Mára alig-alig ismert a címbéli vállalat neve, holott 1945 előtt – a Weiss Manfréd és a Ganz mellett – ez a vállalat volt a legnagyobb magyarországi magántulajdonban lévő vállalat. Története a messze régmúltba vezet, így komoly nehézség egyetlen cikkbe sűrítve bemutatni, de azért teszünk egy
Tájak/korok
Mielőtt még bárki is elvitatná az elsőséget, megjegyezzük, hogy már a MÁV V50 előtt is léteztek villamos mozdonyok, azonban a Kandó Kálmán-féle mozdony olyan korát megelőző megoldásokat vonultatott fel, ami addig soha nem látott eredményekre vezetett; minden addiginál olcsóbbá vált vonali- és mozdony kialakítás, mivel a megoldás által lehetővé vált a „mezei” ipari áram
Nem ismerős a név? Pedig Váry Sándor volt az, akit 1936-ban az Egyesült Államokba hívtak profi szabadstílusú birkózónak, és aki aztán az elkövetkező másfél év alatt megvívott 200 mérkőzéséből 190-et megnyert (5 döntetlen és öt pontozásos verség mellett), és ő volt az, akinek ezalatt az idő alatt válla soha nem érte a padlót! De kezdjük […]
Ma mindössze hat áramszolgáltató vállalat működik Magyarországon, melyek feladata maga a szolgáltatás és annak műszaki biztosítása, illetve a szükséges fejlesztések elvégzése. Arról sok szó nem esik, hogy ezek a vállalatok hogyan működnek, de egy kis utánajárással biztosan kideríthető, mi azonban itt és most a villamosítás hőskorába megyünk vissza, azt mutatjuk meg, hogyan
16 méterrel a föld alatt, sziklában 2300 m², néma csend, saját áramforrás, gépi szellőztetés és fűtés, saját kút és vízrendszer, hideg-és melegvíz, Magyarország, sőt talán egész Európa egyik legkorszerűbb sebészeti intézete. Igen, így írták le azt a létesítményt 1944-ben, aminek titkosítását csak 2002-ben oldották fel, pedig Budapest szívében található – már akinek…
Magyarországon igen komoly hagyománya van a fürdőkultúrának, amit természetesen a sokfelé feltörő – vagy éppen fúrás útján felszínre hozott – gyógyvizek adják. Bár Egerszalók nem tartozik a régen bevett fürdőhelyek közé, mégis valami olyat tud, amit a világon csak igen kevés hely ad. Borítóképen: A Sóhegy És akkor itt meg is állunk, ugyanis személyes történetünk […]
Hát ez így nem biztos, hogy érthető… Igen, itt és most az Örs vezér teréről lesz szó, arról a térről, ami folyamatos viták tárgya, de – és talán ebben az egyben értenek egyet a szakértők… – valahogy mégsem akar összeállni a kép, a tér valahogy mintha nem töltené be azt a funkciót, amit egy városi […]
Egy olyan időszakban vizsgálták meg a budapesti autóbuszok által elérhető szolgáltatás minőségét, ami nem volt feltétlen kedvező… Ezzel együtt mégis úgy tűnik, hogy fejlődés tapasztalható 1917 és 1929 között. 1917 háborús év, utána három évvel nem kell említeni mi történt… majd jött egy igen nehéz talpra állás, de a hazai fizetőeszköz, a korona összeomlott 1926 […]
Igen, ez a Szúnyog-sziget – más néven a Népsziget. Sziget? Igen, valaha az volt, de a Duna természeti folyamatai, na meg az emberi beavatkozás okán ma már félsziget, ami az egykori téli kikötő szerepét betöltő öblöt öleli körül. Ma is népszerű hely az Újpesti vasúti híd alatt nyitott kiváló büfék okán, de van itt kecskefarm, […]
„… úgy lesült a Dunaparton, hogy most már vetélkedhet a Hangli előtt posztoló Buchwald nénivel, akinek arcszíne a kapuciner és fekete kávé színe között foglal helyet…” – írta a Színházi Élet Szirmai Vilmos színészről a lap 1914. május 24.i számában. Borítóképen: Vigadó tér a bérelhető Buchwald székekkel, háttérben a Vigadó épülete – 1909 (forrás: Fortepan, […]