Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció egyik oldalról a keskeny nyomtávú vasút végét, míg másik oldalról a magyar járműgyártás korszerűsítésének első lépéseit jelentette. A stratégia része volt tehát a közúti járműprogram, amit sokan 1958-ra datálnak, de – akkoriban igen ritkaságszámba
Tájak/korok
A háború előtti időszakban, az Osztrák–Magyar Monarchia fennállása alatt Magyarország kiemelkedően fontos szerepet töltött be a nyugatról keletre és visszairányuló forgalom szempontjából. Borítóképen: Gyimesfelsőlok kilátás a völgyhíd és a Szent András-templom felé, az Ezeréves határ (forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége) Az ország földrajzi
A „Grand” típusú, négyhengeres motorral felszerelt személyautók gyártása 1913 második felében kezdődött, egyidőben az „Alpha” modellek előállításával. Ez a típus különösen figyelemre méltó volt, mivel egyes alkatrészei megegyeztek a „V” típusú teherautó alkatrészeivel. Borítóképen: Rába Grand, az 1914-es Kárpáti Túra győzteseként (forrás: Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon
A levegőben történő közlekedés problémájának megoldására a léghajó feltalálása jelentett reményt.A gömb alakú léghajó kormányozhatóvá tételét főként az tette lehetetlenné, hogy a léggömb hatalmas térfogata miatt a levegő ellenállása is nagyban megnőtt. Kevesen hitték el, hogy a léghajó valaha is alkalmas lesz személy- és teherforgalom kiszolgálására. Borítóképen: Némethy
A világon talán semmi sem kapott annyi kritikát és gúnyt, mint a szegény vicinális vasút. Ez a jelenség mindenhol hasonló volt, ahol a „kávédaráló” zakatolt – ezt a csúfnevet kapta a vontató gépezet, amit még csak lokomotívnak sem neveztek. Az emberek leginkább a lassúságáért gúnyolták. Boritóképen: Versenyfutás a vicinálissal – Tóth-Molnár Ferenc rajza (forrás:
Hol járunk? Ma úgy mondjuk: Andrássy út és Oktogon. Így már biztosan ismerősebb, de 1875-ban még bizony a címben említett neveket használták. Az igaz ugyan, hogy zárójelesen (!) és Octogon formában már megjelent a tér elnevezése, de a sugárút (így kis kezdőbetűvel!) csak 1886-ban kapta meg ma is használatos nevét. Korlenyomat: 1950-től Sztálin út, 1956 […]
Petőfi így énekelt: „Szegény Tisza, minek is bántjátok!” – az A Tisza című versében, amely talán az egyik legszebb költeménye. A Tisza az évek során sokféle problémát okozott. Abban az időben, amikor Petőfi verset írt, a folyót azért „bántották”, mert túl sok vize volt, és elöntötte az Alföldet. Borítóképen: A Tisza partján (forrás: Vasárnapi Ujság, […]
Pozsony mindig is Magyarország egyik legkiemelkedőbb városa volt, amelyet festői fekvése és gazdag történelme tett különlegessé. A Duna partján elterülő város különösen látványos volt a Kárpátok lábainál elhelyezkedő házsoraival és a környező szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, amelyek harmonikusan illeszkedtek a természet zöldellő öltözetébe. Borítóképen: Pozsony látképe,
1863. Körülbelül két évtizeddel azelőtt honosodott meg hazánkban a gőzmozdonyos utazás, és már akkor szinte minden irányban épültek vasútvonalak, amelyek összekötötték a fontosabb vidékeket és városokat az ország szívével, Budapesttel. Ami korábban 3-4 napos, akadályokkal teli út volt, azt az utazók már 12-16 óra alatt megtehették, víz és sár többé nem okozott nehézséget.
A régi időkben a Hortobágyon való gazdálkodás sokkal szabadabb volt, mint manapság; minden debreceni gazda annyi állatot tarthatott rajta, amennyit csak tudott. A Hortobágy már a mezőgazdasági történetének kezdeti időszakában Debrecen része volt, amit Hunyadi János, Magyarország kormányzójának 1452-ben, Márton napján Budán kiállított adománylevele is bizonyít. Borítóképen:































