Hírek

Borrell: Működnek a szankciók

Josep Borrell az EU külügyi és biztonsági főképviselője egy hosszabb interjút adott a Yomiuri Shimbun Online japán lapnak. Az interjúben kifejezetten a szankciókról, azok hatásáról beszélt. Ebből idézünk pár gondolatot, és persze vannak kommentjeink.

„2022 végére az EU 90%-kal csökkenti az Oroszországból származó olajimportot, és gyorsan csökkenti a gázimportot. Ezek a döntések fokozatosan felszabadítanak bennünket attól a függőségtől, amely Vlagyimir Putyin agressziójával szemben régóta hátráltatta a politikai döntéseket.” – mondja Borrell.

Ezek szerint Európában régóta gondolkodnak a Putyin elleni fellépésen, de a függőség okán mégsem léptek. Ez érdekes körülmény, hiszen arról ugyan rengeteget beszélgettek korábban is az uniós politika szintjén, hogy meg kell szüntetni egy egyoldalú függést, de – ezek szerint – nem tettek semmit annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon…

„Természetesen az orosz energia tőlünk való éles megvonása is komoly nehézségeket okozna számos EU-tagállam és a gazdaság egyes szektorai számára. De ez az ára a demokráciák és a nemzetközi jog védelmének, és megtesszük a szükséges lépéseket, hogy teljes szolidaritás mellett kezeljük ezeket a kérdéseket.”

Ez egy laza lózung, ugyanis szó nincs a demokrácia védelmezéséről. Arról lehet beszélni, hogy Oroszország milyen nemzetközi jogot sért Ukrajna megtámadásával, de arról szó nincs, hogy Ukrajnában a demokráciát védenék, mert demokráciáról szó nincs arrafelé…

Az idézettel kapcsolatban a másik megjegyzésünk az, hogy említi is Borrell, hogy egyes országoknak problémát okoznak a szankciók, de véleményünk szerint elbagatellizálja ennek jelentőségét, ugyanis nem egyes szektorok, és számos tagállam problémájáról beszélünk, hanem az Európai Unió gazdasági válságáról, am mindent és mindenkit érint!

„A kérdés az lehet, hogy ezek a szankciók valóban érintik-e az orosz gazdaságot. Az egyszerű válasz igen. Oroszország sok nyersanyagot exportál, de nincs más választása, mint sok olyan magas hozzáadott értékű terméket importálni, amelyeket nem állít elő. Ami a fejlett technológiát illeti, Oroszország 45%-ban Európától, 21%-ban pedig az Egyesült Államoktól függ. Kínában csak 11%.”

Ez világos, értjük, hogy a magas feldolgozottságú termékek hiánya problémákat okoz az orosz gazdaságnak, de azt is látni kell, hogy az orosz export pörög a szankciók ellenére is, miközben Európában egyre nagyobb a feszültség a szankciók okozta áremelkedés és hiány miatt… Az meg egy erős kérdés, hogy ha Oroszországot nem az exportján, hanem az importján keresztül lehet megfogni – mint azt éppen maga Borrell mondja – akkor mi a fészkes fenének szankcionál az Unió?

„A szankciók korlátozzák az olyan precíziós rakéták, mint az “Iskander” és a “KH101” gyártási kapacitását, ha a katonai szektorról van szó, aminek döntő jelentősége van az ukrajnai háborúval összefüggésben. Ráadásul a legtöbb külföldi autógyártó úgy döntött, hogy kivonul Oroszországból, és az orosz autógyárak által gyártott néhány autómodellt légzsák és automata sebességváltó nélkül adják majd el.”

Világos, az egy eredmény az Unió szempontjából, hogy a fegyvergyártásban is akadályozza Moszkvát, ugyanakkor vajon miért eredmény az, hogy nincs légzsák a leegyszerűsített modellekben, meg automataváltó? Ennek vajon milyen jelentősége van a téma szempontjából? Eláruljuk; semmilyen!

„A Kína által az orosz gazdaság számára kínált alternatívák a valóságban még mindig korlátozottak, különösen a csúcstechnológiás termékek esetében. A fejlett országokba irányuló exportra erősen támaszkodó Kína mindeddig nem nyújtott segítséget Oroszországnak a nyugati szankciók elkerülésében. Kína Oroszországba irányuló exportja ugyanolyan mértékben csökken, mint a nyugati országoké.”

Ugyanaz, csak pepitában; Oroszországot az importon keresztül lehet megfogni. Abban azonban nem vagyunk biztosak, hogy Kína nem segíti termékekkel Moszkvát, ugyanis egyre több jel utal arra – éppen új kínai gyártók és modellek megjelenése az orosz autópiacon -, hogy Kína igenis erősíti pozícióját Oroszországban. A hadiipar területén pedig szerződéseken alapuló együttműködés van Kína és Oroszország között, és hogy mit szállítanak a BAM-on, meg a Transz-szibériai vasúton, csak a jóég tudja…

„Egyértelmű, hogy az élelmiszerválságért felelősségünk van a harmadik országokkal szemben, különösen az Oroszországból és Ukrajnából származó búzától és műtrágyáktól függő afrikai országokra vonatkozó szankciók hatása miatt. Az EU szankciói nem az orosz búza vagy műtrágya exportját célozzák, de Ukrajnát hátráltatja a Fekete-tenger blokádja és az orosz invázió pusztítása.”

Ez egy nem eldöntött vita, ugyanis az oroszok azt állítják, hogy az ukránok elaknásították a kikötőket, ezért nem indulnak a hajórakományok, míg a Nyugat szerint Oroszország blokád alatt tartja a szállítási útvonalakat. A Kígyó-szigetről történt kivonulás mindenesetre az orosz narratívát erősíti, de könnyen lehet, hogy csak propaganda-fogás. Az viszont tény, hogy nem csak hajóval szállíthatók a termékek, és ha Nyugatról nagy számban érkezhetnek fegyverek Ukrajnába, akkor visszafelé is megvan a lehetőség élelmiszer szállítására. Ebben a témában nekünk valami nagyon nem kerek…

„A világ energia- és élelmiszerpiacának problémáira az igazi válasz a háború befejezése. Ezt nem lehet elérni Oroszország öntörvényű parancsainak elfogadásával, hanem csak Oroszország kivonulásával Ukrajnából.”

Borrell tehát azt mondja – csak kissé finomabban megfogalmazva -, hogy a háborút fegyverrel kell megoldani. Ezt a legutóbbi NATO-csúcson hangzott el először, és úgy tűnik, mára ez lett a Nyugat által elfogadott egyetlen megoldás.

Itt tart tehát a dolog, és mi egyáltalán nem vagyunk meggyőzve arról, hogy az európai vezetők jó irányba mennek. Még akkor is igaz ez, ha erkölcsre és demokráciára hivatkoznak, mert ebben a kettőben mind Európa vezetése, mind pedig Ukrajna erős hiátussal bír…

Ajánlott Cikkek