Borospincét szeretne? Mutatjuk, hogyan csinálja meg!
Persze arra nem mindenkinek van lehetősége, hogy borospincét építsen, arra meg talán még kevésbé, hogy megépíttessen egy ilyen meglehetősen költséges „jószágot”, de azt eleink pontosan tudták – hiszen évezredes tapasztalatok birtokában voltak – és szerencsére ránt is hagyták, hogyan kell megépíteni egy jó borospincét.
Borítóképen: Hosszmetszet
1880-ban megjelent egy leírás a Gazdasági Mérnök című lapban, ami a „Czélszerű borospince” címen jelent meg, és amiben a szerző azt állítja, hogy – legyen akár kisebb, vagy nagyobb gazdaságról szó! – a megfelelő borospince „meghozza kamatját”.
Nézzük tehát, hogy mi kell a jó borospincéhez!
Nem meglepő, hogy nem is feltétlen műszaki jellegű intelmekkel találkozunk az írás első részében, de azt kell mondjuk, hogy az elkészülő bor minőségére ezek is erősen hathatnak! A jó pince első kellékeként ugyanis azt említik, hogy áttekinthetőnek kell lennie, tisztának, és olyan kialakításúnak, hogy minden benne végzett munka a lehető leggyorsabban elvégezhető legyen.
Ez utóbbi kitétel mind a pince klímája, mind pedig egészségügyi okokból fontos.
És ami legalább ennyire fontos, az nem más, mint hogy a pincének száraznak kell lennie! A nedvességtől ugyanis mind a hordó, mint pedig a bor szenved – ahogy írták -, márpedig, ha a bor szenved, az nem lesz jó… És mi a helyzet a hőmérséklettel? Nos, itt is komoly szerepet kap a rendezettség, ugyanis az újbor, a must és az óbor más és más hőmérsékletet kíván, így egy helyiségben történő elhelyezésük nem szerencsés, mert ami az egyiknek jó, a többinek nem kedvez!
Az újbor esetében magasabb hőmérséklet kell, hogy az tökéletesebben, gyorsabban erjedjen, de az ebben az esetben is különösen fontos, hogy egyenletes hőmérsékletet kell biztosítani. Ezt akkoriban 16-17 ⁰C-ra tették. Miután a szüret idején már ez a hőmérséklet általában nem áll rendelkezésre a természet adta módon, olyan helyiséget kell kialakítani, ami fűthető.
Nem titok, talán ma is így nevezik, ez az erjesztőkamra, ami elhelyezhető abban az épületben – leginkább présházként szokta nevezni az urbánus népnyelv, de az csak egy része ennek az építménynek -, ami a pince tényleges bejárata előtt található.
Ennek az épületnek az egyenletes hőmérsékletét biztosíthatja – stabilizálja a hőmérsékleti viszonyokat – hogy a pince felőli oldala a domboldalba ágyazódik. Hagyományosan a dombon, a ház felett máris a szőlő volt, de más megoldások is léteztek, a lényeg, hogy ennek az épületnek jó vastag falakkal kellett rendelkeznie. és persze részben a hegyoldalba volt építve.
Az erjesztőbe egyébként tényleg a présházból került az újbor, ami a ház egyik része volt, ide került be a lepréselendő termés, amit valóban itt préseltek.
Ha a must kiforrt, akkor került le a tényleges pincébe, ahol igyekeztek egyrészt minden teret kihasználni, másrészt pedig ahhoz is igyekeztek minden helyet szabadon hagyni, hogy minden itt végzendő munka kényelmesen elvégezhető legyen. Enne okán a hosszanti boltozatos pincében a falak mentén helyezték el a hordókat, középen helyet hagyva a munkavégzésre.
A képeken bemutatott pince egyebek iránt 200-230 hektoliter borra volt méretezve, tehát elmondható, hogy igencsak tekintélyes befogadóképességet jelentett. Természetesen itt már alacsonyabb volt a hőmérséklet, hiszen itt már a bor eltartása, nemesítése volt a feladat, az erjedési folyamatok már nemkívánatosak voltak.
Nos, ilyen egy jó pince! És persze van még rengeteg finomság, például a kiszellőzés, egyebek, de az alapok ezek!
