Talán nem mindenki tudja, de a Ganz (1919-ig Ganz-Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., utána 1949-ig Ganz és Társa Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.) igen komoly szerepet játszott a világ motorgyártásában, illetve a motorok fejlesztésében. Ezúttal a hőskorba megyünk
Nagyjaink
„Hajtány (draisin): A vasutak nyilt vonalának megvizsgálásakor a pályafenntartó közegek vagy a beteget látogató pályaorvosok hajtányokon utazzák be szolgálati szakaszukat. A hajtány négykerekű járómű, melyet a középen álló négy munkás (…) emeltyüknek előre-hátra tolásával hajt. Az utasok részére a hajtány elején és hátsó részén háttámmal ellátott ülések vannak” – írja a
Hogy miként jön témánkhoz az egyházi szertartás idézett mondata? Nos, ezzel zárja írását Dr. Pávai Vajna Ferenc magyar királyi főbányatanácsos-főgeológus, amikor arról ír, hogy miként fedezte fel, és milyen mértékűre becsüli az Alföld gázkészleteit. Miért volt olyan fontos ez akkoriban, hogy egyenesen egy egyházi szertartás mondatával fejezte be cikkét? Nos, erre is
A Ganz története sajnos már régen lezárult, azzal együtt is, hogy még mindig vannak utód-vállalatok. Ennek oka, hogy maga a gyár, amit 1844-től folyamatosan fejlesztettek, 1959-ben pedig összevontak a MÁVAG-gal, hogy még nagyobb, még hatékonyabb legyen a két vállalat, ma már nem létezik. Írásunkban a Ganz történetét elevenítjük fel – természetesen nem apró részletességgel,
Tíz osztrák és négy magyar versenyző tette meg hibapont nélkül az Alföld-Alpesi Túrautat. Ez szép. Borítóképen: Az eredményközlés! Ennél is szebb, hogy a versenyt magyar ember, Balázs László nyerte meg, méghozzá egy jeles magyar gyárosnak, Balázs Hugónak, a Magyar Fémlemezipar Rt. vezérigazgatójának fia, aki maga is tevékeny részt vesz a vállalat ügyeinek intézésében. De a
Talán éppen az első autógyár, a MARTA, és a győri Magyar Waggon- és Gépgyár kivételével szinte minden karosszéria-építéssel foglalkozó vállalat Budapesten működött, hiszen itt – különösen a VIII. kerületben – nagy hagyománya volt a fogatolt kicsik építésének, és az ezzel foglalkozó vállalkozások sok esetben váltottak autókarosszéria gyártásra. Borítóképen: A szegedi Hodács
Ifjabb Misura Mihály Isztebnében született 1891-ben. A település a Zsolnai kerületben, az Alsókubini járásban található, de idősebb Misura Mihály a Kölber gyárban tanult, és 1883-ban önaállósította magát. A századfordulón már Budapesten találjuk, ahol már fiát is bevonta az üzemi munkába. Borítóképen: „A Máv menetjegyiroda (Ibusz) idegenszállító autóbusza. A világhírű A.
„Megdöbbenéssel vettük 1921 tavaszán a hírt, hogy a villamos elütötte és pár órai haláltusa után április 1-én örök nyugalomra tért a szakadatlan munka tevékeny embere. A magyar prsecisiós mechanika alapítóját és tanítómesterét vesztettük el benne; tehetséges, buzgó és önzetlen segítőtársunkat a fizikai és technikai tudományos kutatásokban és gyakorlati mérésekben” – írta a
„Az első magyar villamosmozdony most épül a Ganz-Danubius gyárban KandóKálmán vezérigazgató tervei szerint. A villamos mozdony az elsőlépést jelenti vasutaink elektrifikálása felé. Hogy ez milyen gazdaságosnak ígérkezik, kitűnik az eddig végzettszámításokból, amelyek szerint a MÁV 1400 km. hosszú vonalának villamosüzeműbe való átalakítása esetén évenkéntnyolcszázezer tonna
A Metallo karosszériagyár nem csak azért került be sorozatunkba, mert egyike volt a legjobb karosszériaműhelyeknek, hanem azért is, mert a vállalat neve szorosan összefonódott a magyar zseni Piltzer György nevével, aki az acélvázas karosszéria-építés terén messze megelőzte korát – de itthon mintha nem ismerték volna fel ennek jelentőségét… Borítóképen: Egy Metallo hirdetés