Hírek

Cамый большой, azaz a legnagyobb: An–225 Mrija

NATO kódja szerint Cossac, azaz Kozák. 640 tonnás (!!!) felszálló tömegével ma a legnagyobb repülőgép, ami szolgálatban áll. Bár a második világháború után épített és mindössze egyszer repült Hughes H–4 Hercules fesztávja viszont meghaladta az An–225-ét, más méreteket, és tömeget tekintve még ma is a legnagyobb az 1980-as évek végén kifejlesztett monstruózus szerkezet. Bár mindössze egy üzemelő és egy részben megépített példánya van (ez utóbbit egy 2016-os döntés szerint be akarják fejezni kínai export céljából) egy 2019-es alapos felújítástól eltekintve folyamatosan üzemel.

Bár szállító repülőgépről beszélünk, kifejlesztése kifejezetten katonai célokat szolgált. Ma már ugyan kifejezetten békés célokra használják (a COVID-járvány alatt több utat teljesített orvosi felszereléseket szállítva), de a múlt század ’80-as éveiben minden a csillagháborús program körül forgott. Ennek része volt az Űrsikló (Space Shuttle) program, amit még az Apollo-program befejezése előtt, 1968 tervezni kezdtek. 1972-ben aztán a NASA a Kongresszusnak benyújtott jelentésében a következőket írta:

„A Space Shuttle program elsődleges célja egy olyan új szállítási eszköz biztosítása, amely: (1) jelentősen csökkenti az űrkutatási műveletek költségeit és (2) biztosítja a jövőben felmerülő tudományos, honvédelmi és kereskedelmi felhasználások megvalósítását.”

1976-ra megépült első űrsikló az Enterprise lett, ami ugyan nem volt röpképes, de rengeteg tesztet hajtotta végre vele. Az első röpképes űrsikló így a Columbia lett, 1979 márciusában szállítottak a Kennedy Űrközpontba, 1982-ben megépül a Challanger, 1983-ban a Discovery, 1985-ban pedig az Atlantis. Az eredetileg tervezett 5,5 milliárdos költségek ekkorra már bőven 10 milliárd felett jártak…

A Discovery indítása (STS-121)

Legelőször a Columbia repült az űrben 1981. április 12–14. között, fedélzetén John Young parancsnokkal és Robert Crippen újonc űrhajóssal.

Az űrrepülőgépes program előrehaladását nagymértékben visszavetette a Challenger 1986. január 28-án bekövetkezett tragédiája (STS–51–L).

1988-ra kijavították az űrrepülőgép-rendszer hibáját, és ismét megindultak a repülések. A Discovery 2011. február 24. és március 9. között (STS–133), az Endeavour pedig 2011. május 16. és június 1. között (STS–134) tette meg utolsó útját. Az Atlantis 2011. július 8. és 21. között járt utoljára az űrben (STS–135).

STS-51-L, a tragikusan rövid bevetés

Persze ne gondoljuk, hogy a Space Shuttle program békés kutatás céljából jött létre! A csillagháborús tervezet – Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (angol nevén Strategic Defense Initiative, rövidítve SDI – Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére indult el 1983. március 23-án.

Az SDI célja földi és űrbéli telepítésű fegyverek használata volt stratégiai atomfegyvereket hordozó ballisztikus rakéták ellen.

Igen, a nagy magasságú bombázók kora után következett az űrkorszak a fegyverkezésben is. A program célja természetesen nem „csak” a fentiekben megfogalmazott katonai jellegű volt, kifejezetten azt várták az igen költséges „katonásditól”, hogy a Szovjetunió beadja a kulcsot, gazdaságilag totálisan kimerül. A számítás bejött…

De előtte még azért megmutatták a szovjet mérnökök, hogy mire lennének képesek, amennyiben olyan forrásokkal rendelkeznének, mint amerikai kollégáik.

A Buran űrhajó hangár Baikonur-ban, 2019 és a korábbi indítás felvételei

Bár sokan azt hiszik, hogy az An-225 arra került kifejlesztésre, hogy arról indítsák a Buran-t, de ez nem így van. A félreértést az okozza, hogy korábban voltak tesztek a Spiral-terv keretében repülőgépről indítható űrrepülőgéppel (a Bor sorozat tagjai), ahol a repülőgép volt az első fokozat, onnan pedig az oroszok által űrcsónaknak nevezett szerkezet már kiléphetett az űrbe.

A Bor-4 makettek jártak is az űrben, Kozmosz-1374 néven például 1982 június 3-án 88,9 percet töltött 225 km magasságú pályán, de a programot mégis leállították. Itt a hordozó repülőgép minden bizonnyal a Mjasziscsev VM–T Atlant volt.

