Bottyán János december 20-án dunántúli kuruc csapatok főparancsnoka lett
Bottyán János a magyar történelem egyik legelismertebb hadvezére volt, akinek katonai tehetségét még ellenségei is elismerték. A fegyelmezett, de igazságos vezetői stílusa miatt katonái nagyra tartották és tisztelettel adóztak neki. A legenda szerint Bottyán testét állítólag nem érte golyó, annak ellenére, hogy számos sebet szerzett a csatákban.
Bottyán János születésének pontos éve nem ismert, különböző források 1635 és 1645 közötti időszakra teszik. Fiatalon, 1665-ben, Érsekújvár török elfoglalásakor csatlakozott a katonákhoz. 1676-ban már a sellyei lovasok zászlótartója volt, miközben udvarbírói feladatokat is ellátott. 1681 és 1683 között Komáromban szolgált, és a portyázások során tanúsított bátorságáért hadnagygyá léptették elő. 1683-ban Esztergom visszafoglalásában vett részt, és ekkor már főhadnagyként a város lovasságának parancsnoka lett. 1686-ban, Buda visszafoglalása után, már alezredesként harcolt a török ellen. 1692-ben I. Lipót császár ezredessé léptette elő, és egy huszárezredet bízott rá. A Belgrád visszaszerzéséért folytatott harcokban kiemelkedő bátorságáért nagy aranyéremmel jutalmazták, ekkor vesztette el egyik szemét, amiért Vak Bottyán néven ismerték.
1696 és 1698 között a Kecskemét-Cegléd-Nagykőrös térség katonai parancsnoka volt. 1697-ben Savoyai Jenő alatt szolgált, aki szintén nagyra értékelte tehetségét. A spanyol örökösödési háborúban 1701-ben, a Rajna mellett, a franciák ellen vezette ezredét.
1703-ban Bottyán Jánost a kurucok ellen vezényelték. Zólyomban tartózkodott, amikor Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg odaérkezett. Ekkor Bottyán párbajra hívta a legbátrabb kuruc katonát, aki nem más volt, mint Ocskay László ezereskapitány. A párbajban mindkét fél súlyos sebeket szenvedett. Ebben az időszakban Bottyán már Rákóczi hűségére tett fogadalmat. 1703. december 10-én Rákóczi aláírta Bottyán tábornoki kinevezését, és 20-án a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává nevezte ki.
- november 16-án Bottyán elfoglalta Érsekújvárat, és a város főkapitányává nevezték ki. A Duna-Tisza közén vívott rövid harcok után a Nyugat-Felvidéket biztosította, majd Rákóczi a Dunántúl kormányzójává nevezte ki, és megbízta annak védelmével. 1707-ben többször is sikeresen védte meg a túlerővel szemben ezt az országrészt.
A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnokává vált. Ebben az időszakban a kuruc sereg ereje csökkent, sokan átálltak a császári oldalra, de Bottyán hű maradt Rákóczihoz.
- szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Ebben az időben országszerte pestisjárvány tombolt, de Bottyán halálának oka agyhártyagyulladás volt. Temetése 1709 októberében nagy katonai pompával zajlott Gyöngyösön, a ferences templomban. A pontos temetési hely ismeretlen, a ferencesek őrizték a titkot.
Rákóczi Ferenc Bottyánról így nyilatkozott: „Nem volt sem előkelő származású, sem művelt ember, ezért nyersnek tűnhetett, de józan, éber és szorgalmas volt. Nagyra tartotta a népet, és a nép is szerette őt, mivel szigorúan, de igazságosan bánt katonáival.”
arcanum
