Igen, ez a vállalkozás talán a legpatinásabb mind közül, hiszen Kölber Kázmér még 1784-ben (!) nyitotta meg bognárműhelyét Pesten! A vállalkozás folyamatosan működött, fejlődött, olyannyira, hogy a 19. század végére már udvari beszállítóként több, mint 130 munkást foglalkoztattak. Ekkor Kölber
Történelem
Minisorozatunk első részéből megtudható, hogy a Magyar Nagydíj megrendezésének háromszor futott neki a KMAC, de végül csak úgy sikerült aztán 1936-ban megrendezni, hogy az első jelentkezést a versenysorozatba tulajdonképpen törölték, ugyanis a fő szervező, a AIACR elfogadta a magyar jogászok érvelését, miszerint rajtunk kívülálló okok miatt nem sikerült akkor a rendezés.
„A felszabadulás után üzemünk gyors fejlődésnek indult, a 3 éves terv alatt 267 autóbuszt gyártottunk, az első 5 éves tervben 4262 darabot. Üzemünk fennállása óta már túlhaladtuk az ötezredik autóbuszt. Eddig 12 típusú autóbuszt gyártottunk, 27 változatban. És emellett több ezer különleges gépkocsit, 60 féletípusban” – írta Marián István a Többtermelés című kiadványban,
„Magyarország körülbelül két esztendeje aktívterület az automobilizmus számára. Az ezerkilencszáztizenegy előtt lefolyt két év igazán csak arra volt jó, hogy halvány, rendkívül halvány kontúrokban képet adjon Németország, Franciaország hegemonikusan előretörő automobil kultúrájáról. <…> A luxus autógyártás mindazonáltal korántsem szünetelt a magyar gyárakban, csak a
Az indulás kissé féloldalasra sikeredett, ennek okait pedig érdemes kicsit boncolgatni, mert bizony igény az volt ám a fuvarokra, legyen az személyszállítás, vagy árufuvarozás, ellenben az ehhez szükséges eszközök, na meg a kapacitások és persze a pénz sokáig nem álltak rendelkezésre megfelelő mennyiségben. Borítóképen: Az új (magyar és külföldi) teherautók beszerzése
Azt már a második világégés előtt sem lehetett mondani, hogy az országban megfelelő mennyiségben rendelkezésre álltak a különféle közúti gépjárművek, de a háborús károk még azt az állományt is erősen megtépázta. Hiába futtatták fel a termelést, a gyárak szinte kizárólag a katonai igényeknek megfelelő gépjárműveket állítottak elő, melyekből alig pár darab maradt…
A háború természetesen a személy- és teherfuvarozást sem hagyta érintetlenül, szinte a nulláról kellett elkezdeni, és persze az akkori vezetők a működést totálisan más alapokon képzelték el, mint a korábbi rendszerben. Ez pedig elég komoly változásokat generált… Borítóképen: Ikarus 30 a gízai piramisoknál – 1950 A közhasznú autóközlekedés úgy igazán 1948-ban indult
Talán a legtöbban az Uhry céget, vagy éppen utódját az Uhri testvérek karosszériagyárát ismerhetik, ugyanis a két testvér két gyára, az Uhri Testvérek és a Repülőgépgyár Rt. (utóbbi nem keverendő az állami Dunai Repülőgépgyár Rt.-val, melyhez a motorokat és egyéb alkatrészeket a Weiss Manfréd gyártotta), valamint az autóhűtők gyártására specializálódott (de szintén a
Az idők során rengeteg felállással próbálkoztak a személy- illetve teherfuvarozást bonyolító vállalatokkal. Olybá tűnik, soha nem volt valamiért megfelelő a felállás; ha egy állami vállalat volt, azt szétbombázták, ha területi szinten több vállalatra osztották a vállalatokat, akkor azokat feladataik mentén vonták össze egy-egy országos hatáskörű vállalatba, hogy aztán azok
’56 után világossá vált, hogy az addigi gyakorlatokat nem lehet követni, mert… Mert az az akkori elit bukásához vezetett volna, de – miután a „szereposztás” régen eldőlt a háború végi konferenciákon… – nem történt volna semmi, csak még több vér folyt volna… De az akkori vezetés ragaszkodott hatalmához, ezért más eszközökhöz folyamodott – miközben a […]