Bolyai János születésnapja – A “geometrika Kopernikusza az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”
Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) magyar matematikus és hadmérnök. Bolyai Farkas fia és egyben tanítványa. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakja, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza”, „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”.
A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet.
Szentágothai János
Valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémiára került és ott kitűnő eredménnyel hadmérnökként végzett. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését”. A komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk, azonban mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak. Szintén elismerést érdemelhet zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként többek közt részt vett a temesvári erőd korszerűsítésének tervezési munkálataiban is.
Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, tragikus sorsú lángész volt. Napjainkban, tudományos körökben, bárhol a világon neve a magyarral szinonim Eötvös Lóránd mondotta egyik emlékbeszédében “ csak az az igazi tudomány, amely világra szól; ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer.”
Ezek dacára a magyar közvélemény alig tud egy-két mondatnál többet róla. Eötvös József írta a múlt század derekán fiának Bolyai Jánosról : “Bolyai Jánosnak a paralellák teóriájáról írt kisebb munkája/…/a római tudósnak nézete szerint a legnagyobb mi a matematika körében e század alatt történt/…/ És azon ember soha nem volt akadémikus, Erdélyben félbolondnak tartatott, s míg Gauss vele éveken át levelezett / itt Bolyai Farkasra gondolhatott, mert János sohasem levelezett Gaussal/ , Ausztriában mint genie-hadnagy penziáltatott, s ha örülünk, hogy nagy matematikust adtunk a világnak, lehet-e nagyobb bizonysága barbarizmusunknak?”
A Marosvásárhelyi Református Kollégium híres matematikaprofesszorának, Bolyai Farkas fia – akárcsak apja- a maga korában csodagyereknek számított. Kilenc éves koráig nem járt iskolába, apjával és a marosvásárhelyi kollégium legjelesebb diákjaival otthon tanult. Tizenhárom éves korában differenciál-, integrálszámításokat végez, folyékonyan beszél latinul, németül és virtuózként hegedül. Gyakran apja helyett õ tartja az órákat a marosvásárhelyi kollégiumban. Továbbtanulásához sem Erdélyben, sem Pesten, sem Bécsben nem igen lehet tanárt találni. Egyetlen ember van Göttingában, Gauss, a matematika fejedelme akitõl a lángelme János tanulhatna, de õ válaszra sem méltatja az apa levelét, amiben pártfogását kéri. Két évi tengõdés, pártfogókeresés után az erdélyi arisztokrácia összefogásának köszönhetõen összegyûl a külföldi tanulás költsége -Bolyai Farkas mintegy húsz évi fizetése- amivel beiratkozhat a bécsi katonai akadémiára.
Könnyû a csecsemõnek messzire látni ha óriások tartják magasba -állítja Newton . Bolyai Jánosnak sikerült messzire látni, kitekinteni abból a szûk térbõl, amiben az emberiség Euklidész óta közel kétezer éven át szemlélte a körülötte lévõ világot. Ez idõ alatt matematikusok sokasága próbálkozott ezzel a kitekintéssel- sikertelenül. És ekkor a 20 éves Bolyai János felfedezi az abszolút tér titkát, forradalmasítja a térelméletet, amirõl így vall Temesvárról 1823. nov. 3-án /ma ez a Magyar Tudomány Napja / apjához írott levelében : “semmibõl egy új, más világot teremtettem”. A mindössze 20 oldalnyi geometriai munkát Bolyai latin nyelven írta. Címe: Scientia spatii, a veritate aut falsitate axiomatis XI-mi Euclidei. A rövidterjedelmû munkát Bolyai Farkas az akkor megjelent Tentamen c. matematika könyvének függelékeként jelentette meg Marosvásárhelyen, ezért a János munkája Appendix néven vált ismerté./
Bolyai János felépített egy ellentmondásmentes geometriát, amelyről csak Einstein általános relativitáselmélete igazolta, hogy az anyagi világ térbeli szerkezetére is alkalmazható. Elméletét apja nem látta át, Gauss pedig -akit felkértek a bírálatra ezt a máig is vitatott levelet írta:
“Ha avval kezdem, hogy nem szabad megdicsérnem, bizonyára egy pillanatra meghökkensz; de ha megdicsérném, ez azt jelentené, hogy magamat dicsérném, mert a mû egész tartalma, az út amelyet a fiad követ, és az eredmények, amelyekre jutott, majdnem végig megegyeznek részben már 30-35 év óta folytatott meditációmmal…Szándékom volt, hogy…saját munkámból… semmit se bocsássak nyilvánosságra…csak kevés olyan emberre akadtam, aki azt, amit vele közöltem, különös érdeklõdéssel fogadta volna…Nagyon meglepett tehát, hogy e fáradtságtól már most megkímélhetem magam, és nagyon örvendek, hogy éppen régi jó barátom fia az, aki engem olyan csodálatos módon megelõzött.” 1.
A levél Jánost lehangolta, az értetlenség, amit a környezetében tapasztalt súlyosan leverték és kérte a katonai állományból való nyugdíjazását. Vídékre költözött és tovább dolgozott egy újabb geometriai rendszer kialakításán. Ez a munkája – a Raumlehre- befejezetlen maradt. Szinte a matematikánál is terjedelmesebb kézirathagyaték maradt ránk, amelyben Bolyai János tökéletes társadalom állapotának alapelveit dolgozta ki. A TAN címet viselő műből máig csak töredékeket adott ki Benkő Samu. Mint az osztrák hadsereg nyugalmazott kapitánya behatóan foglalkozott a 48-49-es forradalom nagy kihívásaival. Eszmeileg azonosult a forradalom eszméivel, de mindenféle cselekvés előtt elbizonytalanodott. Kossuth Lajoshoz címzett kiadványtervezetében megfogalmazott gondolatok sokban emlékeztetnek Széchenyi eszméire.
Az 1850-es évek végétől kezdve folyamatosan betegeskedett. A Priessnitz által -akivel levelezett is- felfedezett vízkúrával próbálta magát éveken át kúrálni. 58 éves korában mindenkitől elhagyatva halt meg, utolsó útjára a kötelező néhány fős katonai kíséreten kívül csupán három civil kísérte és hantolta a jeltelen sírba. Köztük volt az egykori cselédlány is, ő mutatta meg évekkel később a városi elöljáróknak hol nyugszik Bolyai János.
A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvében a következő bejegyzés olvasható:
“Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők közt is első. Kár, hogy nagy telentuma használatlanul ásatott el.”
Az egyetemes tudomány ma az őt megillető helyen tartja számon.
