Budapest főváros automobiljai – 1913
Az utolsó békeév, amikor elindul valami Budapesten az automobilizmus terén is. A fővárosban – lévén egy közép-európai mértékkel mérve igen nagy ország fővárosa, ráadásul egy olyan országé, amely egy duális államalakult része – hihetetlen iratmennyiség keletkezett minden egyes nap. Ennek szállítására több fővárosi üzemeltetésű lóvontatású szállítókocsit és számos bérelt egyfogatút alkalmaztak, mígnem 1912. évi áprilisában bevezették az automobillal történő iratszállítást.
Borítóképen: Budapest főváros iratszállitó automobiljai – 1913
Mint az 1913-ra kiderült, az automobilok beváltak, ugyanis az iratmennyiség csak egyre nagyobb lett, de a szállításokat zavartalanul képes volt lebonyolítani az a három darab 16 lóerős MARTA-Westinghouse iratszállító autó, melyet erre a célra alkalmaztak.
Bár a név nem hat éppen nagyon magyarnak, tudni kell, hogy a MARTA a Magyar Automobil Részvénytársaság Arad rövidítése, a vállalatnak pedig Aradon volt a kifejezetten automobilok építésére felhúzott gyára, a Westinghouse pedig úgy került képbe – amíg csődöt nem jelentett… -, hogy az amerikai vállalat francia leányvállalatát is bevették az ügyletbe, cserébe annak vasúti berendezéseinek gyártási jogáért.
Ezek az iratszállító autók tehát magyar gyártmányú gépek voltak, és mint azt már 1913-ból megtudhattuk, funkciójukat hibátlanul ellátták. Nézzük meg kicsit alaposabban, mi is volt a feladat, és azt hogyan oldották meg ezek a remek kis gépek!
Ezek az autók alapvetően a közlönyök szétosztásának feladatát végezték. A kocsik limousine karosszériával voltak ellátva, amelynek hátsó része – ahogy az borítóképünkön is látható – iratszekrénnyé lett átalakítva. Az iratszekrény előtt ülés volt a kisérő hivatalnok részére. Naponta kétszer, reggel 9 és 12 órakor jelennek meg a kocsik a központi városház egyik udvarán, ahol megpakolták a gépeket.
Akkoriban a napi szállítás átlag 1.000—1.200 darab volt, ami elég munkát adott, de ekkoriban már a katonai behívók kézbesítése miatt ez a szám majdnem tízszeresére emelkedett!
A napi járatokra rendszerint két automobilt alkalmaztak, amelyek közül az egyik a Duna jobbparti, a másik a Duna balparti városrészekkel való összeköttetést tartotta fenn. A budai járat, amelynek állomásai az V., III., II. és I. kerület elöljáróságai a közmunkák tanácsa és a belügyminisztérium, naponta mintegy 45—50 kilométernyi utat tettek meg.
Ez lehet, hogy mai szemmel nézve nem sok, de gondoljunk bele, akkoriban, az automobilizmus kezdetén ez igenis komoly távolságnak számított, különösen a hegyes-dombos budai oldalon!
Ezzel együtt sem lehet azt mondani – különösen a teljesítmény függvényében! -, hogy túl takarékosak lettek volna ezek a gépek, hiszen a fogyasztást napi 10-12 literben adták meg, ami annyit tesz, hogy 100 kilométerenként 22-24 liter üzemanyagot égettek el a MARTA gépkocsik. De ez akkoriban nem számított különöse magas értéknek – ezt is látni kell!
A pesti járat VI. (akkor ez a belváros volt, hiszen Újpest csak 1950-ben csatlakozott Budapesthez) VII., VIII., X., IX. és IV. kerületi elöljáróságok és e kerületekben levő üzemeknek kézbesíti az ügyiratokat. E kocsik napi teljesítménye 55 kilométer, benzinfogyasztásuk pedig átlag 12 volt.
A három iratszállítóból tehát két darab volt szolgálatban, a harmadik mindig tartalékban volt, a sofőrrel együtt, de természetesen a szolgálatot mindig forgatták.
Ugyanily gyártmányú és azonos motorral szerelt két kocsi állt a fővárosi kenyérgyár rendelkezésére. Ezeket a kocsikat alacsony oldalfalú teherkocsikat nevezték és pótkocsival szerelvényben közlekedtek. Ezekre a kocsikra kosarakban rakták fel a kenyeret és szállították elsősorban a fővárosi kórházak, szegényházak, népkonyhák és a népszálló számára.
A kenyeret árusító helyekre, boltokba akkor még lóvontatású járművekkel szállították a kenyeret.
Szintén könnyű, 16 lóerős Westinghouse-kocsi állt rendelkezésére a fővárosi kolbászgyárnak is. A kocsi eredetileg hússzállításra volt szánva, de csekély teherbírása miatt erre a célra nem volt gazdaságosan alkalmazható. Ezért aztán csak a fővárosi hússzékek pótrendeléseinek szállítására használták ezeket, hiszen ezeknél a rendeléseknél fontos volt a gyors szállítás.
Nos, ilyenek voltak a főváros első automobiljai, melyeket a magyar MARTA gyártott Aradon.
Aztán jött a háború…:
