Vélemény Vélemény-cikkeink

Bevándorlás: tények és tévhitek

A minap Angela Merkel, és több német vezető politikus, valamint más országok befolyásos politikusai is elutasítóan nyilatkozott az afgán menekültek tömeges befogadását illetően. A hazai vezetés is kijelentette, hogy az Afganisztánban dolgozó magyarokon, illetve segítőiken kívül másokat nem óhajt befogadni (mire az ellenzék azonnal csoportos hörgésbe kezdett, nem említve, hogy ez az EU tagországok vezetőinek többségi álláspontja…), ennek ellenére – vagy épp ezért? – Ursula von der Leyen, valamint a befolyásos Politico nevű orgánum máris kampányba kezdett a tömeges befogadásért. Úgy érezzük, ideje rendet tenni a fejekben!

Borítóképen: Lengyel vendégmunkás (forrás: napi.hu)

Nos, a Politico hasábjain „More migrents, please” (További migránsokat, kérem!) címmel Paul Taylor szerző gazdasági érvekkel operál, míg az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen asszony az érzelmekre kíván hatni, amikor azt mondja, hogy

„A kiszolgáltatott emberek áttelepítése a legnagyobb fontossággal bír. Ez erkölcsi kötelességünk.”

A gazdasági kérdésekre visszatérünk még, előbb az EB-elnök szavaira kívánunk reagálni. Igen, tökéletesen igaza van;

A kiszolgáltatott emberek irányába igenis mély erkölcsi kötelessége van azoknak, akik ebbe a helyzetbe sodorták őket! Hol kell őket keresnünk? Nos, elsősorban Washingtonban, de van belőlük a NATO főhadiszállásán is, és – hogy, hogy nem… – az európai vezető testületekben is!

Könnyű úgy személyes döntéseket hozni, hogy a valódi felelősséget majd másoknak kell vállalniuk! Most éppen azoknak, akiket von der Leyen asszony megcélzott mondatával; az EU tagországoknak, és így persze a tagországok állampolgárainak. Arról viszont mély hallgatás van, hogy az USA valójában úgy hagyta magára Európát, mint eb a szaharát… Az egy dolog, hogy az USA kivonult, de éppen Biden volt az, aki kimondta, hogy a NATO csapatok kivonása is az ő döntése volt, hozzátéve, hogy mindezt nem bánta meg!

Nem illik a más f…val a csalánt ütlegelni kedves Ursula! Tessék szépen abbahagyni a kampányt, ami arra épít, hogy ha elégszer halljuk az erkölcsi kötelességről szóló mantrát, akkor majd elfelejtjük, hogy kinek köszönhetjük, hogy az általunk ismert Európa szemétdombbá változik. Ráadásul nem vesszük be az álszent dumát, és egy kicsit sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy nekünk most erkölcsi kötelességünk keletkezett! Ugyanúgy nem hiszünk önnek, mint a BLM-nek és az LMBTQ+-nak, akik szintén azt akarják belénk plántálni, hogy hagyományos értékeink bűnös dolgok. Az egész egyszerűen csak egy szélsőbalos marketing-kampány, ócska hazugság, nem más…

Azt meg már nem is kellene említeni (de nem hagyhatjuk szó nélkül!), hogy a Bizottság vezetője már megint és ezredszer is a tagállamok ellen dolgozik, azokat semmibe veszi, és olyan jogokat követel magának az ilyen megnyilatkozások által, ami pedig nincs! Csak nem diktátumokkal operál az Európai Bizottság? 2015-ben csak nem az EB nyomására nyiltotta meg a kapukat Németország a bevándorlók előtt? De bizony… És akkor van olyan – nevezetesen a magyargyűlölő Vera Jourova, az EB alelnöke -, aki ilyen mondatokat hazudik az arcunkba:

„Minden nap újra és újra ki kell állnunk a tekintélyelvűség és a totalitarizmus ellen, ez központi eleme az európai eszmének.”

