Tájak/korok Történelem Világ

Catalaunum: Atilla és Aetius csatája

Attila (a nyugati írásmód szerint), a hun király, aki közel két évtizeden keresztül uralkodott (434-453), többnyire békés viszonyt ápolt a Nyugatrómai Birodalommal. Ebben az időszakban a császárság nyugati részét Flavius Aetius irányította III. Valentinianus császár helyett. Aetius hosszú időt töltött a hun király, Rúga, udvarában, és jó kapcsolatot ápolt Attilával. Ennek köszönhetően a rómaiak hosszú ideig elkerülhették a nomád népek támadásait, természetesen évi adó fizetése árán – írja a Rubicon.hu.

Borítóképen: A nagy csata Catalaunumnál (13. századi miniatúra)

A viszony 451-re romlott meg, amit a későbbi történetírók két okra vezetnek vissza. Az egyik verzió szerint az új bizánci császár megszüntette a hunoknak fizetett adót, míg a másik verzió szerint Valentinianus nővére, Honoria okozott problémát. Az eset azért történt, mert Honoria fel akarta bontani egy idős római szenátorral kötött házasságát. Ezért küldött egy gyűrűt Attilának, mint hozományt, és felajánlotta a nyugati birodalom felét.

kép wikipedia

Miután Attila, a hun király hiába követelte Honoria kezét Valentinianustól, bosszúhadjáratot indított a Gallia provincia kifosztására.

Több törzs csatlakozott a hunokhoz, és Attila serege felgyújtotta többek között Argentoratumot (Strasbourg), Augusta Treverorumot (Trier), Rotomagust (Reims) és ostrom alá vette Aurelianit (Orléans-t) is, mielőtt Aetius megérkezett volna a felmentő seregével. Amikor Attila meghallotta Aetius érkezéséről szóló híreket, észak felé vonult, és a mai Troyes közelében található, pontosan meghatározhatatlan Catalaunumnál állta meg a rómaiakat. A későbbi krónikások hatalmas összecsapásról számoltak be, ahol több százezres hadseregek küzdöttek egymással 451. június 20-án, azonban a valóságban csak legfeljebb 30-50 000 katonával találkozhattunk a csatatéren.

Az ütközet reggelén Attila, aki védekező stratégiát választott, szekérvárat épített a harcmező egyik felén, és ott várt a fejleményekre. Késő délelőtt Aetius mozgósítani kezdett, majd felajánlotta a csatát, amit Attila elfogadott, és frontális támadást indított a rómaiak ellen. Későbbi elemzők szerint Attila hibát követett el ezzel a döntéssel, mivel bekerítő hadmozdulatokkal akár az egész ütközetet is eldönthette volna. A közvetlen támadás azonban végül őrült vérengzésbe torkollott.

Miután Attila szövetségesei szétszéledtek és menekülésnek indultak a csatatérről, maga a király is a visszavonulás mellett döntött. Súlyos veszteségek árán végül a szekértábor falai mögött talált menedéket. A csata még a sötétség beállta után is folytatódott, és a harcmezőn olyan nagy volt a káosz, hogy Thorismund, Theoderik, a vizigót király fia véletlenül bejutott a hun táborba, ahol majdnem életét vesztette.

Miután elült a csatatér zaja, Attila és seregei a szekértáborban várták a szövetségesek végleges támadását.

A római vezér azonban a következő napra politikus szerepbe bújt: úgy látta, hogy hasznosabb tárgyalásokat kezdeményezni Attilával és inkább hatalmi egyensúlyt keresni. Eközben a szorult helyzetben lévő hunok egyre várakozóbbá váltak a római támadásra, de három nap elteltével azt tapasztalták, hogy az ellenséges erők elhagyták a catalaunumi mezőt. Tehát téves az állítás, miszerint a hunok súlyos vereséget szenvedtek volna Galliában: ezt semmi sem cáfolja hitelesebben, mint Attila következő évi hadjárata Itália ellen.

rubicon, arcanum

Ajánlott Cikkek