Boedapester: a Ganz még a holland megrendelőt is meglepte produktumával!

1920 után új helyzet alakult ki… A nagy teljesítőképességre felszerelt Ganz gyárnak a belföldi szükséglet kielégítése nem nyújtott elegendő munkát és így kénytelen volt szállításait egyre nagyobb mértékben a külföldre is kiterjeszteni.
Borítóképen: A Holland Észak-Déli Közúti Villamosvasút Társaság (Noord-Zuid Hollandsche Tramweg Maatschappij, NZHTM) A405 „nagy” villamos motorkocsija és a Hágai Közúti Villamosvasút Társaság (Haagsche Tramweg-Maatschappij, HTM) 77-es pályaszámú villamos motorkocsija, Leiden 1950.05.14.
Bár egy sikerről írunk, mégis azt kell mondanunk, hogy a sikert ebben az esetben – természetesen a zseniális magyar mérnöki munka mellett! – a kényszer szülte, ugyanis a Ganz Magyarországon először a Holland Észak-Déli Közúti Villamosvasút Társaság számára készített villamos vasúti szerelvényeket, azaz villamosokat.
Érdekessége ezeknek a szerelvényeknek, hogy végsebességük meglehetősen nagy, miután ez elvárás volt, ugyanis az 1913. május 10.-én megnyitott NZHTM vonalainak hossza a 100 kilométert is meghaladta, amikor 1923-24-ben a Ganz leszállította a megrendelt 62 darab kocsit, aztán pedig még újabb megrendelések érkeztek.

A Ganz villamos vasúti szerelvénye a “Boedapester” becenevet kapta. A vonalnak megfelelően nyomtávja 1435 milliméter volt, 85 km/h volt a végsebessége, hajtásáról 4×150 LE leadására képes villamos motorok gondoskodtak.
További érdekessége ezeknek a gépeknek, hogy igen sokáig voltak forgalomban, ami annyit tesz, hogy a Ganznál nem csak az eladásig teljesítettek jól a termékek, hanem hosszú ideig képesek voltak megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtani.
Ez volt 1920 után az első olyan komolyabb keletről nyugatra érkező műszaki termék, ami meglepte még a megrendelőt is. Korábban volt ugyan bőven példa erre – ott van mindjárt az 1906-ban Londonba szállított metrószerelvények -, de arra mintha nem számítottak volna, hogy 1920 után is előfordulhat ilyen…
A tartósság, és a jó menetteljesítmények mellett a biztonság is kiemelkedő volt, mindezt pedig annak köszönhették ezeka gépek, hogy ezek már vasszerkezetűek voltak – szemben a korábbi favázas felépítéssel. Erről pedig volt egy nem szándékos “ütközési teszt” is, amikor a Boedapester egy gőzmozdony vontatta szerelvénnyel ütközött:

Bár a kár súlyos, az egység minden bizonnyal megsemmisült, de az akkori körülmények között, a jobboldali képen látható rongálódáás minimálisnak számított, a több pedig annak volt a következménye, hgy a Boedapester jelentősn kisebb súlyú volt, mert a gőzös vontatta szerelvény.
A Ganz tehát egyre inkább nyitott a külső piacok felé, és aztán – mint az pontosan tudjuk – rengeteg sikert ért el vasúti járművekkel, hidakkal, vízügyi létesítményekkel, kompresszorokkal, és még sokféle más termékkel!
Így lett tehát a szükségből erény, a válságból gazdasági növekedés, mígnem 1929-ben a nyugat magával nem rántotta a válságba az egész világot… Hogy aztán újra talpra álljon a magyar gazdaság.
Ez bizony nem volt egyszerű feladat, és azt is meg kell jegyezni, hogy minden egyes ilyen megrázkódtatással – még ha kis is másztunk a slamasztikából! – mindig vesztettünk valamit…