Boszorkányok járták, tatár, husziták, a császár dúlta, de megmaradt mégis: Salgó vára és a Boszorkánykő

Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, melyek „Y” alakot formáznak. A medvesi bazalttakaró körül több, különálló és formás bazaltkúp sorakozik, így nyugati oldalán: Somoskői-várhegy, Nyerges-hegy, Nagy- és Kis-Salgó, míg a déli oldalán, Nagy és Kis-Szilváskő, Szép-hegy.
Borítóképen: Salgó vára – légifelvétel
Vadregényes táj, gyönyörű természeti környezet, gazdag történelmi múltja van, amiből mi csak kiragadunk egy-egy elemet, de lehetetlen mindent megemlíteni egy cikk keretein belül.
Az egész bazaltterület egyik legmagasabb és legformásabb bazaltkúpja a 625 méteres Nagy-Salgó, és tőle délre emelkedő, csak 571 méter magas Kis-Salgó, népies nevén Boszorkánykő, megnyúlt gerinc Közvetlenül a salgói bányatelep fölött emelkednek és heves vulkáni kitörések eredményei.
A Boszorkánykőről van több, igen meghökkentő történet is, ami a mai napig közszájon forog. Egyesek szerint ez a magaslat onnan kapta nevét, hogy innen lökték le, akit boszorkányságon kaptak. De van ennél cifrább történet is!
Ezek szerint tavasszal és ősszel itt gyűltek össze a boszorkányok. Bár őket senki nem látta, de a helyiek tudták, hogy mikor van a boszorkány-találkozó, mert hallhatták seprőik suhogását. Sok dolguk lehetett itt a boszorkányoknak, ugyanis…
Tavasszal megtárgyalták, hogy milyen rontást, betegségeket, és más vészt szabadítsanak azemberek nyakába, míg ősszel mintegy értékelték az előző időszakban végzett „munkájukat”.
Állítólag volt helyben egyféle „boszorkány-teszt” is, ami úgy nézett ki, hogy raktak egy nagy tüzet, melynek aljára egy döglött csirkét helyeztek, majd odavezették az addig szigorúan máshol őrzött, boszorkánysággal megvádolt személyt, és megkérdezték tőle, hogy a csirke melyik oldalán fekszik.
A válasz után szétrúgták a tüzet, és ha eltalálta az illető, hogy melyik oldalon feküst a szerencsétlen jószág, hát nagy bajban volt!
A környék szülötte: Zenthe Ferenc
Nagy színészünk Salgótarjánban született, és számos színházi, valamint filmszereppel ajándékozott meg bennünket. Ilyenek a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem, de talán A Tenkes kapitány hozta a legnagyobb sikert, de a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors című alkotásokban is feledhetetlent alakított.
Film Színház Muzsika 1979. július-decemberi számában Szülőföldemen – Salgóvár emléke címmel egy képes riportot közölt Zenthe Ferenccel, melyben szülőföldjéről mesél. Íme a képek:



A Boszorkánykő Salgó várától légvonalban ötszáz méterre magasodik a táj fölé. A vár története szerencsére valamivel jobban dokumentált, mint a boszorkány-találkozók, így erről részletesebb beszámolót tudunk közreadni.
A várat a 13. században a környéket uraló Kacsics nemzetség Simon bán ágának tagjai építtették az 1241–1242-es tatárjárás utáni időszakban.
1348-ban egy oklevél már említette Salgó várát, melynek közelében feküdt a község.
1411-ben a Szécsényiek kezén volt, akik ekkor megosztották örökségüket egymás között, így jutott a vár Salgó Simon-nak. A 14. század elején földesurai kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté nagyúr előtt, de annak halála után még időben átálltak – a szétszaggatott országot egyesítő – Károly Róbert király táborába, így megtarthatták váruradalmukat. A nemes család általában a völgybeli jobbágyfalvaikban emelt kúriákban élt, csak háborús veszély esetén keresett menedéket a várban.

1450-től kezdve tíz esztendeig cseh husziták tartották megszállva Salgót, mígnem Mátyás király serege ostrommal kiverte őket.
Tarján helység az egész középkorban a salgói vár sorsában osztozott és vámhely is volt.
1439-ben említés van Salgó községről is, amely közvetlenül Salgó vára alatt, a későbbi Salgó-puszta helyén feküdt. 1548-ban Bebek Ferenc volt a földesura, 1552-ben a vár Derencsényi Farkas kezében volt.
I. Ferdinánd király e várba záratta be Bebek Ferencet lefogatása után, miután bebizonyosodott arról, hogy hamis pénzt veretett.
A természeti környezet
Salgó vára és a Boszorkánykő területén megcsodálhatjuk a 3-4 millió évvel ezelőtt végbement földmozgások képződményeit. A sötét színű lemezespados szerkezetű lávabazalt, a világos üledékes zárvány, megpörkölt homokkő és a bazaltoszlopok félórás séta alatt csokorba gyűjtve mutatják meg a természet csodáit.

Figyelmet érdemel a növényzet is. Szinte az egész sziklavonulat oldalát borítja a lila színű odvas keltike. Nyílik erre kék ibolya, tavaszi kankalin, de a legszebb a Boszorkánykő királya, a fekete kökörcsin. A hegyvonulat déli féltekén, a sziklák között virít áprilisban.
A 16. század közepére már ezt a vidéket is fenyegette az ország középső területeit elfoglaló törökök, ezért a vár ura, Derencsényi Farkas igyekezett megerősíteni. Ekkoriban létesítették a nagyméretű, vastag falú ágyútornyot a kapu védelmére, az erős falak azonban nem védtek a „nyúlszívű” őrség ellen.
1554-ben a vár kapitánya Zagyva Ferenc volt, és egy őszi nap reggelén meglátták a szomszédos hegytetőről feléjük irányuló óriási ágyú körvonalait… Már jött is hozzájuk a törökök követe, hírül hozva, hogy Kara Hamza szécsényi bég hatalmas ágyújával szétlöveti a várat, hacsak fel nem adják, mert akkor szabad elvonulást biztosít nekik.

A megriadt védők az első szóra feladták a várat, majd elhűlve látták, hogy az a bizonyos ágyú egy kerekekre rakott vastag fatörzs volt mindössze.
A „furfangos pogány” így jutott Salgó várának birtokába, amit meg is tartottak egészen 1593-ig, amikor a királyi sereg vonult fel ellene. Először bezárkóztak a falai mögé, de miután az ostromtüzérség fejükre döntötte a lakótornyot, kénytelenek voltak feladni az ellenállást, ekkor…
Tiefenbach Kristóf és Pálffy Miklós visszafoglalták a törököktől.
A bevonuló győztes katonaság a maradék védőműveket is megsemmisítette, így a következő évszázadokban egyre jobban koptatta az idő vasfoga. A török hódoltság után gróf Volkra Ottó Kristóf birtokába került, aki utód nélkül halt meg, majd a 18. század elején, báró Szluha Ferenc szerezte meg.
Az 1980-as években megkezdett régészeti feltárás és helyreállítás mentette meg a megsemmisüléstől.
Salgó várától látótávolságban Somoskő vára magasodik: