Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Betonhajó? Úgy bizony, méghozzá védett!

„Forrásutalás szól arról, hogy a Monarchia idején Apatinban, a Duna partján számos betonhajó építésébe kezdtek, mert ott a rendelkezésre álló jó minőségű sóder és olcsóbb munkaerő kedvezett a betonhajók építésének. A következő háború nyersanyaghiánya, a vasipar leterheltsége, kedvezett a betonhajók ismételt előtérbe kerülésének” – írja a Haditechnika 2012 5. számában Tóth Ferenc, majd így folytatja:

Borítóképen: A roncs alacsony vízállásnál egész jól látható

A betonhajók a nagyobb önsúly-rakománysúly aránya a folyami hajózás szempontjából hátrányos. Ezért az amúgy is túlterhelt folyamhajózás következtében a betonhajók szállítmányainak továbbítása nehézkessé vált. Ezzel szemben a betonhajók egy addig felfedezetlen előnyös tulajdonsága kedvezőbbé tette az alkalmazásukat.

Az angol légierő mederfenékre helyezett indukciós aknái teljesen megváltoztatták a folyami aknaharc jellegét. A betonuszályok teste a vashajókhoz képest töredék mértékben változtatta meg a mágneses térerőt.

E hajókat nem kellett Bécsbe küldeni demagnetizálás céljából, és a kisebb, vagy a hajótól távolabb robbanó aknák a nagy tömegű betonhajókban jelentéktelen kárt tudtak okozni. Az adatok alapján a teljes Duna folyam roncsai között egy mágneses aknától megsérült vagy elsüllyedt betonhajó sincs. Ha a betonhajók soraiban keletkeztek is veszteségek, akkor azok lőtt, bombasérült, esetleg a visszavonuláskor keletkezett sérülések.

Magyarországon tehát sincs olyan hajóroncs, amit akna süllyesztett volna el, ugyanakkor olyan roncs van, ami a mai napig a mederben van, és ez a roncs még műemléki védettséget élvez!

A Fertő-Hanság Nemzeti Park Facebook oldala így számol be róla:

„Legtöbben nem tudják, hogy Ásványráró közelében, az Árvai-zárásnál egy több, mint 70 éves világháborús vasbeton hajóroncs hever A Dunában. A közhiedelem szerint a betonhajót azért építették, hogy a háború során a Dunába telepített aknákat ki tudja védeni. Valójában a második világháború alatt németek által üzemeltetett hajó szállítási feladatokat látott el. Mivel a háború idején kevés volt a fém, betonnal kiöntött acélszerkezetű hajókat is vízre bocsátottak.

A harminc méter hosszú, hét méter széles hajót egy nagyobb vihar dobhatta át a záráson, minek következtében léket kapott, majd megfeneklett. A betonuszály kiemelése nagyon költséges lett volna, így az még ma is hever eredeti hullámsírjában. Különleges ritkasága miatt műemléki védettséget élvez. A meder-rehabilitáció óta csak alacsony vízállásnál bukkan elő a roncs egy része a vízből.”

És ha már Ásványráró, akkor meg kell említeni egy számunkra igencsak kedves helyet, ami egyszerűségében nagyszerű, hiszen olyan halászlét szolgálnak fel, ami bizony párját ritkítja!

És nem „csak” a halászlé, hanem a vaddisznó pörkölt, vagy éppen a somlói galuska, vagy a vargabéles is igen kiváló ebben a tényleg nagyon egyszerű, ám annál értékesebb helyen!

Ajánlott Cikkek