Bulcsú, a Magyar Törzsszövetség Árnyékában: Hatalom, Háború és Békéltetés Határvédelem a X. Század Közepén

A történelmi források által csak homályosan megvilágított alak, Bulcsú horka, aki a X. század közepén a magyar törzsszövetség egyik kulcsfigurájaként emelkedett ki, korszakalkotó szerepet játszott népe nyugati és déli területeken folytatott kalandozásaiban. A Balaton és a Zala közötti területekről származó horka a magyarság stratégiai érdekeinek előmozdításában és a törzsi fennmaradás biztosításában vállalt vezető szerepet. Bulcsú hadjáratai, melyek nem csupán zsákmányszerzési célokat szolgáltak, hanem megelőző stratégiai támadások is voltak, a német és bizánci birodalmak határain nyújtották ki fennhatóságukat.

Ezek a kalandozások azonban nem csupán a zsákmányszerzésre irányultak. A magyar törzsszövetség vezetői úgy vélték, hogy két nagy birodalom, a Német-római és a Bizánci Birodalom között szorongatott helyzetükben csak úgy őrizhetik meg függetlenségüket és biztonságukat, ha egyensúlypolitikát folytatnak, és megakadályozzák ezeknek a hatalmaknak a túlzott megerősödését. Valamint előrelátó határőrizeti szerepet is játszottak, egy előre tervezett stratégia mentén. A mai történészek végre felismerték, hogy a kalandozásoknak nevezett harcoknak komoly szerepe volt a határok megszilárdításában, bőven túlmutattak az egyszerű rablóhadjáratoknál.

Bulcsú, akit gyakran “Vérbulcsúként” emlegettek, katonai zsenialitása révén a magyar lovas hadseregeket vezette győzelemről győzelemre, kiterjesztve hatalmukat a Balkántól Itálián és Franciaországon át egészen a Pireneusi-félszigetig. 945-ben személyesen irányította seregeit a bizánciak elleni hadjáratban, ahol olyan félelmet keltett, hogy az ellenfél pénzért cserébe ötéves békét kötött a magyarokkal.

954-ben Bulcsú német területekre vezette csapatait, Karintián és Bajorországon keresztül Frankföld felé törve, majd utat tört magának egészen a mai Belgium területéig. A visszavonulás során azonban megpróbálkozott Cambrai ostromával, de sikertelenül, és ebben a harcban öccse is életét vesztette. Ezt követően, Franciaországot és Burgundiát feldúlva, csapataival Itálián keresztül tért haza.

Bulcsú 955-ben ismét hadjáratot indított, ezúttal Sváb területekre törve, és Augsburg ostromával próbálkozott. Ottó német király azonban felmentette a várost az ostrom alól, és a magyarokat súlyos küzdelemben legyőzte. Bulcsú is a győztesek fogságába esett, akik halálra ítélték. A hadvezér, a krónikák egybehangzó tanúsága szerint, vezértársával, Lehel-lel együtt az utolsó pillanatig bátran és méltósággal szembenézett sorsával, még legyőzőiket is szidalmazva.

Bulcsú élete és halála egy olyan időszakot ölel fel, amely kritikus volt a magyar történelemben, és egyben emlékeztet minket a középkori Európa politikai és katonai viharaira. Ebben az összefüggésben a horka és társai nem csupán kalandozók, hanem stratégák is voltak, akiknek tevékenységei meghatározták a magyar államiság korai évszázadait.