Ha igazán kiállnának a tekintélyelvűség ellen az európai eszme nevében, akkor most oszlatnák fel magukat, és nem kampányolnának az európai polgárok ellen! De nekik a hatalom a fontos, nem az, hogy az európai polgár mit szeretne, és nem az, hogy ugyanez a polgár milyen Európában szeretne élni! Már tessen megengedni kedves alelnökasszony, de tessék visszamenni Třebíč-be, ahol születni tetszett, és ott elmondani a szomszédoknak, hogy miért lenne fontos már most elkezdeni egy mecset építését (nehogy azt lássák a migránsok, hogy itt nem fogadják őket szeretettel!). Csak mellékesen, a szülőhely okán egy könyvajánló csakis önnek; Az igazi Trebitsch című könyv – 4.560 forintért megrendelhető! – Trebitsch Ignác nemzetközi kalandor életét dolgozza fel, melyből kiderül, hogy több titkosszolgálatnak dolgozva világesemények alakítója volt, holott kortársai azt hitték, csak egy mindennapi szélhámos…

Talán feltűnt, de a görögök és a törökök is fal-építésbe kezdtek. Görögország egész egyszerűen megunta a menekültáradatot, ami sáskahad módjára lepi el szigeteit, Törökország pedig – bár nem uniós tag, de vele egy uniós egyezmény szerint létezik egyfajta menekült-ügyi együttműködés – szintén megunta, hogy migráns-raktárként szolgáljon! A vezető államok ezzel egyidőben kifejtették, hogy nem kérnek az afgán menekültekből.

Figyelem, különösen Németország vezető politikusainak megnyilvánulása fontos, ugyanis korábban éppen ők voltak azok, akik gazdasági megfontolásokból jónak tartották a bevándorlást. Volt is rá, de kiderült, hogy a ma bevándorlói nem olyanok, mint azok, akik felépítették Németországot a ’60-as évektől kezdődően! Itt kerül képbe a Politico cikke, ami hemzseg a tévedésektől/hamis állításoktól! Mint azt korábbi cikkünkben levezettük, Németország például a korábbi bevándorlók által sokáig képes volt relatív alacsony szinten tartani a béreket azokban a munkakörökben, melyek hozzáadott értékét alacsonynak tekintették, ez adta a növekedés egyik pillérét.

Nyilván erre gondol a szerző, amikor azt állítja, hogy Európa választás előtt áll; vagy még több bevándorló munkavállalót foglalkoztat, vagy gazdasági hanyatlás következik, mert elöregedik a társadalom, és nem lesz többé, aki elvégezze az aljamunkát. Véleménye szerint nem bevándorlást kell megakadályozni, hanem a kitoloncolást kell megerősíteni. Hogy nézne ki ez a gyakorlatban? Mindenki jöjjön, aki csak akar, majd kiválogatjuk a munkaképeseket (és „munkahajladókat”), aki pedig nem ilyen, az mehet isten hírével a pokolba!

Azon túlmenően, hogy ez a nácik módszerét jelenti, akik az egyes transzportok munkatáborba való érkezése után azonnal szelektáltak, és nem munkaképeseket azonnal a gázba küldték, a többieket meg csak akkor, amikor már lenyúztak róluk minden bőrt, más oknál fogva is téves az álláspont! Képzeljük csak el; mindenki jöhet, és akik jönnek, a kánaán (helyesebben annak muzulmán megfelelője…) lebeg a szeme előtt. Igen ám, de ha meg nem jött be a dolog, akkor egyenes ágú kirúgás következik. Ki gondolja azt, hogy ezek a kirúgott emberek ezek után nem fordulnának Európa ellen? És ki gondolja, hogy az itt maradottak családegyesítés címszóval nem fogják ugyanúgy behúzni a munkára nem alkalmas földijeiket? Ugyan már, micsoda gyermeteg elképzelés!

És milyen kegyetlen… De most akkor nézzük meg, hogy valójában (!!!) miért is kellene az olcsó munkaerő! Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy Európában kevesen vagyunk arra, hogy a létező összes munkát elvégezzük? Nos, nem! A kapitalizmus egy óriási hazugsága mindössze az, amit látunk! Pontosítunk: a rablókapitalizmusé! Mit ígér Európa polgárainak? Jólétet, biztonságot, biztos megélhetést, jó nyugellátást, szociális hálót, stb… Összefoglalva; egy kényelmes életet. Hogyan éri ezt el? Úgy, hogy egy – egyre nagyobb! – kisebbséget kizsákmányol… Ettől rabló ez a fajta kapitalizmus. Kérdezze meg valaki a korabeli jugókat, vagy a mai lengyel építőipari munkásokat, hogy mennyiért, és főleg milyen körülmények között dolgoznak, és élik mindennapjaikat!  

