Magyarországon először Martinovics Ignác szerkesztett egyfajta cséplőalkalmatosságot, ez azonban nem terjedt el, jobbára technikatörténeti érdekességként ismert. A Meikle-féle verőléces cséplőgépek első lóhajtású példánya 1802-ben jelent meg az országban, de a század első évtizedeiben igazán
Történelem
Herman Ottó „A magyarok nagy ősfoglalkozása” című műve (leginkább tanulmány-gyűjteménynek nevezhetnénk, bár egyes részei szervesen egymásra épülnek) 1909-ben jelent meg, melyben nem is feltétlen foglalkozásokról ír, hanem egyrészt a Kárpát-medence geológiájáról, másrészt pedig a magyar állattartással, és annak fejlődésével, de nem maradnak ki művéből azok a társadalmi
Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hívatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. […]
A Karikást nem feltétlen sorolnák a fegyverek közé, de valóban értő kézben komoly fegyverré válhat ez, a fő funkcóját tekintve állatterelő eszköz. Természetesen a Karikással kapcsolatban is keressük az igazi szakértőket és leírásaikat amiket szívesen közre adunk . Addig azonban amíg ezek nem állnak rendelekzésre, egy kis ismertető. Az interneten fellehető rengeteg videó
Talán sokan nem ismerik azokat a gépeket, amiket itthon gyártottak, hiszen sokuk nem élt meg nagy karriert, vagy olyan második világháború előtti konstrukciók voltak, amiket a kommunista rendszer ugyan felhasznált, de eredetijüket nem nagyon említették… Borítóképen: Csepel D-944.00 PSZH (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Cooper6) A magyar harcjármű-gyártásban a
A Magyar Honvédség történetének legnagyobb katasztrófája volt a II. magyar hadsereg 1942-43-as doni kiküldetése. A német parancsra a második világháború keleti frontvonalát jelentő Don folyóhoz vezényelt 200 000 fős magyar hadsereg feladata a szovjet vonalak tartása és seregeik gyöngítése volt, hogy a Moszkva bevételének meghiúsulása miatt Sztálingrád felé nyomuló, majd a
148 éve, ezen a napon hunyt el Luppis János fregattkapitány, a torpedó feltalálója. Apja tengerészkapitány volt, így Luppis is fiatalon az osztrák-magyar haditengerészethez került, ahol fregattkapitány lett. Itt fogalmazódott meg benne az önjáró torpedó ötlete, s el is készítette elsõ, kezdetleges modelljét. Borítóképen: Felül az 1868-1870-es modell jellegzetes
1948 őszén a Nehézipari Minisztérium (NIM) felügyelete alá tartozó, a Nehézipari Központ (NIK) által létrehozott Központi Autótervező Iroda elkezdte a NIK-130 jelzésű, mezőgazdasági feladatok elvégzésére is alkalmas, 1,3 tonna teherbírású, összkerékhajtású katonai vontató-terepjáró gépkocsi fejlesztését. A főbb műszaki paramétereket az egy évvel korábban létrejött
Don-kanyar, 1943 januárja. Gyilkos hideg volt azokban a napokban arrafelé. Mínusz 40 fokot is rögzített a hadtestnapló. A bakák gúnyája nem az ilyen farkasordító hidegre készült, szinte halálra fagytak. És így várták a ruszki gőzhengert. Borítóképen: Magyar katonák a Kárpátokban 1944. – Már a doni katasztrófa után… (forrás: commons.wikimedia.org, szerző:
Érdekes cikkre leltünk éppen száz évvel ezelőttről, melyben Beneš-t idézik „Az Est” tudósítójától. Az akkori csehszlovák külügyminiszter nem csak félelmeiről számol be, hanem önleleplező kijelentéseket is tesz… Borítóképen: Edvard Beneš A Reconstruction in Europe január 4-iki számában Benes Ede (Edvard Beneš – a szerk.) cseh külügyminiszter Közép-Európa újjáépítéséről