Betyárvilág – Vidróczki Márton a mátrai betyár
Vidróczki Márton (Mónosbél, 1837. november 12. – Mátraverebély, 1873. február 8.), más változatok szerint Vidrócki, Vidrovszky, Mitróczy; híres mátrai betyár.
borítókép Ez a fájl a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported licenc alapján használható fel. Tomb of Márton Vidróczki in St Roch Cemetery, Eger Rakás – A feltöltő saját munkája
Mindig elgondolkodtató, amikor a szülők gyermekük születésekor olyan névnapot választanak, ami közel esik születésnapjához. Így volt ezzel mai főhősünk, Vidróczki Márton is, aki 1837. november 12-án született, és épp egy nappal korábbra esik névnapja. A Bükkben található Mónosbélen látta meg a napvilágot, az apátfalvai plébánia anyakönyve szerint Vidróczki András és Kormos Anna gyermekeként. Az apja juhászként dolgozott, az egri káptalan apátfalvi juhnyáját őrizte. A fia pedig szintén hol juhász-, hol kondásbojtárként dolgozott a szülőfalujához közeli Apátfalván. A későbbi legendák szerint erre a korai időszakra vezethető vissza Marci betyárrá válása, melynek gyökere abban lehetett, hogy munkaadója gyakran verte. Más legenda szerint egy reménytelen szerelem is közrejátszott sorsa alakulásában.
A valósághoz azonban közelebb áll, hogy Vidróczkit 1859-ben besorozták az Egerben állomásozó Wasa ezredbe, azonban a katonai pályafutása nem volt zökkenőmentes. A katonai rendet és fegyelmet nehezen tűrte, több alkalommal is összetűzésbe keveredett a feljebbvalóival. Mivel szépen trombitált, hamarosan megtették ezredkürtösnek. Egy alkalommal a kaszárnya kantinjában iszogattak a bakák, akik rábeszélték Marcit, hogy játssza el Kossuth nótát. Időben alig tíz évvel vagyunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, így érthető, ha ebben az időben a Kossuth nóta maga volt a nyílt ellenállás.
történet szerint a konfliktus hevében a már kissé ittas Marci trombitájával fejbe vágta felettesét, egy osztrák tisztet, ezért a hadbíróság 12 éves várfogsággal büntette. Ezt Komáromban kellett volna letöltenie, ám Vidróczki megszökött, szintén a legenda szerint úgy, hogy hatalmas erejével ártalmatlanná tette az őröket, majd az erőd faláról halált megvető bátorsággal vetette magát a Dunába. Innen egy dereglyén jutott el Pestre, majd indult tovább a Bükkbe. Egy biztos, a börtönből való szökése után lett bujdosó, akinek hamarosan társai is akadtak.
A hatóságok a sorozatos bűncselekmények miatt egyre nagyobb erőkkel keresték az időközben hírhedté vált betyárt, akit 1863-ban Verpeléten sikerült is pandúrkézre keríteni. Vidróczki bűnlajstroma erre az időre alaposan megszaporodott, hiszen amellett, hogy katonaszökevény volt, számos egyéb bűncselekmény is a rovásán volt. A bíróság 27 év szabadságvesztésre ítélte a mai csehországi Terezinben (Theresienstadt) kezdte meg büntetése letöltését. Néhány évvel később innen is sikerült megszöknie, és ezt követően bukkant fel a Mátrában. Vidróczki életének utolsó, alig másfél éve kötődik térségünkhöz, mégis ebből az időszakból származik a legtöbb róla szóló történet és legenda. Minden bizonnyal hozzájárult ehhez, hogy addigra országos hírneve lett. A kor sajátosságaként népszerűségéhez hozzájárult, hogy a törvényen kívülieket szegény, ártatlanul megvádolt és meghurcolt embereknek állították be. Az egyébként szép szál ember, aki lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt, kedvelte a nőket is. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Számos történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Nem vetette meg az bort, s ha úgy hozta kedve, társaival reggelig vigadott a csárdákban és korcsmákban, amely mulatozásokról aztán népdalok és történetek születtek.
A betyár 1873. február 8-ai haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolt, ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. „Hej tiribesi puszta!” címmel írta meg halálának történetét Balogh Béni, Vidróczki a nevem című kötetében, melyben több mint húsz történeten keresztül mutatja be Vidróczki kalandos életét.
Az említett történet szerint Maconka és Nagybátony közelében, a zagyva folyó völgyében lapult meg a tiribesi puszta, ami betyárunk halálának legvalószínűbb helyszíne. A történet szerint Vidróczki már nem tudta kézben tartani embereit, és egy összeszólalkozás alkalmával baltás párviadalban bizonyos Pintér Pistával kaszabolták egymást. Lőrinc Pista – aki Pintér Pista jó barátja volt – látva, hogy a küzdelem Vidróczki javára dől el, egy óvatlan pillanatban Marci háta mögé került és puskatussal orvul fejbe vágta. Vidróczki az ütéstől orra bukott, mire Pintér gyors baltacsapással levágta a fejét. Másnap reggel, az úttól nem messze akadtak rá a holttestére, melyet ponyvás szekéren vitték Eger városába, ahol február 10-én a Rókus temetőben egy jeltelen sírban helyezték örök nyugalomra. 1986-ban fejfát állítottak Vidróczki Mártonnak.
Bár leginkább szájhagyomány útján maradtak fel életéről mozaikok, egy biztos, ma szegényebbek lennénk, ha ezeket nem ismernénk. Ki tudja ma már megmondani, igaz-e, hogy Vidróczki erősen hitt abban a babonában, hogy a ruha viselője számára rosszat, sőt halált jelent, ha a cérna görcsösödik varrás közben. Ezért aztán sorra bontatta szét ruháit a szeretőivel, míg egy napon az egyik kedves lustaságból azt hazudta a betyárnak, hogy kibontotta. Azt tartották, hogy ezen a napon érte utol a halál. Akármi is volt az igazság, múltunkhoz hozzátartozik az ő kalandos élete is.
forrás: kekesonline.hu
