Szokás az úrbéri rendeletet röviden úgy értékelni, hogy az csökkentette a jobbágyterheket, illetve célja a jobbágyok jobb állami adóképességének biztosítása volt. De ez csak az érem egyik oldala, így véleményünk szerint igenis van annak értelme, hogy összefüggéseiben vizsgáljuk a témát.
Magyarság
Az első vár Árpád-kori eredetű, motte típusú földvár volt, amely a Rinya bal partján valamikor a 11–13. század körül keletkezhetett és még a Tibold nemzetség tagjai, Babócsa egykori birtokosai építették, akiknek itt volt a birtokközpontjuk is. Ez a vár a későbbi „Török-várnak” az úgynevezett elővára volt. Ez a korai vár 30 méter × 35 méter széles lehetett, a Rinya holtága
Nagy Imre vicclapja, az Ojság című lap a korban igen népszerű műfajt képviselt, és nem állt távol tőle a vaskos tréfa sem… Ebből idézünk egyet, aminek későbbi variánsait egyébként ma is mesélik: Borítóképen: Egy korabeli “Hacsek és Sajó” ábrázolás Egy tanfelügyelő ellenőrző útján meglátogat egy falusi iskolát és miután meg akarja ismerni a gyerekek nyelvtani
„Nem lesz haszontalan dolog visszaszállani magyar történelmünk halhatatlanjaihoz, a kurucvilág hőseihez, Rákóczihoz, a vezérlő fejedelemhez, nagy Bercsényi Miklóshoz, Vak Bottyán, Ocskay László, Balogh Ádámhoz, Bezerédj Imréhez, a Csákyak, Forgácsok, Eszterházyakhoz és a többi vitézlő kuruchoz. Azokhoz a históriai bronzkolosszusokhoz, akiket sem meghajlítani, sem
A Budapesti Hírlap 1911. február 2.-án megjelent száma egy igen „érdekes” kor eseményeit boncolgatja, amiből kitűnik, hogy a török hódoltság korában hogyan „segítette” Magyarországot a bécsi udvar, és mi volt a célja álságos működésének. Borítóképen: Hans von Aachen – Rudolf császár portréja Buda 1541-es elfoglalása után bizony elég rossz helyzetben volt az ország –
Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.
Jókai-bableves Jókai Mór regényíró nevét őrzi. Az író kedvenc eledele volt a füstölt zsenge szopósmalac körömmel együtt főtt bableves. Jókai „reggelire legszívesebben paprikásszalonnát evett papramorgóval, s 79 éves korában a disznókörmös bablevest tartotta a legkívánatosabb eledelnek”. Borítóképen: Az irodalom és a gasztronómia – hála nagyjainknak! – mindig is kéz a
„Megjegyzések a nagyobbik csernyigovi ivókürtről. <…> A két ezüstdíszű ivókürt képszalagját elsőnek Tolszoi-Kondakov Dél-Oroszország régiségeinek bemutató kötete tette közzé, különösen miután a kötet francia fordításban is megjelent. Ez az összefoglaló mű tárta először a kutatók és az érdeklődők elé azt a művészetet, amelyet a szkíta kortól kezdve később „nomád
Utazó, felfedező, netán kalandor? Utóbbit biztosan kizárnánk, ugyanis nem önszántából indult neki a világnak, bár meg kell jegyezni, hogy addig sem ült egyhelyben, amíg felségsértésért (!!!) megfosztották birtokaitól, és száműzték birodalma területéről és száműzték a Habsburg Birodalom területéről! Borítóképen: Benyovszkí Móric Nyilván nem volt irigylésre méltó helyzetben,
Mint nagy kolbászfogyasztók, bizton állíthatjuk, hogy ez nem hitvita, valóban van különbség a két kolbász között, de a feleületes szemlélő – és ízlelő – számára ez nem biztos, hogy nyilvánvaló… Bár ezek a kolbászok hungarikumok, jogvédelmi oltalom alatt állnak, készítésük – magyar mértékkel csak… – 140-150 évre tekint vissza. Borítóképen: Kép a Csabai































