Magyarság Tájak/korok Történelem

Betyárvilág: Milfajt Ferkó bandájának felszámolása, 1837

Sobri Jóska alvezére, Milfajt Ferkó a betyárok első nemzedékében igen sűrűn előforduló szökött katona volt. 1836 októberében elhagyta Sobrit, és új bandát hozott létre Mógor Jancsival, Zsidó Józsival, Holics Gyurival, Király Jancsival, Lakat Miskával, Papp Andorral, Kiss Jancsival. A banda nem volt hosszúéletű, hiszen 1836. december 24-én Milfajt Ferkót kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet még aznap végrehajtották…

Borítóképen: Milfajt Ferkó (Bucher Ferenc litográfiája, 1836)

Igen ám, de a bandából még sokan szabadlábon voltak. Róluk számol be a Jelenkor 1837. március 4.-én megjelent száma. Az idézet után fontosnak tartot további információkat adunk arról, miilyen okokból alakult ki a betyárság, helyesebben annak első generációja.

„Sümegen február 20-án Zsidó vagy Fekete Józsiról, kinek elfogatását lapjainkban jelentők, igy ír bővebben tiszt. levelezőnk:

Vas vármegyei, Sárvár mezővárosi születés; folyó hónap’ 16 án Sümegen, a’ rögtön ítélő törvényszék által halálra ítéltetvén, kötél által ki is végeztetet. Valomása szerint jelen volt a’ kónyi, tüskevári, tornai, szolgagyőri, ’s más ezégéres rablásokon. Nála találtatott Hunkár úr egyik pisztolya ’s egy pár ezüst sarkantyúja, mellyel már piros szattyánnal kivarrott czifra csizmáján hordozott’s mint mondá, a’ lakatos által le akart vetetni.

Kisebb iskolákat járván, írni jól tudott, és vallomásit mind maga irta alá. Felesége ’s gyermeke volt, kiket eleinte eltagadott, de kik utóbb megjelentek nála.

Felolvastatván halálos ítélete, megköszönte a’törvényszéknek, maga is elismervén, hogy azt megérdemlette. Törvényfára vonatván, ’s a’tömérdek népet körötte látván, a’ hóhérnak ezt kiáltá: Megállj! ’s elbúcsúzott a’ néptől, mondván, hogy…

Ő a’ halált megérdemlette. Intette a’ szülőket, neveljék gyermekeiket jobbra, hogy az ő sorsára és gyalázatos végére ne jussanak.

Sümeg febr. 28án:

A’ zsiványoknak itt egymásután itt végső órájok, mi a’ feladók’ és fogók’ részére rendelt jutalomtételeknek, czélirányos rendeléseknek ’s a’ katonaság mindig kész segedelmének következése. F. hónap’ 21 kén feladatvan, hogy megyénk’ szélén Rigácson, a’ faluban, egy birkásnál három zsivány lappang, a pandúrok néhány gyalog katonával, mintegy éjféltájban, épen midőn vacsorálnának, rajtok ütöttek. A’ kutyaugatásra egyik zsivány kirohanván, lőtt. Ezen zsivány Lakat Miska volt, ’s elugrott.

Ezalatt a’ pandúrok és katonák egy hidas megül, és a’ másik két zsivány a’ szoba-ajtóból lődöztek egymásra, mig a’ két gonosztevő elnyomatott ’s megfogatott. Adám nevű desertor egyik, Holics Gyuri a’ másik. Ezen utolsó volt a’ czimboráknak leggarázdábbika. Szép fiatal magas legény; de vad, szilaj, makacs, vérengző természetű. Rablásaikat megvallották. Ezek rögtön ítélő törvény által halálra ítéltetvén, kötél által most végeztetnek ki. — A’ Rigácsról elugrott Lakat Miska f. hónap 23-án a’ Rendeki határban egyedül bujdosván ’s feladatván, úgy körülvétetett, hogy az űzőbe vett menedéket már nem látván, maga magát szívbe lőtte.

És igy Milfájt czimboráiból itt 20 nap alatt négy rablónak vettetett vége.”

Tudni kell, hogy ebben a korban több olyan tényező volt, ami elősegítette a betyárság létszámának növekedését. Ebben az időszakban – ahogy az idézett szövegben is olvasható, úgy mint „desertor” – rengeteg szökött katona volt.

Mi volt ennek az oka?

A sorozás erőszakkal történt, a szolgálat 10 év volt a gyalogezredeknél, 12 év a lovasoknál, ráadásul távol az otthontól, gyakran külföldön, a katonai nyelv német volt… 1811-ben pénzreformot hajtottak végre, ennek következtében pedig a parasztságon belül igen jelentős jövedelmi különbségek alakultak ki – mivel magas volt a pénzromlás üteme! -, a legalsó paraszti rétegek tulajdonképpen földönfutókká váltak.

Tudni kell azt is, hogy ebben az időben rendkívül súlyos büntetést vont maga után a katonai szolgálat elhagyása, de sokakat ez sem akadályozott meg abban, hogy dezertáljanak.

Ezt persze a fennálló hatalom is tudta, ezért a cselédeket és a pásztorokat útlevél és biztonságlevél használatára kötelezték, összeírták a csárdákat, rendelkeztek az utak, az út menti erdők tisztításáról (hogy ezeken a helyeken ne lehessen elbújni), és még számos más intézkedést is meghoztak.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az egyszerű emberek ezeket az intézkedéseket Bécsnek tulajdonították, így azok, akik ellenálltak és dezertőrök, majd pedig betyárok lettek, a szegényebbek támogatására számíthattak.

Beszámolók szerint a pásztorok sokszor segítettek a betyároknak, de ha a banda nagyobb zsákmányt akart szerezni, akkor – nyilvánvaló módon! – a gazdagabbakat kellett kirabolniuk!

Ebből pedig máris kerekedik egy Robin Hood szerű kép a betyárokkal kapcsolatban, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy az akkor fennálló törvények szerint ezek a figurák bűnözők voltak, semmi kétség. Az már egy más lapra tartozik, hogy a törvények, és azok alkalmazása éppen a betyárság létszámának növekedését érte el…

Ajánlott Cikkek