Nem gyenge ez a gép sem…

A Buran-t tehát ugyanazon módszerrel indították, mint az amerikai űrsiklókat. Az hordozórakéta, az Enyergija túlszárnyalta úgy teherkapacitásban, mint technikai képességben a Saturn V rakétát, így ez a valaha épített legerősebb és legösszetettebb hordozórakéta a világon. Az utolsó változat volt a legerősebb. Nyolc Zenyit rakétával és egy Enyergija–M felső fokozattal a Vulkan (hasonló név a korábban törölt óriásrakétával) vagy Herkules változat 175 tonnát indíthatott volna alacsony pályára.

Egyes elemzők szerint az Enyergija és a Buran hatalmas fejlesztési költségei vezettek el végül a Szovjetunió gazdasági összeomlásához (a fejlesztési költségekről van szó, nem a működtetésről).

De nézzük most már a világ legnagyobbját, nézzük, mit tudunk az An-225-ről! A tervezőmunka 1985-ben kezdődött el Petro Balabujev irányításával. A gép főkonstruktőre Viktor Tolmacsov volt. A repülőgép megépítéséig mindössze három és fél év telt el. A rövid fejlesztési idő mindenekelőtt annak volt köszönhető, hogy a repülőgép alapvetően az An–124-en alapul, így annak számos berendezését és részegységét – például a hajtóműveket is – alkalmazzák. A repülőgép első repülésére 1988. december 21-én került sor Kijevben. 1989 márciusában 500 tonnás felszálló tömeggel több repülési világrekordot állítottak fel vele.

Az An-225 elstartol

Az An–225 törzse az An–124-től származik, annak meghosszabbított változata, a két repülőgép törzsének keresztmetszete megegyezik. A törzsben kialakított hermetizált (túlnyomásos) tehertér hossza 43 m, szélessége 6,4 m, magassága 4,4 m. A tehertér fölötti törzsrészben 60–70 fő szállítására alkalmas utasteret alakítottak ki. Futóművét ugyancsak az An–124-től örökölte, de annak öttengelyes elrendezése helyett héttengelyes főfutója van. Az utolsó négy futótag elfordítható, a földi manőverezés megkönnyítése érdekében maguktól beállnak a kívánt irányba. A repülőgép a földön 60 m átmérőjű körön tud megfordulni.

Az An–225-be az An–124-nél is alkalmazott, a zaporizzsjai Motor Szics által gyártott Lotarjov D–18T kétáramú gázturbinás sugárhajtóműveket építették, a nagyobb felszállótömeg miatt azonban négy helyett hat hajtóművet kapott a gép, amelyekből 3-3 db-t függesztettek a félszárnyak alatti pilonokra. A hat hajtómű össz-tolóereje 1377 kN.

Pihe-puha landolás olyan 500 tonnával…

Jelenleg egyetlen működő példánya üzemel az An–225-nek. Egy második példány építését is elkezdték Kijevben az 1980-as évek végén, de a Szovjetunió felbomlása és a Buran-program lezárása miatt a majdnem kész repülőgépet nem fejezték be, és az üzemképes első példány is hangárba került, később a hajtóműveit kiszerelték és An–124-ekbe szerelték be őket. Szerencsére az oroszok nem feledkeztek meg a gépről, ami egy alapos „tuning” után 2001. április 26-án a típus megkapta a nemzetközi légialkalmassági bizonyítványt.

És mi adja az aktualitást a gép bemutatásához? Nos, a félkész példányt jelen állás szerint befejezik, és exportra megy, Kínába. Putyin elnök a napokban jelentette be – amit persze mindenki tudott… -, hogy teljes katonai, védelmi együttműködést folytatnak Kínával a fejlesztések terén!

Igen, még október közepén történt, hogy Kína valami olyan fegyvert próbált ki, amitől Washingtonban sikítófrászt kapott az USA hadvezetése, és rohamtempóban megy a kínai űrprogram is. Újabb próbatétel előtt áll tehát az Egyesült Államok, és ha azt állítjuk, ilyen komoly kihívás előtt még soha nem álltak, nem hisszük, hogy messze vagyunk az igazságtól!

Úgy tűnik tehát, hogy ismét az űrverseny lesz az, ami eldönti a világelsőséget!

A végére egy kis extra. Az orosz elnöki repülőgép, egy Iljusin Il–96-300PU, amit kifejezetten Putyin elnök számára alakítottak ki. Akár itt is találkozhat Hszi Csin-ping kínai elnökkel és akár nagy dolgok is eldőlhetnek itt…:

Ajánlott Cikkek