Bars vármegye (szlovákul Tekov, németül Barsch, latinul Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. Székhelye az 1700-as évektől Aranyosmarót volt. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része.
Tájak/korok
Pontos neve Csömödéri Állami Erdei Vasút, melyet a Zalaerdó Zrt. üzemeltet. Különlegessége, hogy ez a leghosszabb kisvasúti hálózat Magyarországon, a Zala megyében található rendszer teljes hossza 109 kilométer, továbbá, hogy személyforgalom csak 33 kilométeren – Lenti és Kistolmács között – biztosított a kirándulók számára, a vonal többi részén továbbra is jelentős
Az egységes Bázakerettye község csak 1937 óta létezik, előtte két önálló faluból, Bázából és Kerettyéből állt. Báza – jelentése bodza (szláv) – első említése 1352-ből való, Kerettye – jelentése vakond (szintén szláv) – pedig 1353 óta szerepel az iratokban. Nem véletlen a szláv hatás, ugyanis a település a magyar-szlovén-horvát hármas-határ közelében található, Zala déli
1872. szeptember 29.-én kelt az a levél, melyet Ótelek (Ó-Telek) községi jegyzője, Végh Károly írt a Szegedi Híradó szerkesztőségének, ami a lap október 6.-i számában meg is jelent. Ebben a Torontál vármegye Párdányi járásához tartozó település jegyzője aggodalmának ad hangot amiatt, hogy „a szegedi kir. biztosság megszüntettetik”… A levelet idézzük cikkünkben.
Az első vár Árpád-kori eredetű, motte típusú földvár volt, amely a Rinya bal partján valamikor a 11–13. század körül keletkezhetett és még a Tibold nemzetség tagjai, Babócsa egykori birtokosai építették, akiknek itt volt a birtokközpontjuk is. Ez a vár a későbbi „Török-várnak” az úgynevezett elővára volt. Ez a korai vár 30 méter × 35 méter széles lehetett, a Rinya holtága
Szent Ágnes (Róma 290-293 – Róma, 305. január 21.) szűz és vértanú, a katolikus egyházak szentje. Tisztelete elterjedt az anglikán egyházban és a keleti ortodoxiában, valamint az amerikai evangélikus egyházban is. Egyike annak a hét nőnek, akik szerepelnek a szent szüzek sorában a római misekánonban. Ő a szüzesség, a kertészek, a leányok, a jegyespárok, a nemi
Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.
„Megjegyzések a nagyobbik csernyigovi ivókürtről. <…> A két ezüstdíszű ivókürt képszalagját elsőnek Tolszoi-Kondakov Dél-Oroszország régiségeinek bemutató kötete tette közzé, különösen miután a kötet francia fordításban is megjelent. Ez az összefoglaló mű tárta először a kutatók és az érdeklődők elé azt a művészetet, amelyet a szkíta kortól kezdve később „nomád
„A múlt hetekben foglalkozott a síszövetség, majd utána a legfelsőbb sportfórum is a magyar alközpont kérdésével. A magyar sísport fejlődése miatt havasi vidékeink gazdaságai szempontjából és végül nemzetgazdasági, valutáris szempontokból is rendkívül fontos kérdés ez” – írja az Esti Ujság 1941. október 28.-i száma, majd így folytatja: Borítóképen: Olympiai lesiklópálya,
Az első, napjainkig fennmaradt oklevél már 1228-ban említést tett róla, amikor Tomaj nembeli Dénes tárnokmester birtokainak határjárását részletezte. A királyi fennhatóság alatt lévő erősséget valószínűleg az 1241–42-es tatárjárás viharai rombolták le. Új erősség csak a XV. században épült, amikor új várkastélyt emeltetett losonci Dezsőfi nemesi család. Itt aztán a kastély
