Tudjuk, ma már ilyen nincs 😉. Ha meg mégis, akkor nem mindegy, hogy ki kémkedik, és ki után, ki és mit tud meg! És ez még akkor se mindegy, ha ma már nincs ilyen… Amikor volt, hogy volt? Erre idézünk egy cikket 1937-ből, a Pesti Naplóból, Fenyő József szerzőtől. Borítóképen: Arkwright
Történelem
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legtragikusabb napja volt február 2-a, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja a zentai magyarság történelmében. Közel 3000 helybéli polgárt végeztek ki ezekben a napokban, így Véres Gyertyaszentelőként épült be a Tisza-parti város emlékezetébe. Mi most Magyar Gyula szavait idézzük a Pesti Hírlap 1894 február 2.-án
A Századunk című politikai folyóirat 1842. januári 6.-án megjelent 2. száma egy érdekes cikkel jelentkezett, melyben a földbirtok és az arisztokrácia kérdéskörében fejti ki véleményét. Számunkra mindenképpen érdekes tény, hogy már a ’48-as események előtt igen komoly vita volt azzal kapcsolatban, mit jelent a haladás, és ki hogyan képzeli azt el. A következőkben a cikk
Az ország negyedik legnépesebb városa Budapest, Debrecen és Szeged után, agglomerációval együtt Budapest és Debrecen után a harmadik legnagyobb, illetve a második legnagyobb belterülettel/beépített területtel rendelkező város Magyarországon Budapest után. Borítóképen: Miskolc látképe az Avasról – ~1900 De nem mindig volt ez így! Miskolcnak az 1870-es években alig
1999 február 1. Kárpáti Rudolf halálával a klasszikus magyar kardvívás utolsó nagy egyéniségét is elvesztette. A méltán három testőrként emlegetett gárda másik két tagja, Gerevich Aladár és Kovács Pál után utolsó mohikánként távozott a hatszoros olimpiai bajnok… Borítóképen: A 2. helyezett Wladimiro Calarese gratulál a győtes Kárpáti Rudolfnak az 1960-as Olimpián (a
„Geysa szó (a Névtelen jegyzőnél), és Geyche vagy Geycha (a későbbi krónikákban) megfelel a mongol geikcsi szónak, mely fénylőt, vagy geikszen szónak, mely világosodottat jelent <…> A geikcsi és geikszen a mongolban részesülő, amaz a jelenben, ez a multban, az igető „gei”, annyi, mint fényljél, fényeskedjél; fény” – írja Czuczor Gergely és Fogarasi János, illetve
Mióta használják őseink a jurtákat? Milyen rend uralkodott bennük? Hogyan rendezték be? Volt-e bennük tisztálkodási lehetőség? Elismerően nyilatkozott-e a jurtákról a Bizánci császár? Mennyi időt vett igénybe a felállításuk és lebontásuk? Mi a különbség a kelet- illetve a közép-ázsiai jurták között? Hány teve kellett a szállításukhoz? Ezekre, és hasonló kérdésekre válaszol
„A szelíd dombokkal övezett települést mindössze százharmincan lakják. Az itt élő emberek hagyományokhoz való hűsége meglepi az idegent. A környék bővelkedik értékekben: Kelemér őrzi Tompa Mihály költői munkásságának emlékeit és itt található a Mohos tavak Európa-hírű tőzegmoha lápja is” – írja Kerékgyártó Mihály a Szabad Föld 1986-os 27. számában. Borítóképen: Gömörszőlős
Régen minden jobb volt? Nem feltétlen, de az biztos, hogy 60 évvel ezelőtt igen komoly tél volt, ugyanis a Balaton jegére expedíciót szerveztek, hogy hosszában a jég hátán átgyalogolják azt a 70 kilométeres távot, amit a bátor vállalkozók kitűztek maguk elé. Borítóképen: A Turista beszámolójának illusztrációja 1963-ból Nos, mielőtt tovább mennénk, jegyezzük meg, hogy
Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.