Biciklire fel! – A Kerékpározás és a Csepel Kerékpárok rövid története
Amikor a kerékpározás történetét vizsgáljuk, egy időutazásra indulunk el, mely több évszázadon keresztül vezet minket. Ebben az útban a technikai innovációk és az emberi kreativitás egyaránt fontos szerepet játszanak.
borítókép : itthonrolhaza illusztráció
A kerékpár, mint ötlet, nem újkeletű. Az első ismert említése egy Sivrac nevű francia férfihoz köthető, aki az 1690-es években tervezett egy egyszerű, fa kerékpárt, amelyet Célérifere-nek hívott. Bár ez az eszköz nem sok hasonlóságot mutatott a mai kerékpárokkal, az alapelv – két egymás mögötti kerék – már itt megjelent.
A következő lényeges mérföldkőt egy Karl von Drais nevű német erdész állította fel a 19. század elején. Ő olyan járművet alkotott, melyet két lábbal lehetett hajtani, és amelynek első kereke már kormányzattal volt ellátva. Ezzel a fejlesztéssel a szerkezet alkalmassá vált városi közlekedésre is.
Az 1839-es év újabb áttörést hozott, amikor az angol K. Macmillan pedálhajtásra cserélte a lábhajtást. Ezt követően, 1867-ben, a francia E. Michaux az acélba vetett hittel egy még erősebb kerékpárt mutatott be a párizsi világkiállításon. Ő adta a járműnek a “velocipéd” nevet, ami gyorsan elterjedt.
Azonban a kerékpározás nem volt tökéletes. A korabeli utak és utcák nem voltak kialakítva a kényelmes biciklizéshez, és a kerékpárok gyakran ráztak és dobáltak. Ezt a problémát egy skót állatorvos, J. B. Dunlop oldotta meg 1888-ban, amikor feltalálta a felfújható gumitömlőt.
Ezen fejlesztések következtében a kerékpározás gyorsan népszerűvé vált, és ma már a világ minden táján elismert közlekedési eszközzé és sporttá vált.
A 20. század elején a kerékpárok korszaka hajnalán Magyarország is beszállt a nemzetközi kerékpáripari versenybe. Ebben az időszakban a Schwinn-Csepel kerékpárgyár története vette kezdetét, méghozzá a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek égisze alatt.
1927-ben a kerékpárok iránti kereslet robbanásszerűen megnőtt Magyarországon: egy év alatt nem kevesebb, mint 68 ezer kerékpárt importáltak az országba. A Weiss-művek gyorsan felismerte ezt a hatalmas piaci potenciált, és 1928-ban kerékpárlicenszet vásárolt a Puch-tól. Az első kerékpárok, melyek Csepel márkanéven készültek, még a Puch grazi gyárában láttak napvilágot. Bár kezdetben a gyártás csak részben történt Csepelen, idővel a vállalat elkezdte bővíteni termelését, és a gumitól és bőrtől eltekintve szinte minden alkatrészt hazai gyártásból szereztek be.
A 30-as évek elején a Csepel kerékpárkínálata még csak egy férfi és egy női modellből állt. Azonban 1933-ra a választék 9 féle modellre bővült, majd 1934-re már 28-ra, köztük gyermek és árukihordó típusokkal is. A Corvin, a Félballon, a Csoda, Csoda-Ballon, a Diadal és a Fecske mind ebben az időszakban váltak ismertté.
1932-ben, a raktáron felhalmozódott készlet gyors eladása érdekében, a Csepel kerékpárgyár részletfizetési lehetőséget is kínált vásárlóinak, és kerékpárversenyeket szervezett. 1939-ben egy kerékpár ára 120-160 pengő között mozgott, ami az akkori munkások számára több mint három havi bérnek felelt meg.
A rendszerváltás utáni privatizációk során a gyár több tulajdonosváltáson ment keresztül, de végül magyar kézben maradt. Ma már a Schwinn-Csepel a magyar kerékpáripar egyik zászlóshajója, amely modern kerékpárokat gyárt, de ugyanakkor a múltjára is büszkén emlékezik, ahogyan azt a trekking, mountain bike és országúti Schwinn-Csepel kerékpárok közötti, régi stílust idéző modellek is bizonyítják.
arcanum Csepel Kerékpár.hu