„… nem rég azt hallám beszélni okos emberektől, hogy szabályozni szándékozván a’ Dunát, a’ Margit sziget melletti Dunaágat, ’s a’ Soroksári Dunát is eliszapoltatni javassák, miáltal, fájdalom, a’ projectált Pest és Szeged közti csatorna, melly torkolatját Harasztinál valahol nyerné, egészen
Tájak/korok
A Marx és Mérei, majd a Marx és Marx története ugyan véget ért, de a vállalat története mégsem, hiszen a háború után a romokon végül újraindul a termelés. Persze – ahogy az már csak ezekben az időkben volt – semmi nem volt már a régi, mindent és mindenkit átszerveztek, beszerveztek, na meg túlszerveztek… Borítóképen: Műszerfal […]
Sorozatunk eddigi részeiben kiváló vállalkozókat mutattunk be, akik korukban minden lehetőséget kihasználva igyekeztek tökélyre fejleszteni a honi karosszéria gyártást. Ez sokuknak sikerült is, annak ellenére, hogy a feltételek nem voltak éppen ideálisak, meg annak ellenére is, hogy egyre több autógyártó váltott; már nem csak a motor-alváz egységet gyártották, hanem a
Minisorozatunk első részéből megtudható, hogy a Magyar Nagydíj megrendezésének háromszor futott neki a KMAC, de végül csak úgy sikerült aztán 1936-ban megrendezni, hogy az első jelentkezést a versenysorozatba tulajdonképpen törölték, ugyanis a fő szervező, a AIACR elfogadta a magyar jogászok érvelését, miszerint rajtunk kívülálló okok miatt nem sikerült akkor a rendezés.
„Mindent a maga helyére! A Hortobágy szélsőséges éghajlati, mostoha talaj- és takarmánytermelési viszonyai közepette ma is fontos szerepet tölt be a magyar szürke marha. Dicséret illeti Simon Antal gulyást, aki szelíd bánásmóddal és hozzáértéssel ilyen kezessé nevelte az ohatiak Vándor nevű törzsbikáját” – írta az Állami Gazdaság című lap 1955. évi 7. évfolyamának első
„Az egész Auguszta-telepet izgalomba hozták a Kaszinó-vendéglőben történt események. Sherlock Holmesék módjára a teleplakók kezdtek nyomozni és kombinálni. Lehetetlennek tartották, hogy a 62 éves Soltész Károlyné, akit mindenki becsületes, szorgalmas öregasszonynak ismert, maga követte volna el a betörést” – írta a Friss Ujság 1930. évi 242. száma. Borítóképen: A
„Október 11-én már hajnali fél öt órakor szokatlan nagy forgalom volt a Budapest—bécsi országúton. Egymásután rohantak a reflektoros autók, motorkerékpárok, sőt biciklisták is Tát felé, hogy tanúi legyenek a világraszóló eseménynek” – írta az Autó című lap 1931. évi 20.-21. számában. Borítóképen: Wright a táti rekordkísérlet startjánál Nem ez volt az egyedüli
A második világháború végeztével a magyar főváros két partja között a szovjet Vörös Hadsereg elől Budára visszavonuló németek az összes hidat felrobbantották. Vereségüket ez sem tudta meggátolni, az utolsó, Budán ellenálló egységek 1945. február 13-án tették le a fegyvert. A cseppet sem kedves szövetségesek ezzel hálálták meg, hogy magukkal rántottak a pokolba… De az élet
Bár cikkünk apropóját egy aktuális bejelentés adja, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a témára erős eséllyel rengeteg aktuálpolitikai vita épül még, de mi mégsem ezzel szeretnénk foglalkozni, csupán azzal a ténnyel, hogy a tervek szerint az „Árpád-házi királyokhoz méltó nemzeti emlékhely épül Székesfehérváron”. Borítóképen: Székesfehérvári romkert – részlet
Jelen esetben ez a gördülő állomány nem jelent mást, mint két mozdonyt és hat személyszállítókocsit. Ez talán nem túl sok, de van több örömhír is a vonallal kapcsolatban! Ezt is megírjuk, de ahogy azt már csak szoktuk, előbb felelevenítjük a helyi kisvasút történetét! Borítóképen: Természetesen – mint ahogy a legtöbb esetben – itt is gazdasági […]