Magyarság Történelem

Bűnügy, 1932: A detektívek egy Rába-autót figyelnek!

Egy érdekes bűnügyre bukkantunk 1932-ből, melyben szerepel egy bizonyos Rába autó, de természetesen magának a gépjárműnek semmi köze a bűntényhez, a derék teherautó csak vitte az árut, ahogy máskor is, sok-sok kilométeren át.

Borítóképen: Rába-Krupp teherautó, 1930

Dengyel Györgynek egy Rába teherautója volt, amelynek az oldalai különleges módon olyan magasan voltak megépítve, hogy a nagy boroshordókat is eltakarták.

A detektívek a városi vámnál már előzőleg elhelyezkedtek és ügyelték a Rába autósorsát. Észrevették, hogy amint a kocsi megérkezett a városi vámhoz, a szolgálatot teljesítő javadalmi őrök barátságosan üdvözölték az autón ülő Dengyel György autófuvarozót, aki benyúlt a pénztárcájába, kivett egy bankjegyet, átnyújtotta és a javadalmi őrök tisztelgése közben szépen tovább hajlott anélkül, hogy a teherautó tartalmát megvizsgálták vagy adónyugtát kiállítottak volna. A lesben álló detektívek a teherautót azonnal feltartóztatták és őrizetbe vették a javadalmi őröket is.

Most már percek alatt sikerült tisztázni a tényállást. A javadalmi őrök egy 100 pengős bankjegyet kapntak is ezért engedték adófizetés nélkül a határon keresztül a borszállítmányt, amely után 571 pengő adót kellett volna fizetni.

Ez egy adócsalás, illetve megvesztegetés, a másik oldalon pedig hivatali visszaélés, de történet korántsem állt meg itt! Belép a történetbe egy újabb korrupt hivatalnok…:

Kihallgatása során Dengyel bevallotta, hogy SternDezsővel, a Mavart ceglédi fiókvezetőjével rendszeres öszszeköttetésben állott és Stern megfelelő jutalék ellenében a nála jelentkezett feleket elküldötte Dengyelhez és így a konkurens kezére játszotta a szállítási megbízásokat. Sterntudta, hogy Dengyela pesti javadalmi őrökkel összeköttetésben áll és az általa küldött felek után ennek megfelelően kért részesedést.

Igen, a MAVART (Magyar Vasutak Autóközlekedési Részvénytársaság) nem csak személyszállítási feladatokat látott el ott, ahol nem volt vasút, hanem teherfuvarozással is foglalkozott – mint az kiderül korábbi cikkünkből:

Adott tehát egy MAVART alkalmazott, aki az őt alkalmazó cég helyett – jó pénzért persze! – a konkurens vállalkozónak adja át a fuvarokat, illetve ott vannak a javadalmi őrök, akik nem fizettetik meg az adót – persze jó pénzért! -, és máris adott a mai szóhasználattal élve jövedéki adó csalás! De még itt sem áll meg a történet…

Dengyel nem csak Ceglédről szállított, hanem Kecskemétről és Jászberényből is, az egész környék hozzáfordult borszállítások ügyében és ezeket a megbízásokat nagyon olcsón vállalta.

Tehette, hiszen nem fizette meg az adót… De ez még mindig nem elég, a nyomozás során kiderült még egy és más!

Az ország más vidékéről is azonban hasonló módon szállítottak bort, sőt húsárut is Budapestre. Monoron például Schrankó Mihály autófuvarozó dolgozott, <…> Tápiógyörgyén MeggyesFerenc autófuvarozó két teherautóval hasonló módon rendszeresen szállított a környékről a főváros területére.

Az adó megfizetése nélkül máris olcsó a fuvar, de van egy komoly bökkenő. Igen, az a fránya adónyugta, aminek bizony kísérnie kellett az árut, de ezekben az esetekben nem kerültek kiállításra… Márpedig az árut valahogy el kellett passzolni – méghozzá olyan, a kiskereskedelmi értékesítést folytatók számára, akik „elfelejtették” ellenőrizni az adónyugta meglétét…

Budapestet komoly kár érte, bár arról nem számol be a lap, hogy mennyi áru volt érintett, és hogy mennyi adóbefizetés maradt el, de azt tudjuk, hogy a már említett fuvarozók előzetes letartóztatásba kerültek, és erre a sorsra jutott a javadalmi őrség három hivatalnoka (értsd: magasabb beosztású felettesek), illetve harminc javadalmi őr is. És ez az a pont, ahol kiderült, mit is ért az a bizonyos 100 pengős bankjegy a javadalmi őrök számára, ugyanis a megfogyatkozott állomány okán felvételt hirdettek a javadalmi őrökhöz:

A javadalmi őrök 160 pengő havi kezdőfizetést kapnak, azonkívül egyenruhát és két pár cipőt évente. Beosztásuk mellett azért részesülnek ilyen aránylagosan kedvező elbánásban, mert a megkörnyékezés ellen akarták őket ilyen módon biztosítani.

Hát… ez bizony édeskevés, ha azt nézzük, milyen keresetük lehetett az adócsalással, de érthető, az államot, vagy éppen Budapest városát akkor sem verte fel a pénz, így nem igazán tudtak többet fizetni.

Azt tehát tudjuk, hogy mi lett a sorsa a csalássorozatban érintettek egy részének, de hogy a láncolat végén állókkal mi lett, sajnos nem tudjuk, ugyanis még tartott szerepük tisztázása a cikk megjelenése idején.

Lamotte Károly városi tanácsnok Mátonfy tanácsjegyzőt megbízta azzal, hogy a város részéről a vizsgálatiján vegyen részt, ugyanakkor a pénzügyigazgatóság utasítást kapott, hogy a fővárost ért nagy károsodás, illetve adócsalás miatt a jövedékivizsgálatot indítsa, meg. Ez a nyomozás a rendőrséggel karöltve történt és ennek során megállapították, hogy 38 fővárosi vendéglős rendszeres összeköttetésben állt azokkal azautófuvarozókkal, akik adócsalás és megvesztegetés révén hozták be a bort.

Ha ilyen számban voltak érintettek a láncolat végén, azok, akik végül eladták a termékeket, sejthetjük, hogy ez egy elég komoly kárt okozó csalássorozat volt. Hogy miért gondoltuk mindezt megosztani a kedves olvasóval?

Nos, leginkább azért, hogy láttassuk, minden korban megvoltak a sötét figurák, mindig volt, aki a törvényeket áthágta, úgy tűnik tehát, hogy vannak dolgok, amik nem változnak…

A cikk forrása: Magyarország – Reggeli Magyarország, 1932. november 15.-i, 256. száma

Ajánlott Cikkek