Nos, a válaszok nem azt mutatják majd, hogy eljött a kánaán, de hozzáteszik, hogy „még mindig több a pénz, mint otthon!”. Ha az így kapott válaszok élet- és munkakörülményekre vonatkozó részeit lefelezzük, leharmadoljuk, akkor máris megkapjuk azt a szintet, amit egy közel-keleti bevándorló tapasztal! Ő is örül a semmi helyett a valaminek; jön a csapból víz, van hűtőszekrény, méghozzá mindez fedél alatt! Európa – a gyarmati rendszerek felbomlása okán… – most tehát egyfajta belső kizsákmányolást folytat, hogy a felső rétegek életszínvonala fenntartható, vagy még inkább fokozható legyen. Ebbe beletartozik a német, aki nem hajlandó fizikai munkát végezni (meg a francia meg holland, és a többi), hiszen ők a választások alakalmával fontosak, de – mint azt tapasztaljuk – létszámban kissé fogyatkoznak, anyagi erejük pedig relatív csökken. De ők csak másodlagos fontosságúak, csak politikai értelemben érdekesek. Gazdasági értelemben a felső tízezer az érdekes, az ő érdekeiket kell kiszolgálni, hiszen ők azok, akik aztán „meghálálják” a nekik tett szolgálatot.

Ezek pedig nem mások, mint a nagy iparvállalatok tulajdonosai, akik persze nem feltétlenül európaiak, hiszen ma már a világ minden részéről érkeznek befektetők a kontinensre, de egy dologban minden náció nagytőkése megegyezik: az egyedüli szent dolog a profit, más meg nem is létezik! És mindez hogyan csapódik le a mindennapokban? Nézzük!

Európában – és általában a világban mindenütt – egyszerre létezik munkaerő-hiány, és munkanélküliség. Ez bizonyos szinten természetesnek tekinthető, hiszen a gazdaság mindig változik, hol itt, hol ott keletkezik munkaerő-hiány, máshol meg munkaerő-többlet, attól függően éppen melyik gazdasági ág teljesít jól, avagy rosszul. Ezt nevezik strukturális munkanélküliségnek. Igen ám, de Európában nem csak ez a fajta strukturális munkaerő-hiány/többlet jelentkezik, hanem a fent vázolt rablókapitalista hazugság miatt egy másik is!

Ez abban állt korábban, hogy például a szemétszállítás díja azért nem magasabb Hans számára, mert Zoran olcsón, és sokat dolgozott. De ez igaz más szociális szolgáltatásokra is, egészen addig, hogy az orvosi ellátás is azért került annyiba, amennyibe, mert Gábor, és Zbigniew hajlandó volt kicsit kevesebbért is dolgozni, mint német kollégáik. Igen ám, de Ali nem ilyen… Az hagyján, hogy nem orvos, vagy mérnök, de nem is igen tud/akar dolgozni! Most tehát egy olyan strukturális munkaerő-piaci feszültség van, ami azért keletkezik, mert a munkavállalók megkérik az árát munkájuknak, akik meg érkeznek, nem alkalmasak azoknak a munkáknak az elvégzésére, amiket alacsony hozzáadott értékűnek tekintenek.

Ez a „tekintenek” kitétel immár másodszor szerepel ebben a cikkben. Ennek oka, hogy – a példánál maradva – a szemétszállítás hozzáadott-értékét nagyjából a semmivel azonosítják, de az olaszországi események (Nápolyt elnyelte a szemét, amikor – állítólag – a maffia nem volt hajlandó elszállítani a szemetet az addigi árakon) bizonyították, hogy ez egész egyszerűen nem igaz! Csak az van, hogy Európában nincs meg a munka becsülete… Helyesebben; a kizsákmányolásra épülő rendszerek nem hajlandók megfizetni a kétkezi munkást! Figyelem! Ez nem itt van keleten, hanem a „nagy” nyugaton, mielőtt még tévedésbe esnénk!

És mi lenne a megoldás ahelyett, hogy a nincstelen migránsokra bíznánk az aljamunka elvégzését, az iparvállalatok és a kormányok kasszájának feltöltését? Mert itt bizony erről van szó! A megoldás vesződséges, hosszú folyamat, és nem csak anyagilag éri meg! Igen, ez a családtámogatási rendszer, a nagy hozzáadott-értékű ipar támogatása, ami olyan gazdasági körülményeket teremt meg, ahol a kétkezi munkást is megfizetik. Nem azért, mert olcsón termel, és dolgozik, hanem azért, mert a társadalom képes kifizetni a magasabb árú közszolgáltatásokat, amik létének alapját jelentik.

És persze közben nem árt azon is elgondolkodni, hogy a közszolgáltatásokban vajon mennyire van helye annak a profitnak, amit nem fejlesztésre, és fenntartásra költenek, hanem olyan befektetők zsebébe vándorol, akik a profitot kivonják, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak…

Ha valakinek ismerősek ezek a törekvések, akkor az nem a véletlen műve! A tények pedig továbbra is makacs dolgok…

Ajánlott Cikkek