Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem

Budapest: életképek 1909-ből

A 20. század első éveiben volt egy kisebb megtorpanás a gazdaságban – a Millennium gazdaságélénkítő hatása elmúlt, és a világgazdaságban is akadtak feszültségek -, de 1909-re változott a helyzet. A válság elmúltával pedig ismét jobban pezsgett az élet, és ezt különösen Budapesten lehetett érezni.

Borítóképen: A Fogaskerekű fölfelé halad – 1909

Persze a pezsgő élethez kellett ám pénz, nem is kevés, de szerencsére ekkorra már csökkent a munkanélküliség, és egyre többen igyekeztek munkába, ezért pedig egyre nagyobb volt a zsúfoltság a közösségi közlekedés járművein.

„Roham” egy villamoskocsi „ellen”! – 1909

Mindenki siet, mindenkinek van valami sürgős dolga, így aztán mindenki meg is éhezik a nagy rohanásban. Akkoriban jobbára a piacokon, és a vásárcsarnokokban szerezték be az élelmet a városlakók, így aztán arra is sort kellett keríteni, hogy kimenjenek a piacra – hacsak nem akartak éhen halni. Szerencsére áru az volt, az eladók szebbnél szebb portékát kínáltak.

Dinnyepiac – 1909

Igen, a nyári melegben megteszi egy jó adag dinnye is, de azért gondolni kell arra is, hogy a dinnyének vannak „folyományai”… Ezzel nincs gond vasárnap, mert akkor nem kell megszakítani a munkát, ellenben az már megfontolandó, hogy ha kirándulni szottyan kedve az embernek, akkor talán mégis jobb valami mást enni.

Sütemény árusok a Nagymarosi hajónál – 1909

Igen, akár utazhattak Nagymarosra hajóval is, és többé nem volt gond az étkezéssel sem, rögtön nyitásként süteménnyel lephette meg magát a Dunára szálló túrázó! De akár Visegrádot is célba vehette az ember, ha éppen úgy tartotta kedve, sétahajók oda is feljártak már 1909-ben.

Kirándulók a visegrádi hajó fedélzetén – 1909

De voltak, akik nem akarták elhagyni a fővárost, és mégis szerettek volna a természetben tenni egy sétát. Számukra is volt megoldás, a Margit-sziget várta őket, akkor már látogatható lett. Az sziget ugyanis az 1908. évi XLVIII. törvénycikk szerint a Közmunkatanács kezelésében lévő fővárosi pénzalap tulajdonába került (addig József főherceg tulajdona volt), kivéve a sziget közepén fekvő mintegy 13 hektárt, ami országos növénykert létesítésére kincstári tulajdonba került.

A Margit-szigeti felső hajóállomás – 1909

Aki pedig mégis maradt azeredeti tervnél, és Nagymarosra ment, a gyönyörű kilátásban részesítőkényelmes út után, partot érve biztosan talált egy olyan fogadót, ahol végre teletömhette a hasát, és persze itt is tehetett gyalogtúrát, hogy még a végén nehogy elhízzon!

Kirándulók érkezése Nagymarosra – 1909

Ha éltünk volna akkor, mi talán leginkább a Fogaskerekűre szavaztunk volna (lásd: borítóképünkön) egy szép napos vasárnapon – már csak azért is, mert akkor még gőzvontatással lehetett utazni, és mert úticélunknál aztán minden bizonnyal kaphattunk volna finom ételeket!

Ajánlott Cikkek