzon a jelenleg is érvényes, diszkriminatív intézkedéseket tartalmazó dekrétumokkal, továbbá gyakoroljon nyomást az azokat fenntartó jogszabályok megszüntetése érdekében.

Igen, ez jól hangzik, de kevés lesz! És itt fel kell híni a figyelmet, hogy a nyilvános bocsánatkéréssel egybekötött visszavonás/eltörlés igénye egy igen nagyvonalú kérés, mert valójában sokkal többről lenne itt szó…

Ajánlott Cikkek