Amikor a Déli pályaudvar elődje, a Buda indóház megépült 1861-ben, a Vérmező sarkán álló szerény épület, illetve a gőzmozdonyok füstje nem sokakat zavart, ugyanis gyéren lakott rész volt a terület. Aztán ahogy a város minden irányba terjeszkedni kezdett, Buda sem maradt ki, egyre sűrűbben
Tájak/korok
Mindenszentek napja és a Halottak Napja két fontos keresztény ünnep, amelyek mélyen gyökereznek a történelmi, kulturális és vallási hagyományokban. Ezek az ünnepek segítenek abban, hogy emlékezzünk az elhunytakra, és imádkozzunk értük, valamint hogy ápoljuk a hagyományokat és a kultúrát, amelyek összekötnek minket az elődeinkkel.
Minden kezdet nehéz, de aztán valahogy mégiscsak kiegyenesednek a dolgok… Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert bizony Budapesten kellett vagy jó 50-60 év, mire a ma is ismert közlekedési eszközök elődei olyan műszaki szintet és mennyiséget értek el, hogy az már tényleg egy világváros rangjához méltó közösségi közlekedést biztosított. Borítóképen: Ganz-Büssig emeletes
A Csepel-Rába-Ikarus trió együttműködése nem az első „szövetség” volt (a velük társult sok más beszállítóval együtt), hiszen a ’30-as évek végén együttműködés jött létre a Rába-, a MÁVAG-, a WM-, a Láng-, a Ganz- és a Hoffher-gyár között. A „szövetség” célja a Rába Botond kéttonnás terepjáró gépkocsi gyártása volt, amit példamutató módon mindaddig folytattak, amíg
A hányattatott sorsú Felten-Quilleaume Kábel, sodrony és sodronykötélgyár Rt. a nagy iparvállalatok közé tartozott a második nagy világégés előtt, főtelepe a Rajna melletti Mühlheim városban volt. A magyarországi vállalat rögtön az 1892-es megalakítása után nagy feltűnért keltett az akkori ólomvezetékeken alkalmazott rostszigetelési eljárásával, ami a sokkal drágább
Amit kerestek, megtalálták, és ez nem volt más, min az olaj, ugyanakkor a napi három vagonnyi termelés nem volt egy „nagy dobás”. De akkoriban – a második világháború előestéjén vagyunk, már sejthető, hogy nagy felfordulás jön – bizony mindennél fontosabb volt a stratégiai szempontból nélkülözhetetlen területeken az önellátás. Borítóképen: A SALVUS gyógyvíz forrása
Sokan és sokáig nem gondolták, hogy valaha is találnak földgázt az Alföldön, de szerencsére nem tartozott ezek közé Dr. Pávai Vajna Ferenc magyar királyi főbányatanácsos-főgeológus, aki tudta, hogy miként kell rálelni a szénhidrogénekre, és tudta, hogy sok-sok kollégája alapos tévedésben van az Alföld földtani felépítését illetően… Borítóképen: A villamos központi telep,
Hogy miként jön témánkhoz az egyházi szertartás idézett mondata? Nos, ezzel zárja írását Dr. Pávai Vajna Ferenc magyar királyi főbányatanácsos-főgeológus, amikor arról ír, hogy miként fedezte fel, és milyen mértékűre becsüli az Alföld gázkészleteit. Miért volt olyan fontos ez akkoriban, hogy egyenesen egy egyházi szertartás mondatával fejezte be cikkét? Nos, erre is
„… nem rég azt hallám beszélni okos emberektől, hogy szabályozni szándékozván a’ Dunát, a’ Margit sziget melletti Dunaágat, ’s a’ Soroksári Dunát is eliszapoltatni javassák, miáltal, fájdalom, a’ projectált Pest és Szeged közti csatorna, melly torkolatját Harasztinál valahol nyerné, egészen tönkre jutna” – írta a Hasznos Mulatságok 1835. évi 39. száma. Borítóképen: A
A Marx és Mérei, majd a Marx és Marx története ugyan véget ért, de a vállalat története mégsem, hiszen a háború után a romokon végül újraindul a termelés. Persze – ahogy az már csak ezekben az időkben volt – semmi nem volt már a régi, mindent és mindenkit átszerveztek, beszerveztek, na meg túlszerveztek… Borítóképen: Műszerfal […]